Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-01 / 30. szám
helyi história „Két pogány közt” Fejérkövy István és Kutassy János Telegdi Miklós érseki helynök halálával még mindig nem állt helyre az egyházi hierarchia Magyarországon. Fejérkövy István kinevezésére csak 1596 júliusában került sor. R óla, mint érsekről kevés adat maradt fenn az utókor számára. 1522-ben született, tanulmányai végeztével a győri káptalan őrkanonokja, majd pannonhalmi főapát lett. Ebben a minőségében rendbe hozatta a romos templomot, ami azonban hamarosan tűzvész martaléka lett. Az újabb tatarozásra az apátsági birtokok elzálogosításával került sor, ám hamarosan a török égette fel Pannonhalmát. Szerencsére a legendás könyvtárat még idejében sikerült Nyitrára menekíttetnie. 1572-ben veszprémi püspök és királyi alkancellár, majd 1587-től nyitrai püspök. A király végül 1596. július 17-én esztergomi érsekké nevezte ki, ám öt hónap múlva, november 20-án meghalt úgy, hogy egyik püspöki, illetve érseki címére sem kapott pápai megerősítést. Teendőit mindvégig, mint „választott püspök” végezte. Fejérkövy halálát követően már nem kellett évtizedeket várni az érseki szék betöltésére. Utóda 1597. január 22-től Kutassy János érsek lett. Személye - érdemtelenül - sokáig nem keltett túlzottan nagy érdeklődést a magyar történelem művelői körében. Amint Fazekas István is megjegyzi, származásáról és ifjú koráról szinte semmit nem tudni. Az első biztos adat Verancsics Antal prímástól származik, aki reménységét fejezi ki, hogy a fiatalember érdeklődése a tudományok iránt a későbbiekben sem fog csökkenni. Egyes vélemények szerint középiskolai és teológiai tanulmányait nem is a bécsi egyetemen, hanem a jezsuiták kollégiumában végezte. Pályája 1586-ban kezdett felfelé ívelni, amikor Telegdi Miklós érseki helynök végrendeletében mintegy utódául jelölte ki és olyan kiváló szónoknak nevezte, akihez hasonló nincs Magyarországon. Szenvedélyes szónok lehetett, erre utal, hogy későbbi magas méltóságaiban sem hagyott föl a prédikálással. Kifogástalan életvitelén és tanultságán túl az is nagyban elősegítette az egyházi pályán történő gyors előmenetelét, hogy a kánonjogon kívül a kortársai körében párját ritkítóan tájékozott volt a hazai jogrendben is. Az uralkodó tiszteletben tartva Telegdi kérését, 1586. szeptember 16-án az esztergomi nagyprépostsá- got Kutassynak adományozta. Ez év októberében már pécsi püspök és az esztergomi egyházmegye adminisztrátora, majd 1592-től kancellár és győri püspök. Fejérkövy Istvánnal szemben Kutassy János minden tisztségére megkapta a pápai megerősítést. Épp az ő püspöksége idején foglalta el a török Győr városát, a káptalan Sopronba menekült, ahonnan csak Győr bravúros visszafoglalása után térhetett ismét vissza. A püspök mindazonáltal ideje java részét Prágában töltötte a király mellett, hiszen kancellárként tengernyi teendője maradt épp azokban az esztendőkben, amikor a tizenöt éves háború óriási terheket rótt a Habsburg Birodalomra. Szónoki képességeit a birodalmi gyűlésben is kamatoztatta, amikor a német fejedelmektől pénzt igyekezett kicsikarni a háború költségeinek fedezésére. Nagyhatású beszéde később nyomtatásban is megjelent. Itt, Regensburgban történhetett meg vele az az eset, amely hűen tükrözi hitét, egyházhűségét és jellemét. Egy lakoma alkalmával a szász herceg rávette a jelen lévő méltóságokat, hogy a császár egészségére egy hajtásra igyanak meg egy kupa bort. Egyedül a győri püspök szegült szembe mondván: „amit én az italban ő felségéért elmúlatok, kész vagyok imádságommal helyére vinni, mert hivatalom is inkább kívánja, hogy imádkozzam érette, hogysem igyam...” 1596 júliusában már mint kalocsai érsek járt követségben Lengyelországban, hogy rábírja a lengyel királyt, kapcsolódjon be a nagy háborúba. Újdonsült címét nem sokáig viselhette, mert az 1596 novemberében elhunyt Fejérkövy István helyére Rudolf őt nevezte ki esztergomi érsekké, majd hamarosan megkapta a pannonhalmi főapáti címet is. E sor méltóság ugyanakkor nem járt jelentős jövedelmekkel, hiszen azok nagy részére a pénzügyi gondokkal küszködő birodalomnak nagy szüksége volt. Kutassy esztergomi érseksége öt esztendőre korlátozódott. Lehetőségei szerint -a török elleni harcok mellett- nagy erővel lépett fel a reformációval szemben. 1599-ben például eltávolította Érsekújvárból és Esztergomból a protestáns prédikátorokat. 1598-ban és ’99-ben részt vett a törökkel folytatott béketárgyalásokban, bár egészségi állapota akkorra meglehetősen megrendült. Végrendeletét titkárának, Kecskés Andrásnak mondta tollba, majd 1601. szeptember 5-én, (egyesek szerint 17-én) hunyt el, életének ötvenhatodik évében. Nyugvóhelyéül a nagyszombati Szent Miklós-templomot választotta, ahol első patrónusa, Verancsics Antal mellé kívánt temetkezni. Sírköve mind a mai napig megtalálható a templomban. hidlap.net hídlap 31
