Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-31 / 43. szám
esztergom 1956. október 26: Tizennégy mártír Véres forradalom Esztergomban Hegedűs Dóra / Wágner Zsanett A budapesti 1956. október 23-i események után három nappal Esztergomot is elérte a forradalmi hangulat. A szabadságharcért folytatott küzdelemben tizennégy helyi polgár veszítette életét. A hősi halottak tiszteletére a Vaszary Kolos Kórház emléktáblájánál és a Sötétkapunál tisztelegtek a megemléke- zők hétfőn Esztergomban. H étfőn 17 órakor a Vaszary Kolos Kórházvolt sebészeti épülete elé gyűltek össze az emlékezők. A Himnusz elének- lése után a kórház tüdőgyógyászatának vezető főorvosa, Osvai László fideszes önkormányzati képviselő köszöntőjében az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halált halt kórházi dolgozóira emlékezett. Az önkormányzat közjóléti bizottságának elnöke beszédében kiemelte Rajner János főorvos munkáját, aki nagy gonddal igyekezett visszaállítani a kórház udvarán található kápolna funkcióját, megnyitva azt az imádkozni vágyók előtt. A dicső szavakat Lászlóczky Ágnes folytatta, a főorvos 1956 őszét a „XXI. század legszebb folyamataként" említette, majd hozzátette: ez az ünnep a hősiesség legjobb példája a mai ember számára. Lászlóczky Ágnes visszatekintésében kitért az 1993-ban díszpolgári címmel jutalmazott Csernohorszky Vilmosra is, a forradalom hajnalának idején ugyanis 50-55 sérültet látott el legjobb tudása szerint. A főorvosnő beszédében kifejtette, hogy a túlélők egyre „Az ideérkezők két harckocsival és lövészek tömegével találták szembe magukat." kevesebben vannak, így „ma már szinte történelemről beszélünk". „Hajtsunk fejet és legyen ez a gyógyítás mementó- ja" - szólította fel az egybegyűlteket a beszéd elhangzása után Osvai László. A megemlékezés zárómomentumaként az '56-os kollégák tiszteletére a város nevében Németh József alpolgármester helyezett el koszorút a kórház emléktáblájánál, az intézmény nevében pedig Osvai László és Lászlóczky Ágnes, majd a Szózat együttes eléneklésével zárult a megemlékezés. A Vaszary Kolos Kórház emléktáblájánál tartott tisztelgés után a Sötétkapu felé igyekeztek az összegyűltek, ahol csak úgy, mint az előzőekben a Himnusz- szál kezdődött az ünnepség. Az 1991-es hagyományalapítással kezdve, idén immáron tizenkilencedik alkalommal kezdődött el mártírjaink emlékünnepe. A nemzeti zászlót - amely 1956. október 26-án a Sötétkapuba érkező autóbuszon volt, s amely zászlót azután esztergomi polgárok féltve és félve rejtegettek, 1991 óta pedig a Balassa Bálint Múzeumban őrzik - valamint Esztergom lobogóját idén a Balassa Bálint Szakközépiskola és Szakiskola tanulói tartották a kezükben. A tavalyelőtti, fél évszázados évfordulóra átdolgozott, bővített hagyományőrző emlékiratot - diákifjúságunk képviseletében Vatzek Luca az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskolából, Deák Nóra, Eifert Ádám, Gerendás Péter és Szabó Bence a Dobó Katalin Gimnáziumból olvasták fel: az október 23-i budapesti eseményeket követő napokban Esztergom lakossága is kiállt a szabadságharc mellett. Október 25-én fáklyás felvonulást rendeztek a Hősök terén, ahol a budapesti forradalom támogatásáról adtak tanúbizonyságot. Másnapra a Széchenyi téren népgyűlést szerveztek, mely tüntetésbe torkol lőtt. A politikai foglyok szabadon bocsátását kezdeményezték, majd egy lefoglalt busszal a Sötétkapu felé vették az irányt, hogy felolvassák követeléseiket. Az ideérkezők két harckocsival és lövészek tömegével találták szembe magukat. Lövések fojtották el az érkezők szavait, a magyar katonaság itt állomásozó egységének tüzelésében tizennégyen haltak meg. Az áldozatok közül nyolcán esztergomiak voltak, a többiek Tokod, Epöl, Piliscsév, Nyergesújfalu, Perbál és Kisszállás településekről érkeztek. Hősi halált halt Bartal Ferencné trafikos, Bánóczi Fülöp János vontatós, Bugárdi 14 hídlap hidlap.net