Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-09-05 / 35. szám
esztergom Első tanévét kezdte az Információs Technológiai Kar Egyetemváros született Lenger Varga Péter/Gulya István Először érkeztek mérnök-informatikus gólyák Esztergomba hétfőn, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara ugyanis ekkor kezdte meg első tanévét. Meggyes Tamás kifejtette Esztergom évről évre egyre közelebb került az egyetemvárosi ranghoz, mely a polgármester szerint nem csak egy cím, hanem jelentős gazdasági vonzóerő is. (lead) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Információs Technológiai Kara hétfőn tartotta évnyitó ünnepségét a Szent Adalbert Központ épületében. A tanévnyitó ünnepélyen Nyékyné Gaizler Judit dékán és Knapp János Pál alpolgármester is beszédet mondott. A dékán asszony köszöntőjében kiemelte, hogy a felvett hallgatóka hét félév során infokommunikációs és szoftvertechnológiai gyakorlati képzésben részesülnek. Hozzátette, a mérnökinformatikus szak hallgatói piacképes tudást kapnak, amellett, hogy az oktatók felkészítik őket a mesterképzésen való továbbtanulásra is. Az évnyitón ezt követően Knapp János Pál szólalt fel. Esztergom alpolgármestere hozzáfűzte, azért, hogy az egyetemisták feladataik végrehajtásakor az épület falain kívül is rendelkezzenek megfelelő eszközökkel, a képzésben résztvevőket az önkormányzat támogatásában egy-egy laptoppal ajándékozza meg az egyetem. Knapp János Pál végül hangsúlyozta, hogy az egyetemnek köszönhetően a közélet fejlődését is várja, ahogy az alpolgármester fogalmazott egy egyetem fiatallá tud tenni egy várost. Az ünnepi beszédek után az első évfolyamosok fogadalomtétele következett, majd a hallgatók megkapták az ajándék laptopokat, végül pedig az eseményt Székely János püspök évkezdő szentmiséje zárta. Az Információs Technológiai Kar beindulásáról és fontosságáról természetesen Meggyes Tamás polgármestert is megkérdeztük.- A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának és most induló Információs és Technológiai Karának köszönhetően mondhatjuk, hogy Esztergom iskolavárosi rangja egyetemvárosi címmel gyarapodott?- Igen. A Hittudományi Főiskola és a tanítóképző mellett a megújuló szellemi élet és - értelemszerűen - a felsőoktatás éllovasa az egyetemi technológiai képzés. Az „esztergomi egyetem" létrejötte hosszú folyamat volt. Világos célkitűzésekkel, évről évre végzett tudatos munkával jutottunk egyre közelebb ehhez a ranghoz, ami által Esztergomnak egy régi, mondhatni ezeréves álma vált valóra, hiszen most már a felsőoktatási intézményeinek köszönhetően bátran kijelenthetjük: egyetemváros lett. Hála és köszönet illeti ezért Erdő Péter érsek urat, a Pázmány egyetem előző rektorát, aki bí- borosi döntésével megnyitotta az utat az egyetemi kar letelepítése előtt, dr. Fodor György rektor urat, hogy a tárgyalásokon az önkormányzattal partnerként együttműködött, Nyékyné dr. Gaizler Judit dékán asszonyt, amiért az esztergomi képzést megszervezte, valamint prof. dr. Roska Tamás prodékán urat, aki létrehozta az Információs Technológiai Kart, olyan képzőintézményt teremtve, amiből a világon csak kettő létezik.- A képzés az egyre inkább oktatási centrum szerepet betöltő Várhegyen kapott és kap helyet. Idővel elfoglalja a megújuló egykori Medicor- - korábbi déli kanonoksori - épületet is. A fáma szerint elég kalandos volt ennek a tömbnek a közelmúltbeli története.- Olyan szempontból nem, hogy eleve és a kezdettől foga az oktatási célú hasznosítása dominált. Nekem mindig is az volt az elképzelésem, hogy ez az árván, élettelenül álló épület a várhegyi oktatási centrum egyik alapját kell, hogy képezze, 1998-ban - élve az elővásárlási jogával - ezzel a céllal vette meg a város. Mondhatni valóban „kalandos" előtörténetet követően, mert többeknek fájt a foga a többmilliárdos értékű ingatlanra, amit szerettek volna néhány millió forintért megszerezni.- Ezt hogyan kell érteni?- Úgy, hogy 1998-ban elképesztően ol- I csőn privatizáltákvolna.Azállami vagyon- ] kezelőhöz beérkezett, az ingatlan valódi értékéhez képest nevetséges összegű, mint utóbb kiderült: mindössze tízmilliós vételi ajánlatról közvetlenül a karácsonyt megelőző napokban küldtek értesítést az esztergomi helyhatóságnak úgy, hogy abban sem ez az arcpirítóan alacsony vételi ár, sem a szerződés nem szerepelt, azaz a testület az alapvető információk nélkül maradt. (Ki akarja megvenni az épületet és mennyiért?) Hogy mégsem álltunk egészen ennek híján, az Reményi Józsefnek és Csordás Zoltánnak köszönhető. A karácsonyi értesítés miatt annak a határideje, hogy a város elővételi jogának érvényesítését bejelentsék, szilveszter vagy újév napján járt volna le. Az ünnepek alatt az önkormányzati posta kézhezvétele is szünetelt, sikerült azonban a küldeményt átvetetnem. Ahhoz, hogy az addig csak hallomásból ismert ajánlatot hivatalosan tudomásul vehesse a képviselő-testület, és az alacsony összegen megszerezhessük Esztergomnak az épületegyüttest, el kellett érnem egy rendkívüli testületi ülés összehívását. A„szervez- kedés" eredménnyel járt: az 1990-es évek lopkodó privatizációját sikerült meggátolni. Hadd tegyem hozzá, a városban álló fontos, történeti jelentőségű és felbecsülhetetlen értékű ingatlanok önkormányzati birtokba vonásának folyamata ma is tart, így lett Esztergomé a Fürdő Szálló és a Zsinagóga, aminek során nemcsak a tu4 hídlap hidlap.net
