Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-12 / 49. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Altemplom a főszékesegyház mélyén Pöltl Zoltán Valószínű, hogy egy teljes évadon át lehetne hétről hétre írni a Bazilikáról e rovatban, kibontva annak az egyháztörténetben, a helytörténetben, az építészetben, a képzőművészetben való jelentőségét. A Helyi históriában egy-egy aspektus, egy-egy részlet tekintetében ezt meg is tettük. Ezúttal a főszékesegyház talán legmisztikusabb részét, az altemplomot, avagy amint a korábbiakban nem feltétlenül helyesen nevezték, a katakombát mutatjuk be olvasóinknak. Az átlagos látogató szemével nézve a főtemplomi rész és a kincstár után a Bazilika két legvonzóbb pontja minden bizonnyal az Esztergomot és környékét páratlan panorámával mutató kupola és az oldalbejáratról megközelíthető, különös hangulatú, „alsó világba” kalauzoló „katakomba”. Ez utóbbit altemplomnak nevezzük, de a „katakomba” kifejezés inkább illik az eredeti építők szándékához, miként ezt a művészettörténészek is inkább használták, elemzéseikben, leírásaikban. A főszékesegyház számos részlete utal szinte az addigi teljes emberi történelemre, egész pontosan annak építészetben, ornamentikában, képzőművészetben kifejezhető vetületére. így van ez a „katakombával” is. Ez a fajta kivitelezés a krisztuskövetők históriájának első időszakából ered, az üldözött kereszténység e föld alatti sírhelyeknél nem csak temetkezéseit és istentiszteleteit tartotta, de szükség szerint lakott, élt is. Maga a katakomba szó ógörög, illetve latin eredetű, catacumbae a „sírok között”, vagy „lenti sírok” jelentésalakból. A leghíresebbek a római katakombák, melyek föld alatti üregeket jelentenek és 1-3 méter magas, szűk folyosórendszerek voltak. Ezen folyosók oldalfalába vágták bele több sorban egymás fölé a vízszintes sírüregeket. A római császárok idején, egészen Konstantinig ezekben a föld alatti rendszerekben éltek a keresztények, lévén vallásuk tiltott volt a római törvény előtt. A vértanúhalált halt keresztények katakomba sírhelyei már korán kegyeleti helyekké váltak. Mindez felidéződik az esztergomi főszékesegyház altemplomában is, az építészek és maga az altemplomot megrendelő egyház azt kívánta ezzel a kialakítással kifejezni, hogy a keresztény hit és kultúra történetének első szakasza alapját jelenti a később felépülő egyháznak, a spirituális és fizikai felépítménynek. A Bazilika altemploma pedig teljességgel betöltötte e szándékolt küldetést, ez jelenik meg az ott nyugvóhelyre lelt érsekek, egyházfők sírjai, köztük a Magyar Római Katolikus Egyház történetének első számú, egyházépítő alakjainak, s köztük Mindszenty József bíboros, vagy Lékai László bíboros, prímás érsekek sírjai által is. De itt található - mint azt már egy korábbi helytörténeti írásunkban jeleztük - a tragikus körülmények között elhunyt Packh Jánosnak, a Bazilika első főépítészének sírkamrája is. Három évvel ezelőtt ünnepeltük a főszékesegyház felszentelésének 150. évfordulóját, a jubileumra kiadott Miscellane Ecclesiae Strigoniensis III. című gazdag tartalmú és pazar il- lusztrálású kötetben a Bazilika tejes és rész- - letes történetét találjuk. Itt olvasható egyrészt Prokopp Mária leírása az altemplomról. „1823-ra elkészült a székesegyház remekművű altemploma is, amely háromhajós ünnepélyes oszlopcsarnokon át vezet az érsekek mauzóleumába, a vörös márvány rotondába, amelynek az oltára feletti keresztboltozatát négy hatalmas vörös márvány oszlop tartja művészi pálmaleveles szobrászi díszítéssel. Az altemplom valameny- nyi szobrászati munkáját Andreas Schroth (1792-1865) bécsi szobrász végezte 1823-ban. Ezek között a legjelentősebb a főbejárat előtt álló két hatalmas, antik öltözetű, antik hajviseletű géniusz szobor, az Örök Élet és a Feltámadás allegóriája. A közel három méter magas, fehér kőből készült szobor magas talapzaton állva, az altemplom kapuja felé mutat. A jobb oldalt álló nőalak a Feltámadásra szólítja a holtakat, míg a vele szemközt álló, a jobbjával az életerős, w / A 1 ív 'r ,11 m 32 hídlap hidlap.net
