Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-11 / 14. szám
exkluzív Esztergom-emberek A leginspirálóbb hang Nemcsak a királyváros és a környéke templomba járó hívői ismerik a katolikus föszékesegyház orgonistája, karnagya és kántora, Baróti István nevét. Játéka messze földön híres-neves. A művésszel húsvét apropóján beszélgettünk.- A nagy egyházi - „sátoros" - ünnepek, mint a húsvét alkalmával komolyabb, alaposabb karbantartást - hogy ne mondjam: generáljavítást - igényel a Bazilika orgonája?- Egyrészt az időjárás-változás miatt szükséges az orgona újrahangolása. Itt a tavasz, emelkedik a hőmérséklet, és bár a nyelvsípok mindig megőrzik az előző időjárás alkalmával történt behangolá- sukat, az orgona másik sípfajtái, az ajaksípok nem, és a tél elmúltával muszáj utána állítani. Utoljára hat fokban hangoltam - sőt: karácsonykor még hűvösebben -, most meg már tíz fokot is mutat a hőmérő a Bazilikában. A másik ok pedig az, hogy meglehetősen fontos ünnep a keresztény világban a húsvét, illő és üdvös, hogy tiszta hangszerrel muzsikáljon az ember. A vendéglős muzsikus is meghangolja a hangszerét, mielőtt a nótáját elhúzza, az Istennek még inkább illő a dolog.- S a kereszténység legnagyobb ünnepén,a feltámadáskor készül-e valami plusz- szál, valami többel az egyházi muzsikus?- A templomi zenésznek szent kötelessége a liturgiát szép zenével, tehetségének és készültségének megfelelően ellátni. Ilyenkor nem egy személyben muzsikálok, hanem - hál’ Istennek - akadnak segítőim, énekes lelkületű kis- papok és civilek, akik a bazilikái énekkarba járnak dalolni, és szívesen teszik ezt. Egyrészt, mert a hitükből kifolyólag számukra ez egy lelki szükségszerűség, másrészt mert szeretik a szép zenét. Ezekre az alkalmakra egyfelől az ilyenkor kötelező darabokkal készülünk, másfelől olyan, évekkel korábban megtanult és „bevált” művekkel, mint például Louis Vierne-nek, a párizsi Notre-Da- me hetvenhárom évvel ezelőtt elhunyt orgonaművészének az ünnepi miséjével, ami azért is érdekes, mert a zeneszerző vegyes kórusra és két orgonára komponálta (a Bazilikában rendelkezésre áll két orgona). Húsvét vasárnapjára jó ideje ezt a zenealkotást választjuk, ami na- gyon-nagyon szép, zengzetes mű.- Hogyan lesz az ember orgonista ? Gyermekkorában megbabonázza ez a hangszer, és innentől fogva állandóan orgonával álmodik?- Nálam ez egy kicsit mesésen és hihetetlenül alakult. Az én esetemben, hogy templomi orgonista lettem - teljesen véletlenül történt. Gyerekfővel zongorázni tanultam, már elég jól ment, amikor egy gyönyörű május délelőtti napon épp gyakoroltam, és arra jött egy kántor néni, aki a faluban orgonáit, és megkérdezte, ki az, aki ilyen szépen zongorázik. Mire a kis tizenkét éves fejemet kidugtam az ablakon, s azt feleltem: én. Megkérdezte: volna-e kedvem a templomban orgonáim? Elmentem, s azt láttam, hogy csak kézzel játszik, holott annyi fogalmam már volt erről, hogy az orgona egy „kezes-lábas” hangszer. Kiderült, azért nem használja a lábait, mert az egyik eltörött, és nem forrt össze. Lógó csonttal meg nem lehet orgonáim. S én, mint egy kis csínytevő srác folyton azt figyeltem, hogy bal kézzel milyen billentyűket nyom, s azt lábbal hozzányomtam, és élveztem, hogy milyen szépen brummog. Az orgona mély hangja, a basszus fekvés azóta is m a szívügyem. S - hál’ Istennek - itt, az esztergomi orgonában is akadnak jó, szép, mélyen búgó hangok. Úgyhogy ily módon lettem orgonista, indultam el a pályán. S aztán itt maradtam a templomban, és végzem a szertartások során az orgonálást, most már éppen a húsvét utáni negyedik napon lesz harmincnégy éve annak, hogy itt vagyok a Bazilikában orgonista, karnagy, kántor.- A közszolgálati televízió a minap sugárzott egy műsort, amiben ön - azt hiszem - a Művészetek Palotájában lévő orgonát mutatta be Varnus Xavérral...- Igen.- ...s hát valami elképesztően bonyolult hangszernek tűnt az orgona. (Mindamellett persze csodálatosnak is...)- Elárulom, csupán a kívülálló számára bonyolult, annak, aki tervezte - nevezetesen azt az orgonát én terveztem -, nem.- A Művészetek Palotája nagyorgonáját?- Igen. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, nem Varnus Xavér, nem Fas26 hídlap hidlap.net
