Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-11 / 32. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Az esztergomi háziezred históriája Esztergom esetében tán mindenki számára magától értetődő, hogy a város története egybefonódik a magyar hadviselés egy részének krónikájával is. Az első magyar város a hosszú évszázadok során számos hadsereget, katonát látott már, helytörténeti rovatunk mostani fejezetéből pedig kiderül, hogy mi is Esztergom saját katonáinak, a 26-os gyalogezrednek a históriája. A kétrészes cikk első fejezetét az esztergomi Négyesi Lajos alezredes, hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának osztályvezetője segítségével adjuk közre. • A z Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után, hasonlóan a birodalom más alakulataihoz, a császári és királyi 26. gyalogezred is eltűnt a történelem süllyesztőjében. Esztergom kedvelt há- ziezrede azonban nem csupán két, német nyelvű ezredtörténetet és néhány doboznyi levéltári dokumentumot hagyott maga után, hanem kőből faragott emlékműveket is, az alakulat életében fontos szerepet játszó események helyszínein. A Monarchia 26-os bakái A császári és királyi 26. gyalogezred hadkiegészítési körzetének 1867. január 28-tól Esztergomot tették meg, így az a magyar ezredek sorába lépett. Az átszervezésnek megfelelően 1866. december végéig több mint kétszáz magyar nemzetiségű tisztet, tiszthelyettest és legénységi állományú katonát vezényeltek át más ezredekből, s az állománycsere végére a tisztek jelentős része már magyar nemzetiségű volt.1889-től a 26. gyalogezred kiegészítési körzete Esztergom, valamint Hont és Bars vármegyék egészére kiterjedt. Kezdetben csak a hadkiegészítő parancsnokság és a IV. zászlóalj települt Esztergomba, majd a megfelelő körülmények megteremtése után, 1884-ben az ezredtörzs és az I., illetve III. zászlóalj is átköltözött. A katonák részesei lettek a város mindennapi életének, így a csapattest díszelgő alegysége jelen volt 1891. június 28-án Simor János hercegprímás temetésén is. A katonazenekar rendszeresen koncertezett és a legvidámabb farsangi bálokat az ezred tisztikara szervezte. így volt ez 1901 áprilisáig, amikor az ezred - három uszállyal - Győrbe költözött, a frissen elkészült Frigyes főherceg laktanyába. Ennek ellenére a kapcsolat nem szakadt meg, hiszen Esztergom ezt az alakulatot tekintette háziezredének. Ebben elsősorban az játszott szerepet, hogy a környékbeli fiatalok az alakulatnál ismerték meg a katonaélet nehézségeit. Az ezred mindennapjai szorosan összefonódtak a város életével, a helyi sajtó pedig rendszeresen tudósított az ezredben történt eseményekről, az áthelyezésekről, előléptetésekről, kitüntetésekről. Az első világháború idején a város lakosainak a 26-osok harcai jelentették a frontélményeket. A lövöldéi emlékoszlop 2006 telén az egykori kenyérmezői gyakorlótábor közelében fekvő úgynevezett elemi lőtér (a katonai bázis saját lő- tere) területének bejárása során feltűnt, hogy az északi oldalon, ahol egy 1932- ben készült térkép emlékművet jelöl, a gesztenyefák szabályos négyszöget zárnak körül. Ettől négy méterre 1,2 méter hosszú, 30 centiméter széles mészkőoszlop hevert az avarban. A szabadon álló, gúla alakúra kiképzett, lapos csúcsú obeliszk oldalain durva megmunkálás nyoma látszott. Az oszlop megfordítása után láthatóvá vált a rávésett szöveg, amelyet a kopások és sérülések ellenére sikerült rekonstruálni: ' „DEM / ERBAUER / DER / SCHIESSSTÄTTE / UND / FÖRDERER / DES / SCHIESSWESENS / OBERSTEN / DANIEL / RITTER VON / GRIVICIC / EIN IMMERWAHRENDES / ANGEDENKEN / DAS DANKBARE / OFFICIERS-CORPS / DES / INFANTERIE REGIMENTES / MICHAEL GROSSFÜRST / VON / RUSSLAND No. 26” (Magyar fordításban: „A lőtér építőjének és a lövészet támogatójának, lovag Daniel Grivicsic ezredesnek örök emlékül. A 26. Mihail orosz nagyherceg gyalogezred hálás tisztikara.”) 1887 szeptemberében Waldkirch ezredest, a császári és királyi 26. gyalogezred parancsnokát - saját kérésére nyugállományba helyezték. Helyére a győri 11. vadászzászlóalj ezredesét, lovag Daniel Grivicsic ezredest nevezték ki, aki november közepén foglalta el szolgálati helyét és 1892. július elsejéig töltötte be ezt a beosztást. ^ f. ?«. V <JP Dániel Grivicsic ezredes Az emlékoszlopon nem jelölik a felállítás dátumát, figyelembe véve azonban azt, hogy a felirat Grivicsicet ezredesként említi, ez 1887 és 1892 között történhetett, a lőtéren megtartott ünnepi eseményhez kapcsolódóan. 1889 augusztus 11-én az Esztergom és Vidéke című lap közleményben tudatta a környék lakosságával, hogy: „Folyó hó 17-én díjlövéssel egybekapcsolt katonai ünnepély lesz a Strázsa-hegy alatti lövőhelyiségben. A szépen parkírozott és még szebben díszített lövőhelyiség közbecsült ezredesünk érdeme, ki is számottevő ügybuzgalommal sietett ezen kies fekvésű telepet értékesíteni.” A fenti hír arra utal, hogy a lőteret 1889 augusztusa előtt építették, de figyelembe véve, hogy Grivicsic 1887 novemberének közepén vette át beosztását, a munka legkorábban 1888 tavaszán Muzsla 28 hídlap hidlap.net
