Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-01-17 / 2. szám
párkány rében világviszonylatban is igazán közismertté tette, az 1895-ben megjelent imádságos könyve, a Kath. Egyházi énekek, imák és temetési szertartások, amely 1916-ig huszonhét, 1944-ig pedig összesen negyvenkét kiadásban látott napvilágot. Életében több mint hárommillió imakönyve került a hívő magyarok kezébe, amelyeket bárki megvehetett mindösz- sze 30 fillérért. Az imádságos könyv azzal a szándékkal készült, hogy jutányos áron beszerezhető legyen, valamint, hogy egységessé tegye az énekek szövegét és dallamát. „Azt hiszem örömet okoz buzgó szívének, hogy énnekkönyvéből az Atlanti-tenger partján csendül fel majd százak ajkán a fölséges magyar ének...lgen nagy az a missió, amelyet könyve betölt. Sokan híveim közül még más helyekre is küldik innét, ahol nincs magyar lelkész, hogy énekeljenek legalább vasár- és ünnepnapokon" - írta Stampay Jánosnak Csaba György, bridgeporti (USA) misszionárius 1900-ban. 1902-ben egy római zarándoklat alkalmával XIII. Leó pápának imakönyve egyik remekbe kötött példányát ajánlotta fel, aki a Croce di benemerenza érdemkreszttel jutalmazta a hitélet és a liturgia fejlesztéséért kifejtett tevékenységét, tudomást szerezvén a szerző hithűségéről és az énekeskönyv közkedveltségéről. 1904-ben X. Pius pápának ajánlotta fel imakönyvének jubileumi kiadását, amelynek emlékére egy Immakulata szobor állíttatott a köbölkúti templom előtt cararrai márványból. 1942-ben XII. Pius pápa imakönyvéért a "Pro Eclessia et Pontifice" díszkeresztet adományozta neki. Stampay János 1934-ben vonult nyugállományba. A háborút Köbölkúton vészelte át. A hontalanság éveiben csapások sorozata érte. 1945-ben meghalt felesége, majd családja minden tagját Magyarországra telepítették. 82 évesen egyedül maradt. 1960-ban, 96 éves korában adta vissza lelkét teremtőjének. Végső búcsúztatására szeretett községe lakói egy emberként gyűltek össze. Gerstner István jubileumi tárlata A táj szerelmese Oravetz Ferenc Az esztergomi születésű, de ízig-vérig párkányi lokálpatrióta Gerstner István hetvenedik születésnapja szolgáltatott alkalmat jubileumi kiállítása megnyitására január 7-én. Életpályáját Gaál Ida művészettörténész méltatta a párkányi Városi Galériában. A utóbbi öt-hat év termését bemutató tárlat február 6-ig tekinthető meg. G erstner István Bánsági-Steinacher Vince helembai műtermében tanulta a piktúra fortélyait, itt bontogatta szárnyait, majd 1965-ben szerzett diplomát a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Képzőművészeti szakán, ezt követően pedig Prágában képezte magát tovább. Az 1970-ben éppen Prága adott otthont első önálló kiállításának. A hetvenes években Moszkvában művészetelméleti tanulmányokat folytatott a Társadalomtudományok Akadémiáján, ahol tudományos fokozatot szerzett, 1982-től pedig a Szlovákiai Művészeti Szövetség zsűrijének volt tagja. A Párkányban élő alkotó tagja a Szlovákiai MűvészekTársulatának, eddigi pályafutása során közel negyven kiállításon mutatta be alkotásait. Gaál Ida méltatását idézve: „Képei a külső szemlélő számára különös, bensőséges élményt jelentenek. Színei arra hivatottak, hogy láttassák a tavaszi napsütés szikrázó ragyogását, vagy a téli szürkület tompa homályát, a természet ébredésének színes derűjét, vagy annak pihenésre készülő csendes harmóniáját. Színvilágához, kifejezésmódjához a francia impresszionista és posztimpresz- szionista festészet áll legközelebb. "Fiit nélkül, vagy kishitűséggel nem lehet kiugró eredményeket elérni. A festészet sok türelmet és precizitást igénylő, időigényes munka. Szerencsére örömet lelek benne, és számomra felüdülést és lelki megnyugvást jelent. Ami a témaválasztást illeti, a festő hasonlóan, mint a fotóművész néha ösztönösen, de inkább tudatosan igyekszik kiválasztani és megörökíteni a rendhagyónak számító kivételes pillanatot, vagy egy lenyűgöző látványt nyújtó tájat. A tájképfestő számára ilyen lehet például egy Duna menti napnyugta vagy napkelte, amikor a nap sugarai alig érintik a Duna fodrozódó vizét, és azon megtörve csodálatos színekre bomlanak. Flasonlóan megkapó látványt nyújthat a vízmosta Duna-part, ahol a fák levegőbe markoló gyökerei valamikor még szilárd talajba kapaszkodtak. A természet kimeríthetetlen gazdagsága ihletet ad, az embert gondolkodásra készteti. Elsősorban a látvány nyomán születő benyomás alapján, tudatosan választom ki a tájat. A témaválasztással kapcsolatos előkészületek gyakran tovább tartanak, mint maga a kép megfestése. Sokszor ki kell várni, míg a virágzások és a csendes elmúlások, a fák leveleinek sárgulása újabb és újabb színhatásokat szülnek.Tu- lajdonképpen ez a hitvallásom." - mondja az alkotó. hidlap.net hídiap 35
