Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-11 / 32. szám
esztergom A Bazilika védőszentjének ünnepe Nagyboldogasszony napja Varga Péter Dénes Augusztus 15-én a világegyház Szűz Mária mennybevételét ünnepli. Magyarországon, még Szent István király avatta ünneppé augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját, akinek a patrocíniuma alatt állott többek között az esztergomi Bazilika. A főszékesegyházról és a hazai Mária-tiszteletről Székely János püspököt kérdeztük. S zűz Máriának Boldogasszonyként való elnevezése egyedülálló, magyar nyelvi remeklés. Szent István erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénykezést. Élete végén - miután Imre herceg tragikus halálával fiú utóda nem volt-, a király ezen a napon ajánlotta fel az országot a Szűzanyának. A felajánlás a maga nemében páratlan a világon. A közjogban is érvényesült a magyar történelem folyamán a Regnum Marianum eszme, mely szerint Magyarország Mária országa. Az Érdy-kódex az alábbiak szerint meséli el a történetet: „Szűz Máriát ez Magyarországban, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. István kerál es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.” István tehát az országot Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta, a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Boldogasszony örökségének érezte és vallotta. E választásba még nyilván a pogány Emese-hagyomány is közrejátszott, hiszen nem lehet véletlen, hogy Árpád fehéregyházi sírja fölé is a Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot, de az ő patrocíniuma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó és temetkezőhelye, továbbá a kalocsai érseki, valamint a váci és a győri püspöki székház, és nem utolsósorban az esztergomi Bazilika. Székely János az ünnepről A főszékesegyházról és a hazai Mária-tiszteletről Székely János püspök lapunknak elmondta: „A Bazilikának valójában több védőszentje van. Ennek az a legfőbb oka, hogy maga a magyar nép erőteljesen kötődött Szűz Máriához, akit valóban kivételesen csak a mi nyelvünkben neveznek „Nagyboldogasszony”- nak. Ennek a kötődésnek nyilván megvannak a pogány hagyományai is, de Magyarország mégis csak a magyarok „istenanya” ragaszkodásától lett és lehetett Mária országa. Szent Gellért írja egyhelyütt, hogy utazván az országban egy asszonyt hallott énekelni a Szűzanyáról. Tehát minden valószínűség szerint nálunk már igen korán kialakult a Mária-tiszetelet, vagy csúnyábban fogalmazva a magyar Mária-kultusz. Ráadásul, amint közismert, Szent István a halála előtt, augusztus 15-én ajánlotta föl az országot és a koronát Szűz Máriának, és másnap, 16- án halt meg. Éppen ezért van a Bazilikának két védőszentje is: az egyik Szent Adalbert, a másik pedig Nagyboldogasszony. Bár azt is érdemes megemlíteni, hogy egykoron Rákóczi zászlóit is a Szűzanya arcképe díszítette, és bizony sokszor mentek csatába őseink Mária nevében” - fogalmazott Székely János. Mária mennybevétele Az ünneppel kapcsolatban joggal merül fel az a teológiai kérdés, hogy mit is jelent valójában Mária mennybevétele. Az egyház szent hagyománya szerint a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Mária elszenderedésének (latinul: dormitio) napját már a 6. században ünnepelték Jeruzsálemben, és a 7. századtól Rómában is elterjedt. Egészen félrevezető azonban az a vélemény, hogy Mária egyáltalán nem halt volna meg. Kétségtelen, hogy szeplőtelenül, tehát az eredeti bűn nélkül fogant, s biztos, hogy a halál a bűn következménye. De Jézusra még inkább áll, hogy mentes volt a bűntől, és ő is meghalt. A földön a szenvedés is a bűn következménye, ennek ellenére nem csak Jézus viselte a szenvedéseket, Máriának is bőségesen kijutott belőle. Szűz Mária életéről a Jézus halálát követő időkre vonatkozóan keveset tudunk, valószínűsíthető, hogy nem sokkal fia halála után követte őt az örökkévalóságba. Bár nem hivatalos, de valószínűsíthető az a történet, amelyet Szent Melitónnak, Szárdesz II. században élt püspökének apokrif könyvében olvashatunk. „Mária, halálát követően azon nyomban feltámadt sírjából, áldotta az Urat, és az Úr lábaihoz borult ezen szavakkal: „Uram, én nem tudok tenéked eléggé hálát adni megszámlálhatatlan áldásodért, amit nékem, a te szolgálódnak adni méltóztattál. Mindörökre áldott legyen a te neved, világ Megváltója, Izrael Istene!” Az Úr megcsókolván odahajolt hozzá, majd lelkét átadta az angyaloknak, hogy vigyék el a paradicsomba. Az apostoloknak pedig ezeket mondta: „Járuljatok ide hozzám!” Amikor köréje gyűltek, megcsókolta őket és így szólt: „Békesség veletek! Ahogyan mindenkor veletek voltam, veletek leszek a világ végezetéig.” Amint ezeket elmondta az Úr, föl- emelkedett a felhőben és az égbe szállt, az angyalok vele együtt mentek és elvitték Máriát az Isten paradicsomába.” A kezdetektől megvolt ünnepet XII. Pius pápa 1950-ben hirdette ki, mint dogmát, tehát hitigazságot. A katolikus hagyomány szerint Mária mennybevitele után többször megjelent földi embereknek, különösen a 19. és 20. század során, hogy imádságra és bűnbánatra szólítson. Közülük talán a legismertebb a fatimai Mária-jelenés. Kifogyhatatlan gazdagságban ábrázolják Szűz Máriát a művészetekben. A Megváltó születése utáni boldog Istenanyát bemutató alkotások mellett az élet másik pólusán is gazdag az ábrázolása: a Golgotán a kereszt alatt álló Istenanya és a fiát ölében tartó pieta ismert művészeti alkotások. A pieta-ábrázolások drámai kompozíciói is azt sugallják, hogy a Fájdalmas Szűz nem sokkal Jézus halála után követte Szent Fiát a mennybe. 12 hídlap hidlap.net
