Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-29 / 34. szám
esztergom tebb dalait. Természetesen nem maradhatott ki a toplistás dalok sorából az Afrika, az Elizabet, a Balatoni nyár és több más híres KFT dal. A régi szerzeményeket természetesen egy emberként énekelte a főtér közönsége, egy- egy újabb dalnál fordult tán csak elő, hogy Laár Andrásék „kórus nélkül maradtak". Nem múlt el tehát ez a víkend sem másként, mint, ahogy eddig már megszokhattuk a nyári hétvégéken. Azt pedig, hogy ez volt a búcsú, a kellemesjó hangulat miatt, tulajdonképpen senki sem vette észre... tál valószínűleg már átélt, saját életében is tapasztalt sztorikkal állt elő, melyeket sajátos stílusának megfelelő imitálással, gesztusaival, mozgásával még látványosabbá tett. A közel 30 perces könnyfakasztó nevette- tés után, a stílusában és előadásában is visszafogottabb Kőhalmi Zoltán lépett színpadra, akit szintén kitörő lelkesedéssel fogadott a többezres tömeg. A humorista már a stand-up comedy hazai megjelenésétől kezdve a legismertebb és legkedveltebb előadók közé tartozik. Nem hiába, hiszen akik ismerik Kőhalmi Zoltán személyét, azok tudják, hogy habár ő valóban a kiállók és mondom (nem mutogatom) stílust képviseli, történeteit igen hatásos módon tudja előadni közönségének, fgy történt most is, s a közel félórás „szájtépés" alatt nem volt olyan ember a téren, aki ne nevette volna könnyesre magát. A szintén családi sztorikból szemezgető Kőhalmi ezúttal leginkább édesanyja munkásságára hegyezte ki előadását, aki, mint hallható volt, sok esetben rászolgált a vicces történetek főszerepére. Az élet egyéb területeiről merített, néha már képtelenségnek tűnő történetekkel szórakoztatta a jelenlévőket Kovács András Péter, aki többek között a kutyatartás rejtelmeibe vezette közönségét, sajátos előadásmódjával fűszerezve. A hatalmas nevetés itt is biztosított volt, hiszen az egyébként is sok humornak teret adó női-férfi viszonyok kifigurázása biztos sikert jelentett. A három fellépő ösz- szességében másfél órán keresztül szórakoztatta közönségét s az biztos, hogy a jelen lévő több ezer ember közül, senki nem ment haza nevetés nélkül. A humoristák után a 80-as évek óta bravúros KFT együttes lépett a színpadra. Tán nem mindenki tudja, de a rock kvartett 1981-es első lemeze kiadását megelőzően úgy lett közismert és közkedvelt, hogy a legeredetibb új tehetség kategóriában megnyerték a Táncdalfesztivált. A Bábu vagy című szám nemcsak akkor újszerű hangzásvilágával, de különös, mi több bizarr szövegével is felhívta az együttesre a figyelmet. Gyakorlatilag így közel harminc éve létező együttest köszönthetett az esztergomi közönség. A zenekar nem cáfolt rá a várakozásokra, a közel kétórás koncerten az eltelt évtizedek szinte minden nagy slágere megszólalt. A Laár András gitár, ének, Bornai Tibor billentyűk, ének, Márton András dob, ének és II. Lengyelfi Miklós basz- szusgitár, nagybőgő, ének felállású csapat a Széchenyi téren összegyűlt több ezer ember előtt játszotta el a Macska az úton, az Üzenet a liftből, a Bál az Operában, a Siker, pénz, nők, csillogás, az Ég és Föld, az Édes élet, az A nagy alakítás című albumaik legismertebb és legközkedvel20 hídlap A nyár a fesztiválszervezők szemével A 2009-es esztergomi nyári fesztiválévadról Varga Csabát, a Várszínház és Kultúrmozgó Esztergom Nonprofit Kft. első emberét kérdeztük. Az ügyvezető elsőként a helyszínekről osztotta meg véleményét a lappal. „A Széchenyi térről, a Bazilika oszlopcsarnoka előtti színpadról, valamint a várszínházról elmondhatom, hogy idén átmentek a vizsgán, de sok minden szorul korrekcióra, lesz min dolgoznunk az elkövetkezendő hónapokban. A főtér remek helyszín, a pavilonok elrendezése viszont jelenleg nem a legszerencsésebb, de most fellélegezve kicsit a nyári hajrából, lesz időnk a nyár tapasztalatai alapján megtalálni a legmegfelelőbb elrendezést és a „közmű" bekötések nyomvonalát is úgy kialakítani, - láthatatlanná tenni - hogy advent-re már egy, a nyárinál is kellemesebb és komfortosabb fesztiválhelyszínnel találkozhasson a közönség. A kivilágított főtér az egységes pavilonvárossal viszont így is szinte kivétel nélkül minden előadóból pozitív reakciót váltott ki. A KFT zenekar kiváló baszzusgitárosa például így nyilatkozott a hangpróba alatt: „ha kicsit hunyorítok, mintha Olaszországban lennék..." A várszínház régi kipróbált helyszín, ott hosszú távon a tűző nap és a szemerkélő - vagy akár zuhogó - eső ellen kell kitalálnunk egy mobil, gyorsan bevethető ernyőrendszert, ami természetesen egyelőre csak nyugat-európai példákon felhorgadt ötletek szintjén létezik. Ez egy nagyobb ívű elgondolás, ami sok egyeztetést és konstruktív vitát igényel. Természetesen a színház szabadtéri besorolásához és annak egyedülálló hangulatához minden körülmények között ragaszkodnunk kell. A Bazilika előtti helyszín rendkívül impozáns és vitathatatlanul egyedülálló. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a világhírű gitáros, AI Di Meola is elsőként ezt emelte ki interjújában. Szó szerint megtisztelve és kiváltságos helyzetben lévőnek érezte magát és zenekarát, hogy az ünnepi fényekkel feldíszített székesegyhátan*