Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-25 / 16. szám
született. Bizonyos, hogy a 17-18. században Esztergomban nem létezett (de később sem) úgynevezett alsóváros. Helyette azonban volt (és ez magyar nyelvi megfelelőkkel is adatolható) Belsőváros (Civitas Interior), azaz a későbbi Vízivagy Érseki város. A kétféle elnevezés latin alakját egyetlen betű (interior-inferior) különbözteti meg, s ez a körülmény a helyismerettel nem rendelkező vagy a forrásokat nem eredetiben vizsgáló kutatót könnyen tévútra vezeti. Az is igazolható a korabeli forrásokkal, hogy Boty- tyán és felesége Belsővárosban laktak, mielőtt a királyi városban felépült volna a főtéri házuk. Ez utóbbinak felépülésére vonatkozóan legkorábbi biztos adatunk 1698-ból származik. Az eddigiek alapján lehetségesnek tűnik, hogy Bottyán Esztergom-Belsővárosban (Vízivárosban) született, mivel az első háza ott állt, azonban jelenleg nem ismerünk korabeli forrást, amely ezt igazolná. A két különböző időpontban (1688-ban és 1698- ban) említett háza tehát két különböző településen található. Bottyán János esztergomi házával kapcsolatos második nagy tévedés, hogy Lipót császár nemesi kúria rangjára emelte. Bottyán valóban kieszközölt egy császári diplomát ezzel kapcsolatban és ezzel a célzattal, mely a királyi kancellárián 1698. augusztus 18-án kelt. Az ünnepélyes formában kiállított adománylevéllel Lipót császár Bottyánnak az esztergomi házát kívánta megnemesíteni, s ezzel kiemelni a polgári renden lévő városi házak sorából. Indoklásképpen azt olvashatjuk benne, hogy Bottyán János, a magyar katonaság lovas renden lévő ezredese, a török elleni harcokban többszörösen bebizonyította alattvalói hűségét és bátorsárságát, ezen kívül jelentős ősz- szegeket áldozott mind saját ezredének felállítására, mind Esztergom város újjáépítésére. A diploma rendelkező részébe azonban hiba csúszott, mert a ház helyét nem a királyi városban, hanem Belsővárosban jelölte meg. A királyi város ezért (és több, más alaki kifogást emelve) meghiúsította Bottyán Jánosnak a nemesi kúriába történő beiktatását. Főtéri háza így hivatalosan nem vált nemesi kúriává, a korabeli lokális erőviszonyok miatt azonban Bottyánnak valójában nem is volt erre feltétlen szüksége ahhoz, hogy akaratát a városra kényszerítse. További tévedés a házzal kapcsolatban, hogy a mai Esztergom-főtéri palota a Bottyán által épített palota volna. Az eredeti, földszintes és főleg fából készült épület ugyanis 1770 nyarán villámcsapás miatt szinte porig égett, s a mai, emeletes épület 1770-1773 között készült. Bottyán - a Rákóczi-felkelés kitörését követően - hamarosan átállt a felkelők táborába, odahagyva császári ezredesi rangját. Átpártolásában feltehetőleg szerepe volt nagy helybeli riválisának, Kuckländer Ferdinánd császári várparancsnoknak, akivel kezdettől fogva ellenséges viszonyt folytattak, s miután Bottyán kegyvesztetté vált, esztergomi ingatlanaira, egyéb vagyonára Kuckländer és felesége tették rá kezüket. 1704. októberében Kuckländernek sikerült elfogatnia Bottyánt és a Dunán Bécsbe akarta szállíttatni, hogy a hadi- törvényszék elé állítsa. Nyergesnél azonban megszöktették, és innentől végleg a fejedelem hűségére esküdött fel, aki hamarosan kinevezte a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává. Több győztes csata és ütközet után az 1705 végén indított hadjáratban kiszorította a császári seregeket a Dunántúlról. 1706. augusztus 3-án elfoglalta az esztergomi várat is, amit azonban októberben a várvédők feladtak. Bottyán ekkor a Dunántúl kormányzója, és 1707 folyamán még a túlerővel szemben is meg tudta védeni területét. Katonai zsenialitását az ellenfél is elismerte. Bottyán mindvégig kitartott Rákóczi mellett. Váratlanul, bár nem fiatalon, 1709. szeptember 26 vagy 27-én, este 8 órakor halt meg Gyöngyös mellett, a tarnaörsi táborban. Halálát vagy pestis, vagy agyhártyagyulladás okozta, melyet követően a gyöngyösi ferences templom kriptájában temették el. hidlap.net
