Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-19 / 50. szám
exkluzív Túri Lajos Péter táncművész A táncot nem megérteni, hanem átérezni kell Három évvel ezelőtt szőkébb pátriája, szülővárosa, Esztergom is egy emberként drukkolt neki, amikor a Megatánc döntőjébe került, s bár nem ő lett abban a műsorban az első helyezett, a táncművészeti szakmában végleg megvetette a lábát. Egy igazi ambiciózus alkotóhoz, egy örökmozgó művészhez méltón ezután sem ült a babérjain, hanem keményen dolgozott tovább. A 2006 óta eltelt időszakról, eredményeiről, a táncról és a tehetségről Pöltl Zoltán faggatta Túri Lajos Pétert. A Megatánc produkcióval kötött szerződéseire hivatkozva 2006-ban a híres esztergomi táncos nem nyilatkozhatott a sajtónak, akkor nővérétől, Túri Krisztától kaphattunk információkat. Ő mesélte testvéréről, hogy „Tulajdonképpen ötéves kora óta tanulja a táncot, ekkor íratták be szüléink az esztergomi székhelyű, Nagy Margit által vezetett Carmen tánccsoportba. Itt volt az első megmérettetése, fellépése is, az akkori Múzsák című művészeti, kulturális napokon lépett fel egy számban. Érdekes, hogy 10 éves korában felvették volna a balettintézetbe, de Öcsi úgy döntött, hogy ő nem a tánc klasszikus vonalát viszi tovább." Ez a momentum is mutatja, Túri Lajos Péter tehetségének és elszántságának köszönhetően egész egyszerűen tudta, hogy milyen pálya áll előtte. A város büszkeségének élete most újabb fázisba érkezett, ezért kerestük fel kérdéseinkkel.- Nagy örömmel számoltunk be három évvel ezelőtt a Hídlap hasábjain, amikor ország-világ előtt kiderült, hogy milyen kiemelkedő tehetség lakozik önben. Tánctudását, koreográfiával kapcsolatos elképzeléseit, rendezését mégsem díjazta a legjobbnak járó elismeréssel a Mega tánc zsűrije, nem ön lett az első. Ezt miként lehetett megélni?-Természetesen nagyon drukkoltam, amint szeretteim, családom tagjai és barátaim, ismerőseim is. A Megatánc döntőjében nem engem választottak a legjobbnak, ezt ott akkor elég nehéz volt feldolgozni, bevallom, napokig lesújtott a dolog. Ugyanakkor már az eredményhirdetéskor tudtam azt is, hogy a Megatánc révén egy ország ismerte meg nevemet, és hogy, ami még tán ennél is fontosabb, a hazai és nemzetközi táncszakma is felfigyelt rám, ez pedig sok mindenért kárpótolt. Ennek a műsornak köszönhetően sikerült ugyanis belekerülni, vagy ha úgy tetszik, feljebb kerülni a táncművészetbe. A különböző, addig elért hazai és nemzetközi díjaim kapcsán persze már sokan tudták, hogy ki vagyok, és hogy mit képviselek, de ennek a televíziós adásnak köszönhetem azt, hogy a pályám újabb jó irányt vett. A műsor után folytattam a Pécsi Táncművészeti Szakközépiskolát, de szerencsétlenségemre 2007 januárjában igen komoly térdsérülést szenvedtem, egy rossz mozdulatnak köszönhetően a térdkalácsomból letörött egy darab, melyet természetesen műtéttel helyre lehetett hozni, de fél évig még lábra sem tudtam állni. Ennek ellenére az iskolát sikeresen befejeztem, ez köszönhető például a gyógytornának, az akaraterőnek. A folytatás már jobb volt, hiszen a Megatánc során felfigyelt rám Ladányi Andrea nemzetközi hírű táncművész, akinél tovább tanultam...-Ö az az előadóművész, akit például sok egyéb nagyhírű szólóestje mellett Jancsó Miklós legújabb filmjeiben is láthattunk?- Igen, ő az és miként a filmekben is, vagy az előadásain is látható, a mai magyar modern táncművészet egyik meghatározó egyénisége. Jelentős lépés volt tehát, hogy nála folytathattam a pályámat. Ezután egyebek mellett együtt dolgoztam Horváth Csabával, a debreceni Csokonai Színház táncos-koreográfusával, a Nemzeti Táncszínház egy-egy előadásán szerepeltem. Ugyancsak itt dolgoztam együtt Barta Dórával, akit már a Megatáncban megismertem, és vele készítettünk és adtunk elő táncos darabokat a Nemzeti Táncszínházban. Vele voltam együtt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a híres Rómeó és Júlia táncelőadásban. Lehetőséget kaptam a Polanski- féle Vámpírok bálja musical változatában, hidlap.net
