Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-19 / 50. szám
kultúra Zsírba visznek HájIájf: második (egyben befejező) rész Idefigyelj, dagadék, most megkapod a magadét - jutottak eszembe egy középiskolai szalagavató műsor halhatatlan sorai, miközben acéloztam magam a folyosóra a kalóriaűzést serkentendő kihelyezett szobakerékpáron lovagolva. Az izzadtságtól folyós tekintetem az oldalfalra rakott, a csontritkulás elleni, nem túl szerencsés nevű Fosamax-készítmény hirdetményét stírölte (zsírölte), a hájtól némiképp már könnyebbült agysejtjeim felvetették annak a lehetőségét, hogy „Nixzsír", „Nullháj" vagy „Antidagadin" tablettákkal kellene berobbanni a fogyókúrapiacra. Annál is inkább, hogy a benti bicikli okos mérőműszere szerint egy óra- nagyjából - intenzív tekerés hatvanhat kalóriától fosztott meg, ami bizony mind- összesen egy tojásnyi, a fehérjével, sárgájával együtt, a héjat nem számoljuk. Merthogy a koplalási kurzus második hetében az ember bármit megenne, akár a tojáshéjat is, teszem azt, ha az ablak előtt varjú röppen, nem az villan át bennem, hogy lám, télbe borult a természet feje, hanem hogy meg kéne enni. Ezt a vágyat erősítette az a perverz vágyjáték, amit mind többen űztünk. Élén István kollegával, szobatársammal. Elméletben főztünk. S aztán be is habzsoltuk azt. Világlátott (sokat utazott) szobatársam - aki nyugdíjazása előtt egy olyan magyar vállalatnál szorgoskodott, amelyik gyárakat épített (például része volt a Diósgyőri Acélipari Művek megújulásában és a Borsodi Ércelőkészítő Mű, a BÉM megszületésében) - előszeretettel (és jóízűen) nosztalgiázott a német nyelvterületeken felszolgált különféle kolbászokról- némi közbenjárásomra felelevenítette bajor csülkös élményeit is -, de tulajdonképpen mindegy, virtuálisan nagyokat falatoztunk az egykori munkahelye szomszédságában üzemelő kenyérgyár friss cipóiból (vastagon kenve zsírral, hogy az a kenyérlyukakon a kézre csurog, hagymát és aktuális friss zöldséget harapva hozzá), katonaidejében a haderő ellátására tartott malaccsorda hétvégékre mártíromságot szenvedett egyedei disznóságaiból, vagy a BÉM építőbrigádjainak szervírozott lán- gosokból. Legtöbbször fröccsel„öblítettük le"a lakomát, de olykor Somlyói Juhfarkot, szekszárdi vöröset, Tokaji Hárslevelűt vagy szimplán Zöldszilvánit „ittunk" (a csülökhöz pilsenit kértem - s kaptam). Mindez persze azzal járt, hogy megélénkült a Pavlovi-reflex, és most is elég, ha valaki egy száraz kiflit említ, s máris habzik a szám. Nemde, csábít, ami tilos, előfordult - nem velünk -, hogy a páciensek gyulait fűztek az ágyrugókra, vagy a szobában lecsót pancsoltak, mindezért természetesen azonnali hazazavarás lett a válasz. Pedig a második héten reggelente a joghurt és az Abonett-darabok mellé két (vagy három!) kalóriaszegény sonka- vagy felvágott-szelet dukált, és az „eddmeglevesben" tésztaszerűségek is fel-felbukkantak, no természetesen nem úgy, mint előző életemben, amikor a leves-spagetti (pontosabban: spagetti-leves) felcsévélése közben elakadt a kanál. Gyuri szobatársam korábban beültetett gyomorgyűrűje révén - a reménykedők kiábrándítására: jelenleg 584.000 forintot kóstál - előnyt élvezett, lassan és komótosan evett, és amikor én már az almadesz- szertelcsócsálása után vágyakozva pislan- tottam az odakint repkedő varjúcsapatra, ő még javában majszolta a másodikat (a zöldköret borsóit például szemenként). Gyuri, akinek az egyik szakmája karosszéria-lakatos, de dolgozott a miskolci hús-, tej- és söriparban, volt kohász és taxis, jelenleg pedig pedikűr-manikűrös, üvöltve beszél - mint Hrabal Pepin bácsija a Sörgyári capriccióban -, és legtöbbször a női kalandjait ecseteli, nem mellőzve a pikánsabb részleteket. Az élete - saját megfogalmazásában - kacafintás (kacifántos). Az utolsó napokban kiderült róla az is, hogy gróf, legalábbis házilag végzett családfakutatása szerint a ma Debrecenhez tartozó Józsa falut birtokolták. A bennem lakó, a kúra által érintetlenül hagyott, nagyra hízott kisördög szerint valószínűleg felették az uradalmat... A búcsú napján miközben örömköny- nyek (és némi önkéntelen - pardon - nyá- lazás) közben konstatáltam a nyolc és fél kiló apadást, illetve a hasi kerület tízcentis töppedését, Magdi kolléganő a diétás oktatás végén elárulta, azzal szokott takarékoskodni, hogy megnyalja a villamosjegyet, amiről így eltűnnek a kilyukasztott rubrikák. A többszöri használat során egyszer bukott csak le, amikor az ellenőr kezében szétfoszlott a tikett... Az ötlet nem rossz, pláne, hogy a diétás nővér megjegyezte, a jegy valószínűleg nullkalóriás. Gulya István (szül.: Kungfu Panda, alias: Karate Bálna, leendő: ifjabb Paudits) Atcflott, Jieftes, rOe^ift ^aráosomyjt és iredtnn&ric^eAloev 0>o/éo^ Uj ívet ítívánurÁ mivuSerJIlirieJtt! <fo Roma Foglalkoztató és Oktatásszervező «miaun) Norpi ■ r- * i Céges évzárórendezvényekie aäMsofliSIlänSs Eavimeahittikaracsonvilljmuzjnos|vacsora a kedvesével A szilveszteri bulit kezdje barataivalra limuzin Luxus körülmények között mindenki száma^lelerKető KOXILIMO ^ www.koxilimo.eu Tel.: 0630/6182-208 hidlap.net hídlap 35
