Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-01-17 / 2. szám
exkluzív Észté rgom-em berek Filmkészítés: művészet és szakma Az egyik budapesti bevásárlóközpont kávézójában találkoztunk Erdélyi Dániel filmrendezővel, akivel a két hét múlva kezdődő jubileumi (negyvenedik) magyarországi filmszemle apropóján beszélgettünk. A fiatal filmdirektor szeret a Dunakanyarban forgatni, itt készült a 411 -Z című kisfilmje is, ami a tavalyi, hatvanegyedik Cannes-i mustrán versenyzett.- A 2008-as franciaországi filmfesztiválon - ahol 2233 nevezett alkotás közül kilenc szállhatott versenybe a legjobb rövid filmnek járó Aranypálmáért - május 22-én tartották a 411-Z című rövid filmednek a nemzetközi premierjét a sajtó munkatársainak. Hogyan fogadták a filmedet az újságírók?- Nem azért, mert illik ezt mondani, de: jól. Nemcsak az én alkotásomat vetítették, hanem az összes versenyfilmet, mind a kilencet. Elég erősnek tartottam a mezőnyt. A produkciók a világ teljesen különböző szegleteiből érkeztek, más-más ízlést és kultúrát tükröztek, Mexikótól Iz- landon át Romániáig. Közös volt bennük, hogy nagyrészt fiatalokról szóltak, a tíz-ti- zennégy évesek felnőtté válásáról.- Miről szólt a te „evezősdrámád''?- A 411-Z című hétperces kisfilm egy dunai nyári nap pillanatait meséli el, amikor is egy gondtalan (pörkölttel, kis- fröccsökkel kísért) délutánon egy uszályon az egyik hajóslegény arra lesz figyelmes, hogy a hajócsavar alól először egy darabokra törött kenu bukkan elő, majd a vizet vörösre festi a vér... (a filmbeli szerepeket Kelemen József, Bezerédi Zoltán, Gellén Kata és Horkai Péter alakítják - a szerk.).- A filmet a Dunakanyarban rögzítettétek. A forgatás szüneteiben - vagy úgy, egyébként - szétnéztél a környéken, esetleg jártál Esztergomban?- Persze! Többször is. Szimpatikus város, szimpatikus környék, szimpatikus emberek. Jó élmények maradtak bennem erről a vidékről.- Ha már az élmények. Milyen véleménynyel távoztál a Cannes-i felhajtásról?- Minket, vagyis a rövidfilm-programot a hajcihő nem érintette, a nagyjátékfilmek bemutatói körül mutatkozott az ismert vö- rös-szőnyeges felhajtás, mi ilyen pólós-kapucnis pulóveres „történetek" voltunk.- Érzed-e már annak a pozitív hatását, hogy a legnagyobb filmfesztiválon szerepelt a filmed?- Ezt még nem tudom felmérni. Az biztos, hogy ezek után más fesztiválos meghívást is kapok majd, és hogy hírnevet jelent. Odakint többnyire csak művészekkel, kollégákkal találkoztam, producerekkel, akik esetleg újabb lehetőségekhez juttathatnak, kevésbé. rom-négy évente készíthettek, ám a köztes időben ezekkel foglalkozhattak. Vagyis: színészekkel, forgatókönyvekkel dolgoztak - benne voltak a szakmában. Ma egy rendező otthon ül, nézi a köldökét, pályázgat, évek alatt összejön a megfelelő pénz, leforgatja a filmjét, de nincsen igazán rutinja. Pedig szerintem baromi lényeges, hogy rutinban legyen az ember. Egy rendezőnek azért fontos a videoklipp, a reklám és r- Születettlúzer-epizódok, Beugró-sorozat: nem először vállalsz televíziós rendezéseket.- Valóban, korábban az egyik kereskedelmi csatorna számára készítettük a Limonádé című sitcom tévésorozatot (sitcom: a helyzetkomikumra épülő vígjáték - a szerk.). Kapitány Iván (Kútfejek), Török Ferenc (Overnight) és én rendeztük, fejenként nyolc részt.- A nagysikerű Beugró című tévészériában újra együtt dolgozol Kapitány Ivánnal.- így van, jól kijövünk egymással. A televíziós feladatok alkalmazotti munkát jelentenek a számunkra, adottak a forgatókönyvek, a szereplők és a helyszínek, nem össze- vethetőek egy játékfilmmel, mások a céljai is. Szerencsésnek tartom magam, hogy részese lehetek, mert a közönségnek készülnek ezek a kis tévéjáték-sorozatok. Igaz, ma már nincsenek klasszikus tévéjátékok, de ami a tévéjáték volt a hatvanas-hetvenes években, az most a sitcom. Filmfőiskolás osztályfőnökömék, Simó Sándorék generációja a főiskola után tévéjátékokat tudott rendezni, mert játékfilmet akkor is csak háa sitcom, mert rutinban tartja, ezek a munkák közte és az emberek között kapcsolatot teremtenek. Le tudod mérni, hogy jó-e vagy sem, amit csinálsz. Gyakorolsz. Ettől tudsz a szakmának a szerves része maradni. A filmkészítés nem művészet, hanem szakma. A film gyártás, pénz, ipar: elsősorban a szórakoztatásra kell, hogy helyezze a fő hangsúlyt, még ha ezt Magyarországon nagyon kevesen gondolják is így.- Azért talán már alakul.- Alakul, alakul, csak lassan és nehezen. Mert amint kiderül valakiről, hogy ezt így gondolja, rögtön elnyíródnak alatta ugyanazok a szálak, amelyek mint művészt fenntarthatják.- Az első játékfilmed a 2002-ben készült Előre! volt. Korábbi filmjeidről mit tudhatunk?- Az Előre! a diplomafilmem, előtte főiskolás rövidfilmeket készítettem. Amelyik többször szerepelt vetítéseken vagy fesztiválokon, és így ismertebb, az a tizenöt perces Sampion és a Valaki kopog című sorozatból A katona című epizód. Készült 26 hídlaD hidlaD.net
