Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-05-09 / 18. szám
Bod Péter Ákos ;özügy Mire jó és mire nem a Bajnai-csomag? A parlamenti többség elfogadta az új kormányfő javaslatainak első adagját. A csomag tartalma nem meglepő a korábbi kiszivárogtatások alapján. Vannak benne állami bevételnövelő intézkedések, másszóval adóemelések. A legnagyobb tétel az általános forgalmi adó (áfa) normál kulcsának 25 százalékra emelése. Ez a családok által vásárolt cikkek zöménél nem csekély árdráguláshoz vezet, mert ahhoz túl sok, hogy a kereskedők lenyeljék. Skandináv szintű fogyasztási adózás, miközben a szomszédságunkban ma 19-20 százalékos az adókulcs. L esz ingatlanadó, de még nem tudni pontosan, hogy miként. Ha csak a nagyértékű házakra vetik ki, akkor túl sok állami bevétel nem jön be az új adónemből, hiszen sok rajta az adminisztrációs költség. Ha viszont a lakások, telkek többségére kiterjesztik, akkor egy sor szociális bajt idéznek elő, nem beszélve a politikai népszerűtlenségről. No, nemsokára meglátjuk, mert ha nem derülnek ki hamarosan az apró részletek, akkor nem is lehet bevezetni az alkotmánybírósági vétó kockázata nélkül. Csekély könnyítés is van a másik serpenyőben: kisebb áfa-kulcs a tejen és kenyéren, némi társadalombiztosítási járulékmérséklés a munkaadóknál. Az utóbbi ahhoz nem elég, hogy a cégek ezer számra vegyenek fel új alkalmazottakat. Feljebb mennek a személyi jövedemadó kulcsai - ez jó. De sajnos megmarad a személyek pótadója, amit különös módon „szolidaritási adó" néven vezettek be 2006 őszén. A német újraegyesítésnél valóban így hívták a keleti tartományok, (a volt NDK) költséges újjáépítését szolgáló adót, de abban a helyzetben tényleg szolidaritásról, német együttérzésről és összetartozásról volt szó. Nálunk ez bizony egyszerűen pótadó, amit a Gyurcsány- kormány gazdaságunk valós helyzetének ki- derülésekor vetett ki. Nos, az átmenetiség - ezt megtanulták térségünk népei az elmúlt zivataros évszázadokból - felénk sokáig el tud tartani. A csomag másik fele a közkiadások megnyirbálását célozza. A legnagyobb tételt a nyugdíjszabályok módosítása teszi ki. Megszűnik a 13. havi nyugdíj, nem követi többé a bér- emelkedést a nyugdíjemelés. Döntöttek arról, hogy 2012-vel kezdődően lépésenként nő a nyugdíjba menetel korhatára. A szigorítás nem reagál a nagy kérdésekre: miért nem éri meg eléggé legálisan dolgozni, gyereket világra hozni, és miért érzik annyira sokan, hogy a legjobb nyugdíjba menekülni az első adandó alkalommal? Fontos részletek még változhatnak, és lesznek további módosítások, de már most választ tudunk adni néhány alapkérdésre. Az első és legfontosabb egy ilyen évközi, rendkívüli kormányzati beavatkozás esetén: mire lesz elég, mit ér el? Ha az egész csomag csupán csekélyke változást idéz elő, akkor jobb lett volna nem piszkálni az adókat év közben, mert abból egy sor bonyodalom támad, ami csak az adó- tanácsadóknak jó. (Ezzel nem azt sugallom, hogy az adótanácsadó szakmájú új pénzügy- miniszter direkt bonyolítja az elszámolási szabályokat, de a vége mégis csak az lesz.) Eltűnik mindettől az államháztartás hiánya? Biztosan nem. 2009-et is deficittel zárja majd a magyar állam. Európai összefüggésben mégis sokat javul majd a helyezésünk, de nem annyira a mi sikereink miatt, hanem mert a legtöbb ország a gyenge üzletmenet miatt bátran nyúl az állami költekezés bevált eszközéhez. Javulnak növekedési kilátásaink? Jobb lesz a nemzetközi versenyképességünk? Sajnos nem. A 2009-re várható visszaesésünk jóval nagyobb lesz, mint a szlovákoké, a cseheké vagy a lengyeleké. A kivitelből élő cégeknek egy dolog segít most, mégpedig az, hogy a korábbinál sokkal gyengébb a forint, és így euróbán olcsóbb lett a magyar bér. Meg minden más is: lakás, föld, részvény, üzletrész. Lesz is ebből még felvásárlás külföldi pénzből! Egy téren viszont bizonyosan sikert hoz a kiigazítás. A Valutaalap látja, és nyilván értékeli a mérsékelt költségvetési hiányt. A hitelszerződés feltételeinek jórészt vagy teljesen eleget tesz a magyar kormány, így a jövő tavaszig hátralévő időre biztosítottnak látszik állam- adósságunk finanszírozhatósága. Aztán majd lesz valahogy! Új kormány, új programmal, egy sor régi, megoldatlan gonddal. Jöhet az izgalmas időszak. Addig időt nyer a kormányoldal. A megnyert idő sokba fog kerülni az adófizetőknek, a vállalkozóknak. Majd lejár az így nyert idő, és újabb hitelszerződés s azzal újabb kiigazítás jöhet. Most csak erre futja ebből a kormányzati csomagból. Bőd Péter Ákos hidlap.net hídlap 21
