Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-11 / 14. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Az esztergomi „edénygyáros” balladája Pöltl Zoltán Helytörténeti sorozatunk most újabb érdekes fejezetét villantja fel Esztergom históriájának. Rovatunkban ráadásul ezúttal a megyei levéltár segítségével Magyary László, a 19. századi esztergomi agyagáru-készítés ipari megalapozójának életét mutatjuk be. Összefoglalt története nem csak vázlatos biográfia vagy családtörténet, de egyben korrajz, mi több, ipartörténeti leírás is. M agyary László 1865. június 24-én született Esztergom szabad királyi városban, idősebb Magyary László és Serhauf Rozália házasságából. Apja, az idősebb Magyary szintén Esztergomban született, és a fazekasmesterséget gyakorolta. Családi háza és műhelye a Duna utca 126., a mai Deák Ferenc u. 36. szám alatt volt. Választmányi tagja volt az esztergomi első egyesült ipartársulatnak, amely a céhrendszert felszámoló, 1872-es úgynevezett első ipartörvény elfogadását követően alakult meg. 1884-ben harminc- három más iparossal együtt az esztergomi ipartestület megalakítása mellett foglalt állást. Elismertségét jelezte, hogy a következő évben - iparos társai szavazatainak köszönhetően - egyike lett az Esztergom szabad királyi város, mint első fokú iparhatóság mellett működő húsz megbízottnak. Fia, ifjabb Magyary László gyermekéveiről keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy az elemi iskola elvégzését követően, 1875 és 1879 között, a neves orvos, botanikus, tanár, Feich- tinger Sándor által igazgatott esztergomi reáltanodába járt. Az itt eltöltött négy év alatt az osztályzata többnyire „jó” volt, szorgalma „kellő”, magaviseleté pedig „jó” vagy „példás”. Iskolai tanulmányait mégsem folytatta, mivel az apja maga mellé vette tanulónak, feltehetően azért, hogy ő vigye tovább a családban a fazekas és kályhás ipart. Az egyesült ipartársulat 1882. december 31-i választmányi ülésén idősebb Magyary bejelentette, hogy két tanulóját: az akkor tizenhét éves Magyary Lászlót és Konte Istvánt „szegődtetni és szabadítani” óhajtja. Röviddel az apja 1889. június 28-án bekövetkezett halála előtt ifjabb Magyary László elindult az önállósodás útján. Június 27-én a szabaduló levél alapján kiállították a munkakönyvét. A korabeli bejegyzés szerint a „kályhás segéd” termete „közép”, az arca „ovál”, a szeme kék, a haja szőke volt. Kályhásiparosként 1889. július elsején jelentette be magát és hamarosan megkapta az iparengedélyt. Székhelye a régi maradt, a Deák Ferenc utcai telken üzemeltette a műhelyt és az üzletet is. Iparának fellendülésére utal, hogy tíz évvel később, 1899-ben a telephely bővítésének, egy új épület felhúzásának az engedélyezését kérelmezte a városi tanácsnál. A kérelem szerint a telephelyen 1850 óta foglalkoztak az elődei „agyagárú égetéssel”. A tervezett bővítés a „modern igényeknek” felelne meg, hogy - mint fogalmazott - „ezáltal ezen ipart a külföldi gyártmányokkal versenyképessé” tegye. A városi tanács által kiküldött bizottság tűzrendészed, egészségügyi és építészeti szempontból sem támasztott 30 hídlap hidlap.net
