Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-10 / 40. szám
DÓZSAFALVA Esztergom furcsa város. Furcsa hely. S az benne a legfurcsább, hogy még van egyáltalán. Hogy van, az nyilván múltjának, történelmének köszönhető. Mégiscsak ez Szent István városa. Hogy majdnem nincs - nos, ennek oka ugyanez. Esztergom azért lett kinézve, kipécéz- ve, mert túl nagy a múltja, túl nagy a történelme, s mégiscsak ez Szent István városa. Meg aztán, túlságosan „klerikális", mondták évtizedekig, amikor az ilyen mondás, az ilyen vád felért egy halálos ítélettel. Trianont is Esztergom szenvedte meg leginkább. Esztergom és Balassagyarmat. A hirtelen határszélre került két büszke város. S aztán jöttek az ötvenes évek, s sokáig úgy tűnt, hogy Esztergom megszűnik tényleg. Az volt a terv ugyanis, hogy Dózsafalvára keresztelik. Nyilván azon megfontolásból, hogy a kínhalált halt parasztvezér neve rátelepedjen az„úri" a „reakciós", az„istenes" és „papos" Esztergomra. Kit zavart akkoriban, hogy Dózsa György amúgy nemesember volt, lófő székely? S kit zavart, hogy leghűségesebb embere is Isten szolgája volt, a nevezetes Lőrinc pap? Nem zavart ez senkit. S félek, ma sem zavar sokakat. Mert végül is Esztergom Esztergom maradt - s jöttek az elfeledett évtizedek, határszélre vetetten, elfeledve, lenézve és lesajnálva. Esztergom Esztergom maradt, s úgy tekintettek rá, mint „úri huncutságra" mint a dzsentri semmirekellőségre. S világra jött Esztergom körül az ország legvörösebb megyéje. Az elfeledett Esztergom, s körülötte a legvörösebb megye: ez a paradoxon vezet át bennünket a jelenbe. A jelen pedig sok szempontból elkeserítő. A jelen az önzés, a tudathasadás és a szétszab- daltság. Ilyen az ország is, persze, de itt valahogy még inkább összesűrűsödött mindez. A jelen elevenen kitapintható abból a mondásból, melyet egy helybélitől hallottam:„Esztergom- ban azért nem szeretkeznek az emberek, mert félnek, hogy a másiknak is jó lesz..." Hát így, hát ez. Itt, Esztergomban, Dózsa György lófő székely nemesember és Lőrinc pap is egymás torkának esett már, s a kushadók, az ostobák, a tehetetlenek, a helyezkedők, az önzők, a kalandorok, a buták és hülyék, a súlyos bűnözőkés a pitiáner bűnözők, a maffiózók és gazemberek csak vigyorognak, nyálukat folyatják, részt vesznek a„harcban", és naponta felállítanak valahol egy tüzes trónust, hátha ráültethetnek valakit. Egy éppen arra járót... Igen-igen, jó hasonlat ez, ha már a vörösök Dózsafalvát akartak csinálni Esztergomból, s ha már összehozták a királyi város köré a legvörösebb megyéjüket - akkor maradjunk mi is ennél... A tüzes trónusok ácsolói és a trónkövetelők így vagy úgy, de egy akolból valóak. S valahogyan mindegyikük mögött felsejlik a régi jó pásztor, az MSZP vagy leánykori nevén az MSZMP. (Az az MSZMP, amely elhálta a nászéjszakát a mi rendszerváltásunkkal, és reggelre ébredvén már mint MSZP nézett bele asszonyo- san a jövő tükrébe.) Nézzük először a helyi vállalkozókat. Külön pikantériája az esztergomi gazdasági „elitnek" hogy zömük a nagymarosi építkezésnél kezdte karrierjét, mint teherautó sofőr. Nem tudom, érzik-e mindebben a ionescu-i szimbólumot. Míg a rendszerváltás hajnalán tízezrek tüntettek a bős-nagymarosi gát ellen, addig az esztergomi gazdasági elit odahordta a földet, s közben jó sok gázolajat lopott. Imigyen alapozták meg erejüket, majd ők is együtt háltak a rendszerváltással, s most igazságot osztanak. Az „igazságosztás" jó három-négy éves múltra tekint vissza Esztergomban. Vegyük kiindulópontként azt a gyalázatot, amikor Schleifer Miklós helyi vállalkozó megveri Meggyes Tamás polgármestert. A magyarázat szerint Schleifer Miklós helyi vállalkozó és gazember azért veri meg a polgármestert -figyeljenek! Nem fogják elhinni!-, mert egy útfelújítás során úgymond rossz felé vitték az utat, s ezért a helyi néniknek nehéz megközelíteniük a kápolnát. És most kérem, de tényleg, képzeljék maguk elé Schleifer Miklós MSZP-s vállalkozót, akit annyira megvisel az idős asszonyok kápolnába járási problémája, hogy nekiesik, neki a polgármesternek... Amúgy, csak hogy rögzítsük a tényeket: Schleifer nyolc hónapot kap felfüggesztve. S hogy egészen kerek legyen a történet: Schleifer ügyvédje a per során Haller Zoltán volt MSZP-s képviselő. Haller mentelmi jogát 52 rendbeli(!) bűncselekmény miatt 1997-ben a parlament felfüggeszti, és a képviselőt kiadja. Az érdekesség és a rend kedvéért részletezzük ezt az 52-t: 18 rendbeli sikkasztás, 16 rendbeli hűtlen kezelés, 18 rendbeli csődbűntett. Már-már úgy tűnik, győz az igazság - ám valamilyen oknál fogva a 52 rendbeli bűncselekménnyel vádolt szocialista képviselő úr perének első tárgyalására tíz év múlva kerül sor. S tudják, tíz év alatt a dolgok jó része elévül, más részét eltüntetik - szóval Haliért végül felmentik. Haller és Schleifer: történetünk első szép párosa... 4 hídlap hidlap.net
