Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-05-09 / 18. szám
exkluzív ha esetleg sor kerül egy-két olyan mérkőzésre, ahol - teszem azt - sérülések miatt szűkül a keret, vagy a szakvezetés több játékost pihentetni akar, akkor biztos, hogy segíteni fogok, ha megkérnek rá. De különben nem, részemről ennyi volt.- Valamilyen formában gondolod-e továbbadni a tapasztalataidat? Megdöbbentő volt azzal szembesülni, amikor a kivetítőn megjelent például a Kanada-Magyarország meccs kapcsán, hogy Magyarországon kétezer igazolt játékos űzi a korongot, Kanadában meg 545 ezer... Nyilvánvalóan temérdek teendő mutatkozik a gyerekek, a fiatalok utánpótlás-nevelése területén.- Ez a lényeg. A sportolás fontosságát kéne valamilyen módon a gyerekekkel, a fiatalokkal megértetni, és a szeretetét és a gyakorlását átadni nekik. Ebben úgy veszek részt, hogy viszem a Budapest Stars Ice Hockey Team klub vezetését egyfelől (a Budapest Stars Jégkorong Klub Egyesület 2001-ben alakult, célul tűzve ki az utánpótlás-nevelés legmagasabb, világ- színvonalra történő fejlesztését - a szerk.), másfelől meg játékosként próbálok minél többet segíteni a fiataloknak, és tényleg csak azt megmutatni, vagy elmagyarázni nekik, hogy miért érdemes egyáltalán sportolni, s ez miért fontos az ő életükben. Hozzáteszem: nem feltétlenül a korongozás, nem feltétlenül a versenysport, persze, nálunk, a klubnál a hoki az elsődleges, ám a magyar fiatalok egészét tekintve nagyon fontosnak tartom azt, hogy minél többen sportoljanak.- Egy zürichi szurkolósátor-béli beszélgetésen kiderült, ifiként egy ízben Esztergomban is játszottál jégkorong-mérkőzést...- Igen, egyszer egy ottani ismerősömet látogattam meg, és egy iskola mögötti fellocsolt pályán - vagy egy sportcsarnok mögötti területen - játszottunk meccset. Ez szokott eszembe jutni Esztergom és a jégkorong kötődése kapcsán.- Amúgy van valamilyen kapcsolatod ezzel a várossal, ezzel a vidékkel? Esztergomot az egyik legszebb kisvárosnak tartom, sokat jártam oda régebben a szüleimmel kirándulni. Meg, ugye, mivel a szlovák ligában is játszottam, arra autóztam Szlovákiába, keresztül a Mária Valéria hídon, Érsekújvár felé. Általában arra mentem inkább, mert például ahogyan jön az ember hazafelé Szlovákiából, már húsz kilométerről lehet látni a kivilágított Bazilikát, ami páratlanul nagy élmény. Most is mindig arra kanyarodok, különösen amióta megépült a Megyeri híd is, mivel sokkal egyszerűbb így a közlekedés. Kangyal Balázs 1969. július 24-én született a fővárosban. A hátvéd poszton ko- rongozó játékos a KSI-ben nevelkedett, az első OB l-es szezonját is ott játszotta 1985-ben. 1997 őszén került Székesfehérvárra az Álba Volán csapatába. Az első szezonjában ezüstérmet szerzett, majd 1999 márciusában tagja volt a tizennyolc év szünet után ismét bajnoki aranyat szerző alakulatnak. 1988 óta válogatott, erősítette a 2008 áprilisában a japán Szapporó városában megrendezett Divízió 1-es világbajnokságon az elsőséget szerző nemzeti együttest is, amelynek révén kijutott az idei A-ligás svájci jégkorong-világbajnokságra. Korábbi csapatai: KSI (1980-1987), Liget SE (1987-1988), Népstadion SZE (1988-1990), Újpesti TE (1991-1995), Ferencvárosi TC (1995-1997), Álba Volán (1997-2008). 2009. január 27-én ünnepélyes keretek közt visszavonultatták a korábbi Álba Volán-csapatkapitány mezét Székesfehérváron. A 25-ös számmal a jövőben senki nem lép pályára az fehérvári Volánban. Jelenlegi jégkorongcsapata a Budapest Stars, aminek a klubigazgatója is. Díjai, elismerései: kétszeres Interliga-, illetve ötszörös Magyar Kupa-győztes, kilencszeres magyar bajnok. A Divízió 1-es jégkorong-világbajnokságon 2003-ban és 2005-ben bronzérmes, 2002-ben és 2007-ben ezüstérmet szerzett, 2008-ban a dobogó legfelső fokára állhatott. Részt vett a 2009-es, Svájcban rendezett A-cso- portos világbajnokságon. hidlap.net hídlap 25
