Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-10 / 40. szám
régió „...bízvást jühetnek és mehetnek..." Himmler György A hétvégén zajlik a hagyományos Simon-Júda-napi vásár Párkányban. Forr már a murci, sül a kolbász, készül a vásárfia a 463. alkalommal megrendezett vásáron. E szerint az elsőt három évvel Esztergom és Párkány (azaz Kakath) török általi elfoglalása után 1546-ban kellett, hogy megtartsák. Tudjuk viszont, hogy Párkány csupán 1724. augusztus 6-án kapott vásártartási jogot III. Károlytól, mégpedig évi négy országos vásár megtartására. A 463-dik tehát csak mint párkányi vásár jöhet számításba. Minden bizonnyal az történt, hogy a 18. században, illetve a 19. század első felében még mind a négyet megtartották, később azonban a környékbeli települések vásárainak megsokaso- dásával és a kereskedelem fejlődésével már nem volt értelme ennyi vásárt tartani a régióban, így egy idő után csak a Simon-Júda-napi maradt meg. A 19-20. század fordulóján akár egy hétig is eltartott a vásár, amely akkoriban az ország egyik legnagyobb őszi terményvásárának számított. Arra is volt példa, hogy a so- kadalom beletorkollott a november 5-i párkányi búcsúba (Szent Imre napja). Sokan össze is keverik a két eseményt és a vásár idejét a templombúcsú napjának hiszik. A szüreti mulatságokkal egybeeső maratoni vásár hossza azután a két világháború közötti gazdasági válság időszakában kezdett rövidülni. A feljegyzések szerint 1936-ban már csak három napig tartott a kevés érdeklődő miatt, a második világháború utáni bolsevizmus éveiben pedig egyáltalán nem tartották meg a szenteket idéző vásárokat, de a hatvanas évek elején ismét felújították a tradíciót. A párkányi vásárok hagyománya azonban valóban a korai török időkre nyúlik vissza. Erről tanúskodik Memy (Szokolovics) esztergomi bég 1589. március 20-án kelt levele, amelyet Pálffy A névadók Jankovics Marcell Jelkép Kalendáriuma így mutatja be a vásár névadóit:„Október harmadik, Skorpió havának első dekádjába két apostol is jutott. Simon és JúdásTádé, más néven Júda. Jézus 12 apostola közül róluk tudjuk a legkevesebbet (...). Simon Jézus mennybemenetele után Tádéval együtt Szíriában és Mezopotámiában terjesztette az evangéliumot, és Perzsiában haltak vértanúhalált. Simont kettéfűrészelték (más változat szerint keresztre feszítették). Ennek megfelelően fűrész (illetve kereszt) az attribútuma. Fűrészéről nevezetesebb, ezért a favágók tisztelik védőszentjükként (...). Elválaszthatatlan társa, akit Márk, az áruló Júdás Iskariótéstől való megkülönböztetésül nevezThaddeusnak (héber„bátor szívű",„elszánt",„merész"), a veszett ügyek pat- rónusa. Attribútuma a Marshoz illő bunkó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szóló legendaváltozatok szerint." Miklósnak, Komárom és Pozsony, később Érsekújvár kapitányának küldött. Ebben a jószomszédi (!) viszonyra hivatkozva ily módon szorgalmazta a párkányi heti vásárok megtartását: "...Meghigyje penig te nagyságod, hogy míg az isten itt az Kgltek szomszédságában tart, azon igyekezönk, hogy az földnek épületére legyönkés...jószomszédságos barátsággal élhessönk, hogy mikor az szomszédságból kimegyünk, annakutánna is mindönök jót mondhassanak utánonk... „Mindazáltal im mi ezt gondoltuk, hogy az földnek épületére így leszen jobb, hogy itt Kakaton minden hétön vásár legyen, és ismét fősokadalmak is legyenek, kire mindönfelől bízvást jöhessenek és mehessenek, és az miből pénzt terömthetne, mindönöket árúljanak és vegyenek. Annakokáért im az több magos uraknak is irtonk az dolog felől; és ti Nagtok gondolja el, az sokadalmak mily alkalmatos napokon legyenek esztendő által, és az heti vásárok is mely napokon legyenek. Ezt ti Nagtok elgondolván és minekönk megírván, im mi ezt fogadjuk az mi hitönkre, tisztességünkre, emberségünkre, hogy az sokadalmakra és az vásárokra ide Kakatra mind hódóit és hódolatlanok bízvást jühetnek és mehetnek, senkitűi semmi bántások nem leszem..." Sebők Zsigmond, a kiváló párkányi születésű író egyik elbeszélésében (Bajcsányi de eadem) így örökítette meg a vásár egyik mozzanatát: „Nagy esemény volt, mikor a káposztás hajók megérkeztek. A Duna hajlatában, az Istenhegy mögül szakadatlanul előbukkant az érkező káposztás hajó orra, lassan leereszkedett a többi mellé, kikötött s csakhamar végtelen sorban barnállott a sok vizi alkotmány a part mentén. Egy egész új város. Egyetlen rengeteg utczából való és vizen lapuló népes város. Eleven, tarka, mozgalmas és fölötte nyájas... A parton kiváncsiak sokasága állt, mely bámészan nézte a minden esztendőben megújuló képet, azon tűnődvén, vájjon elér-e az idén a hajók sora az Istenhegyig. Mert ez volt a próbája annak, hogy a káposztavásár ér-e annyit, mint az elődjei... Mi gyerekek, életünk legemlékezetesebb napjai közé so- roztuka káposztavásárt. Egyrészt azért, mert kellő jogczímet adott a minden határt lábbal tapodó csavargásra, másrészt mert a Dunán ilyenkor szakadatlan hosszú rendben úszott a káposzta torzsája, melyet a hajókból vetettek ki. Ez pedig nagyon kedves csemege volt. Akadhatnak sokan, a kik a káposztatorzsát nem sorozzák a leginyesebb falatok közé, de csaknem bizonyosra veszem, hogy ezek nem rendelkeznek tíz éves gyomorral és soha nem ihlette meg őket a sárban, vízben gázoló szabadságérzetnek az a mámora, mely bennünket a káposztavásáron elfogott." 36 hídlap hidlap.net
