Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-23 / 51. szám
esztergom a gyermek mindig ajándék. Ajándék a beteg gyermek, ajándék az egészséges gyermek. De a gyermek, unoka, dédunoka mindig feladat is. Születésükkor még nem tudjuk, milyen tulajdonságokat, képességeket kaptak örökségül. De feladatunk ezeket a legjobban kifejleszteni bennük. Néha metszegetnünk kell őket, a vadhajtásaikat letörnünk, hogy felnőve egészséges fává legyenek, melyek gyümölcsöt teremnek mások javára. A pásztorok öröme üzeni nekünk, hogy életünk tele van csodákkal. Amikor az ember ebben a szürke hétköznapi életben, ahol minden olyan egyformán, olyan sablonosán, megszokottan zajlik, egyszer csak rendkívüli dolgokat is megtapasztal, akkor újraéled benne a remény: hogy ez a világ mégis több, mint amit eddig megláttunk, megéreztünk belőle. A csoda vigasztalása, hogy van valami láthatatlan hatalom is, aki a világ fölött áll, és ez a hatalom be tud avatkozni a világba, ha akar. Az Istennel, a mennyei világgal találkozó ember számára a földi világ többé nem reménytelen, nem átkozott, mert tudja, hogy imádsága által apró és nagyobb csodák megváltoztatják még a legreménytelenebb életet, sorsot is. A keleti bölcsek öröme a mi örömünk is. Már a jászolbölcsőnél az Isten mindenféle embert szólított meg, hogy elmondja, elküldte az Üdvözítőt. A bölcseken, po- gányokon keresztül nekünk is örömünk Krisztus születése, hiszen így nekünk is van bűneinkre bocsánat, nekünk is van lehetőségünk Atyának szólítani Istent. A bölcsek karácsonyi öröme előre mutat a keresztfán megfeszített Isten Fiára, és a Feltámadott Krisztusra, aki nekünk is szól: ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy, és előremutat ez az öröm pünkösdre is, ahol a Szentlélek Isten minden embernek vigasztalásul adatott. Ámen Véghelyi Antal, evangélikus lelkész Az Ige testté lett Jn 1,14 János apostol karácsonyi szózata nélkülözi a karácsony ünneplésének szokásos kellékeit. Mellőzi a jászolromantikát, és nem beszél a betlehemi mezőn nyájukat őrző pásztorokról sem. János apostol számára a karácsony nem provinciális ügy. Nem a római birodalom legkeletibb tartományának eldugott kisvárosában, a júdeai Betlehemben játszódó történet, hanem kozmikus léptékű esemény. Olyasmi, ami csak a világ kezdetéhez, a teremtéshez mérhető. Az Ige, mely öröktől fogva Isten valóságát hordozza, karácsonykor a názáreti Mária gyermekében nemcsak belebújt teremtménye bőrébe, hanem - isteni valóságát megőrizve - valóságos emberré lett. Nem másért, mint hogy nagypénteken a világtörténelem legnagyobb csodáját vég- hezvigye: a kereszten alászálljon abba a mélységbe, ahol Isten nem lehet jelen, ahonnan még az emberré lett Isten is csak a 22. Zsoltár szavával kiálthatja: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?!” A kereszten a karácsonykor emberré lett Isten függ Istentől elhagyatva, hogy amikor végre felismerjük, kik és mik vagyunk, akkor istennélküliségünk pokoli magányában ránk találjon, megfogja kezünket, és így szólítson meg: „Ne félj! Én veled vagyok!” Amikor istennélküliségünk mélységében találkozunk a karácsonykor emberré lett Istennel, akkor nem elméleti tudást szerzünk Istenről, nem teológiai igazságokat ismerünk meg, hanem magát Istent, személyesen! Az így szerzett istenismeret egész valónkat átformáló, újjáteremtő erő, amely képessé tesz arra, hogyÁdám átkos örökségétől megszabadulva, Isten gyermekeinek bűn és halál szolgaságától szabad életét éljük. Mert János apostol karácsonyi szózata azzal ér véget, hogy akik befogadják a testté lett örök Igét, az emberré lett Istent, és hisznek az ő nevében, azokat képessé teszi arra, hogy Isten gyermekei legyenek. Luther mondja egyik karácsonyi igehirdetésében, amit János evangéliumának prológusa alapján mondott: „Krisztus születése tiszta, bűn nélküli és szent. Az ember születése tisztátalan, bűnös és átokvert. ... Krisztusnak azért kellett emberré születnie, hogy benne újjászülessünk. Magára veszi a mi származásunkat, belemeríti az övébe, s nekünk ajándékozza azt, hogy Krisztus születésének minden keresztény épp úgy örülhessen, és úgy dicsekedhessék vele, mintha Krisztushoz hasonlóan, testileg is Máriától született volna. íme, ez az a nagy öröm, amiről az angyal beszél. MiEvangélikus istentiszteleti rend Esztergomban Szenteste: délután 5 órakor Karácsony ünnepén: délelőtt 10 órakor úrvacsorával Karácsony másnapján: délelőtt 10 órakor Óév este: délután 5 órakor Újév ünnepén: délelőtt 10 órakor úrvacsorával Nyergesújfaluban Karácsony másnapján délelőtt 11,30-kor úrvacsorával csoda vigasztalás, és milyen mérhetetlen kegyelme Istennek, hogy a hívő ember azzal a kinccsel dicsekedhet, hogy Mária az ő igazi anyja, Krisztus a testvére, és Isten az Atyja! Mert mindez igaz és veled is valósággal megtörtént, ha hiszed. Akkor máris bizonynyal Szűz Mária ölében ülsz, mint tulajdon édes gyermeke. Ebben a hitben gyakorold magad, ezért könyörögj, valameddig élsz, hiszen soha sem teheted ezt elég erősen!” - így tolmácsolja az örök Ige megtestesülésének karácsonyi evangéliumát Luther. Nem kevesebbet mond, mint hogy a karácsonynak Krisztus születésnapjából a mi születésnapunkká kell lennie! Mert ma Isten angyalai minden bizonnyal a mennyek országa számára való újjászületésünket szeretnék ünnepelni! Ámen hidlap.net hídlap 9
