Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-12 / 49. szám
exkluzív Amennyit mi beleadunk, annyit kell, hogy a másik is beleadjon Remélem, hogy valamit itt hagyhattam a cigányságomból Oláh Anna magával ragadó személyiség - mindenki megtapasztalhatta, aki kapcsolatba került vele itt, Esztergomban, a roma integrációs program munkái során. Legutóbb két hete, november 26-án, csütörtökön, amikor a város óvodáiban dolgozó dajkáknak tartott nem mindennapi - és cseppet sem hagyományos - romológiai előadást. Romáknak és nem romáknak - romákról.- Ez már a „második kör" Esztergomban. Tavaly ősszel kezdtük az Aranyhegyi Óvodában, akkor óvodavezetőkkel folytatott romológiai beszélgetéssorozatnak indult, később döntöttünk úgy Szalma Lászlónéval és Farkasné Schmidt Máriával, az Aranyhegyi és a Belvárosi Óvoda vezetőivel, illetve a városháza referensével, Sztojka Gusztávval és Bakos Erika főtanácsadóval, és természetesen Megy- gyes Tamás polgármesterrel, aki a roma integrációs programot mint önkormányzati programot bevezette, meghonosította Esztergomban, hogy bővítjük a résztvevők körét és specializáljuk az előadásokat. Terveink szerint mindazokat szeretnénk megszólítani, akik cigány gyerekekkel és családokkal foglalkoznak, munkájuk során velük kapcsolatba kerülnek, így természetes volt, hogy a dajkákat is meghívjuk, hiszen nekik nagyon fontos szerepük van elsősorban a gyerekek életében.- Miről szólnak ezek az előadások, és mi a céljuk a sorozattal?- Célunk az előítéletes magatartás felismerésének, tudatosításának elősegítése. Törekszünk az előítéletmentességre és szeretnénk az attitűdöket átformálni a résztvevők önfejlesztésével, és módszertani kultúrájuk fejlesztésével. Olyan szakemberek a résztvevők, akik a gyerekek személyiségét is fejlesztik, hatással vannak az ő értékrendszerükre. Elsősorban a roma kultúrát mutatjuk be, olyan ismereteket a cigányokról, amikkel leküzdhetjük az előítéleteket. Szerintem egy nép leikéhez leginkább a szokáskultúrájukon keresztül juthatunk el. Ha ezt alapvetően megértjük, leomlanak azok a „bizonyos falak". Hadd idézzem Péli Tamást, ő mondta, hogy „A falakat két oldalról kell kezdeni". Mi ezt tesszük Esztergomban.- .. .Mit mutat meg a hallgatóságának? A „romotógia", ha jól fejtem meg az elnevezést, a romákról szóló ismereteket jelenti...- A cigányság megismerését én a lehető legtágabban értelmezem. Egyfelől természetesen törekszem arra, hogy a résztvevők megismerjék a magyarországi cigányság nyelvét, kultúráját, problémavilágát, másfelől azonban ezt a problematikát általános, nemzetközi, illetve kisebbségi összefüggésekbe ágyazva vizsgáljuk meg. A hallgatóknak határozott „képük" van a magyarországi cigányságról, és legtöbben meglepődnek, amikor ezekről a témákról beszélek. A legfontosabb cél nem a„konkrét tudás", hanem az, hogy az előítéletek oldódjanak. A nem kellő empátia és elfogadás nagyon tud rombolni.- Nem hagyományos előadás volt a két héttel ezelőtt tartott, láthatóan nagy szerepe van a közönségének is...- Igen, mert interaktív módon az élményeket, tapasztalatokat osztjuk meg, márpedig élménye, tapasztalata mindenkinek van. Drámapedagógiai elemei is vannak ezeknek a helyzeteknek. A csoportos foglalkozásokon és a szóbeli visszajelzéseken keresztül le is tudjuk ellenőrizni a munkánkat, annak hasznosságát. Szituációs játékok is vannak. Ezek komoly játékok: konkrét, létező, esetleg megtörtént konfliktusokra adunk megoldási javaslatot. Egyfajta magok alakulnak ki, amik a későbbi, hasonló helyzetek megoldását segítik. És nem csak a munkahellyel, hanem a családi életmodellekkel kapcsolatosan is. Nem lehet csalni, ezekben a helyzetekben kijön az emberek igazi énje. Tudjuk mindannyian, hogy az empátia hiánya, az elfogadásra képtelenség nagyon sokat tud rombolni. Hogy hogyan lehet elfogadóan megoldani a helyzeteket, arra kapunk módszertani útmutatót. A résztvevők saját konfliktusaikat és élményeiket is behozzák a találkozókra, és megnézzük, mi történt, esetleg mit kellett volna tenni másképpen - így megtudjuk, mit lehet tenni legközelebb-Roma dajkák is részt vesznek az előadásokon. Más az ő megközelítésük? Hiszen náluk nem a „cigány gyerek találkozása a nem cigány pedagógussal" a kiinduló helyzet, viszont nekik mint romáknak kell szembesülniük a nem romákkal.- Igen, Esztergomban roma dajkákkal is találkozhattam. Mindannyian a városban folyó integrációs program keretei közt kaptak munkát, kerültek be az óvodákba, mint dajkák, és így kerültek hozzám. Maguk is örömmel és elismeréssel szóltak arról, hogy óvodában dolgozhatnak, hogy állásuk lehet, és emellett tanulhatnak, érettségizhetnek is. Nekem is elég ritkán van lehetőségem cigány származásúak előtt beszélni magunkról, és örülök, hogy Esztergomban ilyesmire is sor kerülhetett.- Lehet-e valamiféle eredményt összegezni, tapasztalatot levonni az előadás után?- A sorozat még zajlik, sőt az elején vagyunk - de lehet, hogyne. Mindenképpen eredmény az érdeklődés, hogy ilyen létszámmal megjelennek kolléganők. Nem elsősorban kézzelfogható eredménye van az eddigi találkozóknak, hanem az, hogy sikerül egyre több embert megnyerni ennek a 24 hídlap hidlap.net
