Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-09-19 / 37. szám
közügy Állami büdzsé - mire megyünk vele? Az év vége felé minden országban az adótörvények és az állami költségvetési tervezet körüli viták szokták uralni a gazdasági és politikai közbeszédet. A közügyek iránt érdeklődők és az üzleti szereplők számára fontos az, hogy milyen terheket kell viselniük, és milyen irányban halad az ország, hiszen a büdzsé nemcsak az államháztartás terve, de az egész gazdaságnak is kerete. Nálunk a kormányfőváltás és a külföldi hitelezők nyomása azt hozta, hogy már év közben bejelentették az új adókat és elvonásokat, életbe is lépett a megemelt áfa, a nyugdíjak megszorítása és egy sor egyéb intézkedés. Emiatt a hó elején beterjesztett költségvetési tervnek igazából csak a kiadási oldala érdekes, meg persze az egyenlege. Sőt, valójában az egyenleg, annak mértéke az, ami számít az előterjesztőnek. A magyar kormány fizető- képessége ugyanis még mindig a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió hitelein nyugszik. Ennek az sem mond ellen, amit a hivatalos nyilatkozók ismételgetnek: a valutaalapi hitelekből az eredetileg tervezettnél kevesebbet fognak lehívni a választásokig, és a „pénz az új kormányra marad". Ezzel az a bibi, hogy a hitelek háromnegyedét már le is hívták és jórészt el is költötték, és még nyilván fognak felhasználni a keretből a választásokig, ám a visszafizetés teljes egészében a következő kormányra, kormányokra marad. Ez tehát csupán propaganda. Az viszont tény és való, hogy a külföldi hitelnyújtók által támasztott feltételek egyike a nem túl nagy deficit. így a magyar költségvetést lehet majd elemeiben vitatni az Országgyűlésben, de a hiány mértékéből a kormány nem tud engedni, mert a bruttó hazai termék 3,8 százalékában állapodott meg a hitelezőkkel. Az állami bevételek nem nagyon gyűlnek, mert sajnos a magyar gazdaság nemcsak hogy nem növekszik jövőre, de a kormányzati előrejelzés szerint a 2010-es év egészében az ország gazdasági teljesítménye a válságos 2009-es esztendő szintje alatt marad. Hozzáteszem, más elemzők, intézmények ennél egy árnyalattal optimistábbak, de az ő derűlátásuk is csak addig terjed, hogy 2010-ben körülbelül annyi lesz a nemzeti jövedelem, mint az idén, és a lakosság jövedelme is lényegében az idei (gyenge) szinten marad. Ez a 4 százalék alatti államháztartási hiány azonban csak akkor jön ki, ha az állam keveset költ. Ezen az alapon a pénzügyminiszter által beterjesztett kormánytervezet jelentős megszorításokat irányoz elő az idei évhez képest. Kevesebb pénzt kapnak az állami intézmények, amire mondhatnánk: minek nekik annyi is. De látni kell, hogy az elvonandó 140 milliárd forint zöme nem a minisztériumi bürokráciára, hanem az illető tárca működésére (a tudományos kutatásra, oktatásra, egészségügyre) ment volna, a megszorítás tehát valójában a minisztériumok által képviselt szakmai területeket sújtja. 85 milliárd- dal kevesebbet kapnának a tervezet szerint az önkormányzatok, amelyek már eddig is az elégtelen állami finanszírozásra panaszkodtak, miközben az állam újabb és újabb feladatokat pakolna a helyhatóságokra. A tervezet a lakossági energiatámogatást 55 milliárddal, a lakásépítés támogatását 48 milliárddal mérsékli - ezek mind közvetlenül a családok terheit növelik. A vasúti közlekedéstől elvonandó 40 milliárd forint újabb nagy kérdőjeleket támaszt: milyen áron, miféle módon lehet a vasúti személyszállítás állami támogatásának nagy visszafogását értelmesen végrehajtani. Eddig miért nem ment? És most mitől lehetne ennyi pénzt megspórolni? Mi lesz a hozama ennek a büdzsének? A kormányfő szerint többé már nem lesz szükség megszorító költségvetésre, ha ez a mostani teljesül. Idősebbek de sokszor hallottak ehhez hasonlót: most még egy kicsit rossz lesz, no de majd utána, azt tessék megnézni... Ám mitől javulna érdemben a helyzet? A külső piacok talán már élénkülnek, a nekünk annyira fontos Németország jövőre bizonyosan növekedni fog. Azért is különös, hogy nálunk még nem számolhatunk érezhetően gazdasági növekedéssel, miközben mások már megkezdik a kilábalást. Ez azt mutatja, hogy hazánknak a nagy világméretű pénzügyi zavarokon túl saját belső, magával hurcolt bajai vannak. Ezek gyógyítását azonban meg sem kíséreli a mostani költségvetési terv. ígérik: ha megvalósul a büdzsé, nem lesz pénzügyi krízis nálunk. Ez jó. De nem elég. Fejlődés és növekedés nélkül elkerülhetetlenül jön a következő és a rákövetkező megszorítás; nem is lehet másképpen. Ezért kellene nekünk másik, másféle büdzsé. hídlap 23
