Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-12 / 23. szám
helyi história 150 éve született Zelenyák János, a „lekéri pap“ Egy legendás gyógyító emlékezete ÜHBISM „A nép testi és psychikus bajainak orvoslását célzó müvemet a nép emberének szánom és ajánlom fel, mert csak a néppel teljesen összeforrt lélek tudja a nép testi nyomorát és psychikus gyengéit megérteni és mérlegelni... Nincs is nemesebb és szebb feladat, akár papra, akár más egyénre, mint a különféle bajok megismerése és azok orvoslásara kiható test-szellemi erők össztömöritése és okos alkalmazása.“ Ily szavakkal indítja gondolatait Dr. Zelenyák János lekéri plébános a sok kiadást megért „A természetes gyógymód“ c. könyvének ajánlásában. A zok közé a népi humanisták közé tartozott, akik nem csak papként, de a tudós ösztönével is szolgálták népüket. Rusztikus alkatával, lármás jelenlétével, kvaterkázó habitusával közössége markáns, meghatározó egyénisége és kovácsa volt. A templomban igét hirdetett, a parókiáján gyógyított, a köztereken mindenkihez volt jó szava, gondviselő jelenléte. A külsőségekre semmit nem adott, leggyakrabban olyan kopottan öltözött, mint a legszegényebb ember. A világ legtermészetesebb módján tette a dolgát, adta át a Teremtőtől kapott tudását, közben volt érkezése példának okáért arra, hogy éppen egy pohár bor mellett beszélje meg valamely parasztemberrel a világ dolgait. „A néppel teljesen összeforrt lélek" volt, ahogy ajánlásában is írta. 1860. június 17-én született a sze- pességi Szepesalmáson. Teológiai tanulmányait a szepesi egyházmegye növendékeként Innsbruckban végezte, ahol teológiai doktorátust szerzett. 1883-ban szentelték pappa. 1897-től az esztergomi egyházmegyébe lépett át. Először Barsbesén, majd 1903-tól Lekéren volt plébános egészen 1929-ben bekövetkezett haláláig. Fiatal korától mély és kitartó érdeklődést tanúsított a gyógynövények ismerete és az orvostudomány iránt. Sok időt töltött Kneipp páter vendégeként VVörishofenben, ahonnan gazdag tapasztalatokkal tért haza. Itthon és külföldön is a magyar Kneipp-páterként emlegették. A felvidéki Brusznón Kneipp-gyógyintézetet alapított, melyet nyaranként ő maga irányított. Híresek voltak az évtizedek alatt kikísérletezett gyógytea keverékei, növényi gyógyszerei, amelyeket sok patika árusított. Gyógyításáért pénzt vagy más ellenszolgáltatást soha el nem fogadott. Ezrek vették igénybe természetes gyógymódját, sok esetben ott segített, ahol már vége volt az orvostudománynak. Volt, hogy Lekéren idegen szekerek tucatjai várakoztak utasaikkal a gyógyító tanácsokra, s olykor napokig kénytelenek voltak várakozni, amíg rájuk került a sor. A betegeket legtöbbször nem is kérdezte, hogy mi a bajuk, hanem azonnal diagnosztizálta őket. Az ő tudománya a természetes gyógymódokban látta a megoldást - a füvekben, vízben, napsugárban, de nem hirdette javallatai kizárólagosságát és elismerte az orvostudomány vívmányait. A növények gyógyhatásainak kutatásában szerzett pomológiai tudományát pályatársa, Stampay János, köbölkúti plébános a nagy rendszerező Kari Linné teljesítményéhez hasonlította. 1928-ban az Egyesült Államokba utazott az eucharisztikus kongresszusra, majd ezt követően négy hónapos előadókörúton vett részt. Előadásait óriási érdeklődés kísérte. „A természetes gyógymód" c. könyvét az amerikai közönség szétkapkodta és újabb kiadásaiból is bőven jutott Amerikába, de a Felvidéken és Magyarországon is több kiadást megért. Az egyszerű emberek könyvespolcáról vagy kemencepadkájáról sem hiányzott ez a 600 oldalas, sok száz színes növényi ábrával illusztrált nagyszerű könyv. 1929-ben egészsége megroppant, a munka és a szolgálat felőrölte erejét, de amíg tehette ellátta lelkipásztori teendőit, míg egy szentmisén össze nem esett. Grieskirchenben, majd a welsi kórházban kezelték, ahonnan már nem tért vissza. 1929. november 26-án visszaadta lelkét teremtőjének. A grieskircheni temetőben helyezték örök nyugalomra. hidlap.net hidlap 37
