Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-10-10 / 40. szám

DÓZSAFALVA Esztergom furcsa város. Furcsa hely. S az benne a legfurcsább, hogy még van egyáltalán. Hogy van, az nyilván múltjának, történelmének köszönhető. Mégiscsak ez Szent István városa. Hogy majdnem nincs - nos, ennek oka ugyanez. Esztergom azért lett kinézve, kipécéz- ve, mert túl nagy a múltja, túl nagy a történel­me, s mégiscsak ez Szent István városa. Meg az­tán, túlságosan „klerikális", mondták évtizede­kig, amikor az ilyen mondás, az ilyen vád felért egy halálos ítélettel. Trianont is Esztergom szenvedte meg legin­kább. Esztergom és Balassagyarmat. A hirtelen ha­társzélre került két büszke város. S aztán jöttek az ötvenes évek, s sokáig úgy tűnt, hogy Esztergom megszűnik tényleg. Az volt a terv ugyanis, hogy Dózsafalvára keresztelik. Nyilván azon megfonto­lásból, hogy a kínhalált halt parasztvezér neve rá­telepedjen az„úri" a „reakciós", az„istenes" és „pa­pos" Esztergomra. Kit zavart akkoriban, hogy Dózsa György amúgy nemesember volt, lófő székely? S kit zavart, hogy leghűségesebb embere is Is­ten szolgája volt, a nevezetes Lőrinc pap? Nem zavart ez senkit. S félek, ma sem zavar sokakat. Mert végül is Esztergom Esztergom maradt - s jöttek az elfeledett évtizedek, határszélre vetetten, elfeledve, lenézve és lesajnálva. Esztergom Eszter­gom maradt, s úgy tekintettek rá, mint „úri hun­cutságra" mint a dzsentri semmirekellőségre. S világra jött Esztergom körül az ország legvö­rösebb megyéje. Az elfeledett Esztergom, s körülötte a legvörö­sebb megye: ez a paradoxon vezet át bennünket a jelenbe. A jelen pedig sok szempontból elkeserítő. A jelen az önzés, a tudathasadás és a szétszab- daltság. Ilyen az ország is, persze, de itt valahogy még inkább összesűrűsödött mindez. A jelen elevenen kitapintható abból a mondás­ból, melyet egy helybélitől hallottam:„Esztergom- ban azért nem szeretkeznek az emberek, mert fél­nek, hogy a másiknak is jó lesz..." Hát így, hát ez. Itt, Esztergomban, Dózsa György lófő székely nemesember és Lőrinc pap is egymás torkának esett már, s a kushadók, az ostobák, a tehetetle­nek, a helyezkedők, az önzők, a kalandorok, a bu­ták és hülyék, a súlyos bűnözőkés a pitiáner bűnö­zők, a maffiózók és gazemberek csak vigyorognak, nyálukat folyatják, részt vesznek a„harcban", és na­ponta felállítanak valahol egy tüzes trónust, hátha ráültethetnek valakit. Egy éppen arra járót... Igen-igen, jó hasonlat ez, ha már a vörösök Dózsafalvát akartak csinálni Esztergomból, s ha már összehozták a királyi város köré a legvörösebb megyéjüket - akkor maradjunk mi is ennél... A tüzes trónusok ácsolói és a trónkövete­lők így vagy úgy, de egy akolból valóak. S va­lahogyan mindegyikük mögött felsejlik a régi jó pásztor, az MSZP vagy leánykori nevén az MSZMP. (Az az MSZMP, amely elhálta a nászéj­szakát a mi rendszerváltásunkkal, és reggelre ébredvén már mint MSZP nézett bele asszonyo- san a jövő tükrébe.) Nézzük először a helyi vállalkozókat. Külön pikantériája az esztergomi gazdasági „elitnek" hogy zömük a nagymarosi építkezés­nél kezdte karrierjét, mint teherautó sofőr. Nem tudom, érzik-e mindebben a ionescu-i szimbólu­mot. Míg a rendszerváltás hajnalán tízezrek tün­tettek a bős-nagymarosi gát ellen, addig az eszter­gomi gazdasági elit odahordta a földet, s közben jó sok gázolajat lopott. Imigyen alapozták meg erejüket, majd ők is együtt háltak a rendszervál­tással, s most igazságot osztanak. Az „igazságosztás" jó három-négy éves múlt­ra tekint vissza Esztergomban. Vegyük kiinduló­pontként azt a gyalázatot, amikor Schleifer Mik­lós helyi vállalkozó megveri Meggyes Tamás pol­gármestert. A magyarázat szerint Schleifer Miklós helyi vállalkozó és gazember azért veri meg a pol­gármestert -figyeljenek! Nem fogják elhinni!-, mert egy útfelújítás során úgymond rossz felé vit­ték az utat, s ezért a helyi néniknek nehéz meg­közelíteniük a kápolnát. És most kérem, de tény­leg, képzeljék maguk elé Schleifer Miklós MSZP-s vállalkozót, akit annyira megvisel az idős asszo­nyok kápolnába járási problémája, hogy nekiesik, neki a polgármesternek... Amúgy, csak hogy rögzítsük a tényeket: Schleifer nyolc hónapot kap felfüggesztve. S hogy egészen kerek legyen a tör­ténet: Schleifer ügyvédje a per során Haller Zoltán volt MSZP-s képviselő. Haller mentelmi jogát 52 rendbeli(!) bűncselekmény miatt 1997-ben a par­lament felfüggeszti, és a képviselőt kiadja. Az ér­dekesség és a rend kedvéért részletezzük ezt az 52-t: 18 rendbeli sikkasztás, 16 rendbeli hűtlen kezelés, 18 rendbeli csődbűntett. Már-már úgy tűnik, győz az igazság - ám valamilyen oknál fog­va a 52 rendbeli bűncselekménnyel vádolt szoci­alista képviselő úr perének első tárgyalására tíz év múlva kerül sor. S tudják, tíz év alatt a dolgok jó része elévül, más részét eltüntetik - szóval Haliért végül felmentik. Haller és Schleifer: történetünk első szép párosa... 4 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents