Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-11-14 / 45. szám

helyi história Az első hercegprímás Diplomáciai küzdelmek és vallási ellentétek kereszttüzé­ben töltötte életét az a ma­gyar főpap, aki gyakorlatilag alig-alig tartózkodott éppen aktuális egyházmegyéjében. Keresztély Ágostnak hívták és 1666. október 19-én szüle­tett Moritz von Sachsen-Zeit választófejedelem harmadik, legkisebb fiúgyermekeként, evangélikus családban. K ezdetben a katonai pálya vonzotta, a császári sereggel harcolt Buda visszavé­telénél is 1686-ban, ám mindemellett egyre intenzívebb érdeklődést mutatott a katolikus vallás iránt. Noha apja megfenyegette, hogy ha áttér Róma hitére, kita­gadja az örökségéből, 1689-ben végül mégis jelentkezett Josef Kelemen kölni ér­seknél, hogy felvételét kérje a szemináriumba. 1695-ben szentelték pappá és már a következő esztendőben I. Lipót a győri püspöki címet adományozta neki, amihez hamarosan megérkezett XII. Ince pápa jóváhagyása is. Kinevezése után mindössze fél évet tartózkodott egyházmegyéjében, a kormányzás feladatait vikáriusai látták el. Ennek ellenére nagy hangsúlyt fektetett a papnevelésre abban a győri szemi­náriumban, amelyet még Széchényi György alapított és a jezsuiták irányítottak. A paphiány enyhítésében nagy segítségére voltak a szerzetesrendek, amelyeket elő­szeretettel pártfogolt. Fő támaszát ugyan mindvégig a jezsuiták jelentették, de hű­séges hívei voltak a ferencesek, premontreiek, ciszterciek és a domonkosok is. Sze­mélyes kötődése leginkább a pálosokhoz kapcsolta már esztergomi érsek korában. Gyakran kereste föl máriavölgyi kolostorukat, ilyenkor a rend egyszerű, fehér ru­háját öltötte magára, alkalmazkodott a házszabályhoz, bekapcsolódott a testvérek imádságaiba. A pálosok egyszerű ebédjét, vacsoráját fogyasztotta és semmiféle ki­vételezést nem engedett meg. Búcsúnapokon ugyanúgy beült a gyóntatószékbe, mint bármelyik szerzetes. Egyházmegyéjéből országos, sőt birodalmi megbíza­tások tartották távol, hiszen I. Lipót bizalmas tanácsadójaként fontos diplomáci­ai megbízatásokat kapott. Kiküldetései gyakorta szólították külföldre. 1696-ban, Sobieski János halála után a lengyelek Frigyes Ágostnak ajánlották föl a koronát azzal a feltétellel, ha katolizál. A választott uralkodó Keresztély Ágost kezébe tet­te le a katolikus hitvallást. Éppen diplomáciai elfoglaltságai miatt székhelyét kény­szerűen Kölnbe helyezte. 1700-ban meghalt XII. Károly spanyol király. Fiúörököse nem lévén, trónjára két nagyhatalom, Franciaország és a Habsburg Birodalom pá­lyázott. Kitört a spanyol örökösödési háború. Közben Róma és Bécs között is ki­éleződött a helyzet. A püspök diplomáciai tehetségét bizonyítja, hogy „mindkét urának” bizalmát sikerült megőriznie olyannyira, hogy Kollonich Lipót esztergomi érsek halála után, 1707. január 20-án ő foglalhatta el az esztergomi érseki széket már mint bíboros. Esztergomi egyházmegyéjét Spátzay Pál nagyszombati helynö- ke révén kormányozta. Tegyük hozzá, hogy meglehetősen nehéz időszakban, épp a Rákóczi-szabadságharc idején került a magyar egyház élére. Vezetésével a kato­likus püspöki kar szinte kivétel nélkül I. József oldalára állt, a prímás pedig súlyo­san megbüntette azokat a papokat, akik egy hónapon belül nem pártoltak a király oldalára. Országos teendői mellett sokat foglalkozott nagyszombati és pozsonyi rezidenciája korszerűsítési terveivel, és bár az épületeket nem sikerül átépíttet­nie, kertjeiket újjávarázsoltatta, méghozzá az akkoriban divatossá vált francia ízlés szerint. Egyébként is sokat foglalkozott a rossz állapotban lévő templomok reno­válásával. A Rákóczi-szabadságharcot követően a vallási béke megteremtésén fá­radozott, de ő volt az, aki például szabályozta az ország papságának ruhaviseletét is. Rendelkezése részletesen előírta az egyházi hierarchia minden tagja számára az egyes alkalmakkor megengedett ruházatot. Az uralkodó Keresztély Ágostot és utó­dait 1714. december 9-én német-római birodalmi hercegi rangra emelte, így ettől kezdve viselhették az esztergomi érsekek a hercegprímási címet. Fontos, rendezés­re váró kérdés volt a vegyes házasságból született gyermekek vallásának az ügye, de megnyugtató megoldást ő sem talált. Csak jóval később lép életbe a „türelmi ren­delet”, amelynek értelmében a fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követhet­ték. Bár Esztergom már 1683-ban fölszabadult a török alól, az érsekeknek egyelőre nem állt módjukban visszaköltözni az ősi székhelyre. A hercegprímás 1725-ben a regensburgi birodalmi gyűlésre utazott. Itt érte a halál augusztus 23-án. Kívánsága szerint a máriavölgyi kegytemplomban temették el, ám az esztergomi főkáptalan ragaszkodott hozzá, hogy elődei mellett nyugodjon. III. Károly így végül áthelyez­tette földi maradványait a pozsonyi Szent Márton-templom alatti sírboltba. 32 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents