Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-09-12 / 36. szám
esztergom Hullámtörés Gulya István „A gyermek pedig szentség. Aki rá hivatkozva akciózik, sötétlelkű. És gyáva." - zártam így a múlt heti Hídlap- jegyzetemet. Továbbra sem gondolom másképp, sőt egyre inkább azt tartom, hogy nem pedagógus az, aki a saját céljaira használja a gyermeket - a tanítványait. A z esztergom-kertvárosi Szent István Gimnáziumban a diákokat arra buzdították, hogy lázadjanak, sztrájkoljanak - ha már ők ezt nem merték meglépni, másrészt meg a gyermekekre mindenki érzékenyjelesül a média is, ha ők „vállalnak közéleti szerepet", arra mindenki odafigyel. Az életkoruknál fogva különösen érzékeny középiskolás kamaszokkal könnyedén el tudták hitetni, hogy itt most az „Igazságért" és az „Iskoláért" szállnak „harcba" pedig dehogy. Azt hazudták, hogy az önkormányzat, személy szerint a polgármester éjt nappallá téve azon fenekedik, hogy ellehetetlenítse az intézményt, pedig dehogy (mindezek tényszerű cáfolata a Hídlapban és más fórumokon már megjelent). Mint amikor, Böszörményi kiált tolvajt a Légy jó mindhalálig című örökbecsű Móricz-re- gényben, miszerint Nyilas Misi pakkját már felbontva találta, pedig dehogy: ő nyitotta fel és zabálta meg szinte az egészet, éppen a fordítottja igaz: a városvezetés politikai ellenfelei az istvános tanárokra, a menesztett igazgatóhelyettesre építve hergelték a tanulókat. Amit ők, a felnőttek nem tudtak elvégezni, majd megteszik a gyerekek, a gerjesztett ellenszegüléseik, a könnyeik. Hiszen sokkal hitelesebbek, mert csillogó szeműén őszinték, nem tudják a szavakat - a tényeket - kiforgatni, mint ők. A gyerekek „gyárilag" ilyenek. Ezeknek az embereknek a legnagyobb bűne, hogy a felhőtlen - értelem- és érzelemgyarapító, beleértve a csajozó/fiúzó - éveket vették, veszik el a srácoktól. A lányok és fiúk ahelyett, hogy arra emlékezhetnének, hogy azért milyen klassz tudásra tettek szert a gimnáziumban, ahelyett, hogy bizonyos lány- vagy fiúnevek ködlenének majd fel nekik idősebb korukban (boldog mosolyt csalva az arcukra), pedagógus és igazgatóhelyettes nevekre fognak emlékezni. S Balázséra. Tudják, van egy német film, A Hullám. Kísérteties, ijesztő hasonlatosságot mutat a kertvárosi tragédiával. Egy középiskola átlagos osztályában egy úgynevezett projekthét keretében az autokrácia témáját kell feldolgozni. A tanár (akinek szemszögéből követhetjük nyomon a hátborzongató történetet) úgy dönt, hatásosabban tanít, ha rendhagyó módját választja a szemléltetésnek. Különös kísérletbe kezd a srácokkal: azt akarja, hogy a diákjai néhány napra a saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát, ezért egy elitista mozgalmat (szigorú szabályokra épülő rendszert) hoz létre, a Hullámot. A kísérlet kezdetben pozitívnak mondható csapatszellemet kovácsol a hebrencs fiatalokból, ám ahogyan hamarosan az egész iskolában teret hódít, a tagokból előtör a felsőbbrendűségi tudat, és a kívülállókat kiközösítik, mi több: azokat a diákokat, akik megtagadják a részvételt, bántalmazzák. Elszabadul a pokol, elszabadulnak az indulatok, nemcsak a diákokban, hanem a tanárukban is. S azon érzékeny kamasz fiú, aki leginkább magáévá tette a mozgalmat, annak ilyetén elfajulása miatti leállítását követően, elárultatása okán pisztolyt szerez, amit először társai, majd önmaga ellen fordít... Dennis Gansel rendező filmje egy kellemetlen szerepjátékot mutat be, ami pont annyira valószerű, mint amennyire irracionális. Valószerű, mert ahol egy közösség kezd megszokottá válni, ott előbb-utóbb történnie kell valaminek, hogy a katarzist követően újra bekövetkezzen valamiféle irracionálisán új. Általában a lehető legrosszabb történik meg. A Hullám nem előzmények nélküli film. Vannak súlyos, komor előképei - részben filmek, mint a Kísérlet, az Amerikai história X, korábbról a Halálfejesek stb. -, olyan történetek, amelyekben a szereplők megkezdik saját önállóságuk felépítését a szabadság, az egyenlőség és a testvériség nevében, ám nem veszik észre, hogy egy veszélyes szövetség tagjai lesznek. Az életből vett minták is egyértelműek, popperek és mode-osok, futballhuligánok és a partvonal széléről érdek nélkül szurkoló drukkerek, utcai harcosok és békés tüntetők - nem kétséges, hogy mindenki kifeszítheti a saját transzparensét. A film kapcsán a következőket írja a FigyelőNet tavaly szeptember 23-i cikke: „1967-ben egy kaliforniai történelemtanár, Ron Jones kísérletet vezényelt le a Palo Altó-i Cubberley Gimnázium egyik osztályával. A nemzeti szocializmusról tartott előadása során az egyik diákja olyan kérdéseket vetett fel, amelyekre nem tudott válaszolni (...). Kísérletbe kezdett a diákjaival. Létrehozott egy szigorú szabályokra épülő rezsimet az osztályban, amely korlátozta a tanulók szabadságát, és egységbe tömörítette őket. A mozgalomnak a Harmadik hullám nevet adta. A diákok örömmel vállalták a feladattal járó elkötelezettséget. A kísérlet, amely eredetileg csak egy napig tartott volna, hamarosan az egész iskolában teret hódított. A kívülállókat kiközösítették, a tagok elkezdtek kémkedni egymás után, s azokat a diákokat, akik megtagadták a részvételt, megverték. Az ötödik napon Ron Jones kénytelen volt leállítani a mozgalmat. Nyílt levél - kérdések - Lányi Andráshoz Tisztelt Lányi András Úr! Ön mint az Élőlánc Magyarországért ökopárt elnevezésű politikai szerveződés elnökségi tagja, élharcosa, tényleg azt gondolja, hogy a megfelelő, objektív tájékozódás nélkül úgy tisztességes, hogy egy országos sajtótájékoztatón nyilatkozik egy olyan városi, meglehetősen speciális ügyről, mint az esztergom-kertvárosi Szent István Gimnáziumban egy tanuló tragikus öngyilkossága kapcsán lefolytatott fegyelmi eljárások ügye? Nem lett volna illendő előbb kérdéseket intézni az önkormányzathoz, a városvezetéshez, de legalább azokhoz a hivatali dolgozókhoz, akik ezzel az üggyel köztisztviselőként meglehetősen pártatlanul foglalkoztak? Valóban rendjén van az, hogy egy egész országot „tájékoztat" az önnön véleményéről anélkül, hogy a témát valamelyest is ismerné? Miből gondolja Tisztelt Uram, hogy ítéletet mondhat és „igazságot" nyilatkoztathat ki anélkül, hogy a másikat egyáltalán meghallgatná? Miért gondolja, hogy minket egyáltalán nem kell ebben az ügyben megkérdezni? Nem az egyoldalú, sarkos és információk híján hozott ítéletére vagyunk kíváncsiak, hanem arra kérünk választ, hogy miért nem érdekelte a mi véleményünk? Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere 18 hídlap hidlap.net
