Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-23 / 51. szám
« Celanoi Tamás, Assisi Szent Ferenc első életrajzírója így meséli el Szent Ferenc • ' 1223. december 25-én megrendezett Greccio-i karácsonyát: •. „Élt azon a környéken egy bizonyos János nevű jó hírű, de még jobb életű em- 1 . bér. Boldogságos Ferenc karácsony előtt vagy tizenöt nappal magához hívatta János urat és így szólt hozzá: Fia azt akarod, hogy az Úr közelgő ünne• • pét Greccioban üljük meg, úgy siess, és szorgalmasan tégy meg mindent, amit mondok neked! Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságá- •* nak kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan t feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán. A derék és hűséges ember a parancs hallatára gyorsan elsietett és a kitűzött helyen előkészített mindent, amit a szent kívánt tőle. Eközben elérkezett az öröm napja... készen állott a jászol, ott volt a széna, odavezették az ökröt és a szamarat. Ünnepelt itt az egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság és Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át... A testvérek az Úr szokásos dicséretét zengték és az egész éjszaka örömujjongással telt el." nem engedtem a hátizsák közelébe sem, igyekeztem a nyolckilós sátrat lecserélni egy háromkilósra, minimálisra csökkenteni a szükségleteimet és így tovább. Ekkor derült ki, hogy a kirándulás egy roppant izgalmas dolog, csodálatos, hogy mennyit láthat, tapasztalhat az ember, közben viccelődik, énekel, nem pedig a tüdejét kiköpve kínlódja végig az egész utat. Egyszóval úgy tűnik, hogy az utóbbi húsz évben az anyagi javak ^egyre inkább túlburjánzottak az ember életében, sok épületről már nem tudni, hogy panzió-e vagy csak egyszerű családi ház. Egyik ismerősömnél láttam, hogy sok cipője van, föltűnhetett neki a tekintetem, mert megkérdezte, hogy „na, mit gondolsz hány pár?” - Ötven - válaszoltam. - Nem, azt mondja, kétszáz! - No, ez az a helyzet, amikor a hátizsák már nagyon tele van. Vagy amikor egy másik ismerősöm megépítette a Balatonnál álmai nyaralóját, azután amikor megkérdeztem, hogy hányszor voltak ott a nyáron, azt válaszolta, hogy kétszer, mert le kellett nyírni a füvet, nehogy megbüntessék. Vajon érdemes mindezt belegyömöszölni a hátizsákba és cipelni? Vagy karácsonykor érdemes a másikat agyonajándékozni, hogy még több terhet rakjunk egymás vállára?- Déván történt az az elhíresült eset, amikor testvér levágta az elhagyott kolostor ajtajáról a lakatot és beköltözött az ódon falak közé nincstelen szegény utcagyerekekkel. Ott milyenek voltak, pontosabban milyenek a szentesték?- Mi mindig úgy szoktunk Déván ka- rácsonyozni, hogy a nagy udvaron felállítunk egy karácsonyfát, ott azután ösz- szegyülekezik a ház apraja-nagyja, mindenki, aki velünk tart, a fa alatt azután ott vannak az ajándékok mindenkinek. '..•hidlap.nlt Néha a természet is hozzásegít a hangulathoz hóval, ragyogó szép idővel. Ezután következik az éjféli mise bent a templomban és nekünk igazán jó dolgunk van, mert „édes és gyönyörűséges mindazoknak, akik az Úr házában laknak” - no, mi ott lakunk az Ő házában, és együtt örvendezünk évről évre a mi Urunk Jézus Krisztus születésének.- Csatlakoznak testvérékhez szenteste olyanok is, akik egyébként nem tagjai a közösségnek?- A mi házunk egész évben nyitva áll a kopogtatók előtt, mindig jönnek hozzánk vendégek, természetesen karácsonykor és más ünnepeken is idősek, fiatalok egyaránt.- Nem mindenki tudja, hogy abban a formában, ahogy ma ünneplik a karácsonyt világszerte, elsőként éppen Szent Ferenc, az ön rendjének alapítója tette.- Hogyne, nálunk is sokszor volt pásztorjáték, nekünk is vannak teheneink, meg kisboci, lovacska, bárány és mindenféle állat. Ilyenkor a ház legkisebb gyerekét felöltöztetjük Jézuskának, melléje ül egy fiatal pár, és így alkotnak élő betlehemet, amint ezt valóban Assisi Szent Ferenc tette először Greccioban. Ez az egyszerűség és szegénység, ami a Szent Család mindennapi életét jellemezte, azt hiszem nagyon fontos, hogy a maga pozitív erejével sugározzon ma is a világban. Jézus is születhetett volna valamely nagyon gazdag családban, de tudatosan vállalta a szegénységet, hiszen amint maga mondta később, „könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába”. Tudatosan kell tehát, hogy figyelmeztessük magunkat arra, ha túlterheljük életünk hátizsákját, akkor a repülésből csak földön csúszás és vánszorgás lesz.
