Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-09-12 / 36. szám

közügy Beszélgetés Farkas Ivánnal „Mit ér az ember, ha magyar?" Varga Péter Dénes Farkas Iván a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának el­nöke, közgazdász, mérnök, egyetemi tanulmányait Prágában végezte a forradalmi 1989-es esztendőben. Az MKP gazdasá­gi szakpolitikusa, az Országos Választmány elnöke, nős, egy fiúgyermek édesapja, aki az esztergomi Temesvári Pelbárt Fe­rences Gimnázium tanulója. Muzslán lakik és a pozsonyi or­szággyűlés, valamint a strasbourgi parlament képviselője.- Muzslán élve mennyire érzi, hogy az Ister-Granum Eurorégióhoz kapcsolódik emberileg és közjogi méltóságként egyaránt?- Ez egészen nyilvánvaló, hiszen nem csak a kultúra, a nyelv, hanem a napi megélhetés is összeköti az itt élő embereket, hogy úgy mondjam, a dolgok egészen a helyükre kerültek, a hétköz­napi életben együvé tartoznak. Azok a területek, amelyek egy­kor Esztergom vármegye részét képezték, végre ismét egyazon régió részei. Az időközben megépült Mária Valéria híd különö­sen nagy lehetőséget biztosít a nálunk és Magyarországon élők számára, hogy éljék azt a normális életet, amelyet a megelőző századok kialakult szokásai szerint korábban tehettek.- Nem csupán Magyarország, Szlovákia, de joggal mondhatjuk, hogy Európa és a világ is hangos Sólyom László a közelmúltban történt révkomáromi kiutasításától, valamint a szeptember 1-jén életbe lépett szlovákiai magyar nyelvtörvénytől. Hogyan látja? Lép-e, kényszerül-e lépni az unió, főként, hogy tapasztalhatja a til­takozásokat, gondoljunk például Tőkés László EP-képviselő, illetve Kiss-Rigó László püspök „Pünkösdváró Európa "elnevezésű szegedi demonstrációjára. Egyszóval. Figyelmen kívül hagyhatja-e mindezt az Európai Unió?- Nem csupán Magyarországon, hanem Szlovákiában is tö­megével tiltakoztak a jóérzésű emberek, hiszen csak nálunk több ezren adtak hangot ellenérzésüknek. Úgy érzem, hogy a labda egyértelműen Szlovákiában pattog, Magyarországra ugyanis nem jellemző, hogy provokálna. Szlovákia fiatal, 1993- ban jött létre, mintegy tizenhat esztendős államigazgatási gya­korlattal rendelkezik, így Magyarországgal szemben nyilván van valamely kisebbségi komplexussal, pedig példának okáért Szent István (csak, hogy a révkomáromi esetre utaljak) éppúgy a szlovákoké, mint a magyaroké. A probléma az, hogy az Euró­pai Uniónak az elmúlt négy évtizedben kialakult egy viselkedé­si gyakorlata, és most adottá vált egy ország, Szlovákia, amely igyekszik a kialakult normákat másképpen értelmezni. Csak ép­pen észre kellene már venni, hogy az uniós tagállamok között ennek nincsen létjogosultsága! Az Európai Unió a népek Euró­pája és nem a klasszikus értelemben vett nemzeteké. Idősze­rű volna, ha ezt az összes tagország tudomásul venné. Szeren­csés, sőt fontos lenne ennek szem előtt tartása, hiszen ellen­kező esetben felléphetnek olyan területi igények, amelyek az unióban senkinek nem szolgálnák az érdekeit. Természetesen az eddig felemlítettek mindössze arról szólnak, hogy a „szlo­vák csodaként" emlegetett kialakult helyzet szerint Szlovákiát elkerülte volna a világban mindenütt tapasztalható gazdasá­gi, pontosabban pénzügyi krízis. Csakhogy ez nem igaz, hiszen mindannyian tudjuk, hogy jelenleg nem olyan jellegű világgaz­dasági világválságról van szó, mint 1929-33-ban, hanem egy bi­zonyos értelemben mesterségesen szított pénzügyi krízis ráz­za meg a világot. Itthon épp most csúcsosodik a válság, mert bár a pénzügyi szférát eddig sikeresen elkerülte a megrázkód­tatás, de csak eddig, mert az idei esztendőben az összeomlás jelei hatványozottan jelentkeznek majd. Egyszóval: semmikép­pen, semmiféle optimizmusra nem ad okot napjainkban Szlo­vákia bizony meglehetősen ingatag gazdasági helyzete. Nem véletlen tehát, hogy éppen most Dél-Szlovákia kulturális, nyelvi jellegéért folyik kőkeményen a harc.- Folyamatosan a már említett „szlovák csodáról" beszélnek, ám ezzel párhuzamosan rendre szóba kerül a régi-régi kifejezés, hogy „magyarkártya." Ez nem valamiféle elterelés, szemet hunyás vagy hunytatás a meglévő nehézségek felett?- Pontosan erről van szó, csak éppen a konfliktus szítói nem érzékelik ennek a jövőbeli kockázatát. A „magyarkártyát" a szlo­24 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents