Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-14 / 45. szám
közügy A német lokomotív és a magyar csatlakozás A z európai gazdasági élet egyik alapigazsága, hogy ha jól megy a német gazdaságnak, akkor az mint egy lokomotív, maga után húzza a többi nemzetgazdaságot. Ez az igazság nem csak azon nyugszik, hogy nyolcvanmillió lakosú nagy országról van szó. A német gazdaságnak még mindig kulcságazata az ipar, mégpedig sokat exportáló és importáló ipar, és ehhez számos beszállító kapcsolódik, fgy teljesen érthető, hogy a cseh, magyar, szlovák ipar termelése közvetlenül kötődik a német konjunktúrához. Léteznek azután másodlagos hatások, mint a német turisták költései, amelyek bizony komoly tételt tesznek ki a környező országokban. A világ azonban tele van kölcsönös függéssel, hiszen például a német kivitel nagymértékben múlik azon, hogy miként alakul az üzleti élet a tengeren túl, az Egyesült Államokban és Németország más fő piacain. Amint a pénzügyi krízis megütötte Amerikát, komoly visszaesés állt be azonnal a kiviteltől függő német gazdaságban is 2008 végén. Mindezt azért érdemes felidézni, mert a friss adatok szerint 2009 harmadik negyedévében már nőtt az amerikai gazdaság, mégpedig 3,5 százalékkal. Ezzel még nem javult meg minden, főként azt beszámítva, hogy a megelőző két negyedévben komoly visszaesést regisztrált a statisztika. De ha majd a negyedik negyedévről is pozitív növekedési adat látna napvilágot a jövő év elején, akkor ki lehet mondani az amerikai recesszió végét. Ez pedig jó hír egyebek között a német gazdaság számára, amely igen sok árut exportál az új világba. Továbbmen- ve pedig áttételesen jó hír nekük, mivel sok magyarországi beszállítója van a német iparnak, és így az valóban lokomotívként képes maga után húzni egész ágazatokat a térség kisebb országaiban. De vajon valóban végetér-e a magyar gazdasági visszaesés, ha a német gazdasági növekedés nekilendül? Ez sajnos nem automatikus. Ha az Audi autógyár termékei iránt ismét nő a világméretű kereslet, akkor nyilván a mostaninál több motort kell előállítania a győri motorgyárnak, és visszaáll a korábbi munkarend. Akkor ismét sok megrendelés érkezik az autóhoz szükséges műanyag és fém részegységekre, elektronikai alkatrészekre. Ám a válság idején nem csupán az következett be, hogy visszafogták a termelést, és több gyár a folyamatos termelés helyett kevesebb műszakban és esetleg csak heti négy napon foglalkoztatta az embereket. A válság arra is alkalmat adott, hogy a cégvezetők hozzányúljanak a vállalati szervezethez: korszerűsítsenek, ésszerűsítsenek, átszervezzenek. Esetleg 'kiszervezzenek', azaz más céghez, gyakran más országba vigyenek el olyan tevékenységet, amelyet addig házon belül végeztek. Egy ilyen fordulat esély, de most még inkább veszély a magyar gazdaságra nézve. Esély akkor lenne, ha a vállalatközpontok által elvégzett felülvizsgálatok következményeként még több terméket, technológiát hoznának hazánkba. A veszély viszont abban rejlik, hogy egy ilyen elemzés hatására a vállalati központ dönthet a magyar- országi működés leállítása, máshová telepítése mellett. A General Electric magyar- országi átszervezése miatt két és fél ezer álláshely szűnik meg most nálunk. Nagy gondokat okozna családok százainak, ezreinek az, ha vezető nyugati cégek egymás után vinnék a termelést a mienknél olcsóbb bérű országba. De hiszen nálunk olcsók a bérek - mondhatná az olvasó. Az biztos, hogy a magyar munkás elég keveset visz haza, amikor már levonták a személyi jövedelemadót és a társadalombiztosítási járulékot. A cégeknek azonban a bruttó bér a teher, sőt annál is több, mivel a munkaadók még további adókat és járulékokat fizetnek a bruttó béren felül. így már nem is annyira olcsó Magyarország. És ha még ehhez hozzájön a lassú állami ügyintézés, a bürokrácia, a kormányzati megrendeléseket gyakran körüllengő korrupció, a szabályzók gyakori változtatgatása; akkor nem annyira meglepő, ha másfelé orientálódik a külföldi vállalkozó. Sőt nem kevés hazai is. A 2010-es év nagy kérdése éppen azért az, hogy vajon a tengeren túl és az európai kontinensen immár beinduló gazdasági fellendülésbe valóban be tud-e kapcsolódni hazánk, vagy tempót veszít. A világ semennyit sem vár ránk, ezért is annyira drága az időnk: mielőbb olyan kormány kellene, amely olcsóbb, hatékonyabb, kiszámíthatóbb az eddiginél. Olyan kormánypolitika, amelyet itthon és külföldön bizalommal fogadnak a gazdaság szereplői, és amihez a maguk üzleti ügyeiben és terveiben igazodni tudnak. Máskülönben hiába gyorsul fel a lokomotív, ha a mi vagonunk eközben a mellékvágányon áll. hidlap.net hídlap 23
