Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-21 / 46. szám
helyi história Szentek és áldottak Szent Erzsébet és Szent Katalin LUJ.kliüJJIiU.W Az idén úgy alakult, hogy lapunk épp az egyház két jeles szentje között kerül a Kedves Olvasók postaládájába. A Magyar Katolikus Egyház november 19-én emlékezik Árpád-házi Szent Erzsébetre, akit úgy is neveztek, hogy „glória Teutoniae”, vagyis Türingia dicsősége. A másik, Aleaxandriai Szent Katalin, a „szép királylány”, akinek november 25-én van az ünnepe. B ár korban évszázadok választották el őket egymástól, mégis igen sok közös vonás jellemzi kettejük élettörténetét. Heiszerbachi Caesarius ciszterci szerzetes a következő sorokkal kezdi II. András magyar király lányának, a szent őrgrófnénak hiteles életrajzát: „ A tiszteletre méltó és Istennek oly drága Erzsébet előkelő család szülöttje, úgy ragyogott föl ennek a világnak ködhomálya közepette, mint a hajnalcsillag.” Az uralkodói csemete négyévesen került el itthonról egy német gróf fia, Lajos her- ceg jegyeseként Wartburg várába, hogy német földön felnövekedvén a korban szokatlan szerelmi házasságban éljen ifjú jegyesével. Katalin, Alexandriai királylány műveltségével és Erzsébethez hasonló tántoríthatatlan hitével tűnt ki kortársai közül. Őt nem elvitték hazájából, hanem Maxentius császár látogatott el hozzá a 4. század elején. Erzsébet szokatlan adományozó kedvével, a szegények és betegek iránt tanúsított érzékenységével és bőkezűségével tündökölt, míg Katalin ritka teológiai műveltségével nyűgözte le kortársait. Amikor Maxentius császár nem tudott kielégítő válaszokat adni a királylány térítő érveire, Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcsek azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet. Erzsébet környezete ellenérzéseivel, főként anyósa áskálódásaival volt kénytelen megküzdeni, de hamari házasságával férje elnéző türelme és szerelme néhány esztendőre nyugalmat biztosított számára. Megözvegyülvén Marburgba költözött, ahol ispotályt épített és Szent Ferenc harmadrendje leányainak egyszerűségében és szegénységében élt, minden vagyonát szétosztva a szegények között. 1231 novemberében halt meg. Marburgban temették el és halála után már négy esztendővel szentté avatták. 2007-ben, a Szent Erzsébet Emlékév alkalmából az esztergomi Tabán híd a Szent Erzsébet híd nevet vette fel. Ünnepe november 19-én van, a világegyházban 17-én. Katalin számára Isten a vértanúságot rendelte. Maxentius még a császárnéi korona felajánlásával sem tudta hittagadásra bírni, így a vesztőhelyet szánta neki, ahol Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szerete- téért megemlékeznek róla, bőséget élvezzenek, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Végezetül bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is az ő képét vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok is védőszentjükként tisztelték. Egyike a tizennégy segítő szentnek. Az egyház november 25-én emlékezik meg róla. hidlap.net hídlap 33