Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-11 / 14. szám
címlapon dítették. Bementek ekkor a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül:„Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették" - olvashatjuk Márk húsvét- vasárnapi evangéliumában. Húsvéti népszokások, hagyományok A nagyhét első jeles napján, nagycsütörtökön egyes vidékeken zöld növényekből készült ételeket fogyasztottak, salátát, spenótot, sóskát, amelytől bő termést vártak, ezért nevezik e napot zöldcsütörtöknek is. A legszigorúbb böjti naphoz, nagypéntekhez, sok babonás félelem és tiltás kötődik. Nem szabadott ezen a napon állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkát végezni, kenyeret sütni, mosni, fonni. A víznek, a megtisztulás ősi pogányszimbólumának máEgyházi köszöntők „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön" Négy elmélkedés a húsvétról Máté evangéliuma szerint, amikor Jézus feltámadt és elment tanítványaihoz e fenti szavakkal kezdett szólni hozzájuk. Innen tudjuk, hogy az Élet és Halál Ura jogosan szól a legnagyobb reménységről, a feltámadásról. Szép egybeesés, hogy a Hídlap húsvéti száma pont nagyszombaton, a várakozás napján jelenik meg, akkor amikor a kereszténység legnagyobb ünnepének középénél tartunk. Túl vagyunk már az egyházi kalendáriumok legnehezebb napján, a nagypénteken, de még előttünk van a húsvét örömhíre. Az ünnep alkalmából arra kértük a városunkban élő történelmi egyházak képviselőit, hogy egy rövidebb elmélkedésben mutassanak rá a feltámadás üzenetének lényegére. Pokriva László atya, római katolikus egyház „Húsvétvasárnap Mária Magdolna még a hajnali sötétség idején ment ki Jézus sírjához. Miután üresnek találta, futott az apostolokhoz, akik közül Péter és János megbizonyosodott arról, hogy a hír igaz. Jézus sírja valóban üres. Az első húsvéti „esemény” tehát egy látható jel volt: az üres sír. Olyan élmény ez, ami először zavart okoz a tanítványok lelkében, de ugyanakkor keresésre és kutatásra is ösztönzi őket. Az üres sír olyan jel, ami hitet követel. Fantasztikus ez az isteni pedagógia: a tanítványoknak is meg kell tapasztalniuk ezt a hitet, hiszen utána nekik kell majd megerősíteni a testvéreket. Nekünk, mai keresztényeknek még inkább fontosak a jelek, hiszen az apostolok az üres sír mellett találkozhattak is a feltámadt Krisztussal. Jelek nélkül nem élhetünk a mindennapok világában sem, hiszen a jelek azért vannak, hogy közöljenek velünk valamit (gondoljunk csak az utcai jelzésekre). A keresztény élet is tele van hitre ébresztő jelekkel. A szentségek jele (különösen a kenyér és a bor), az egyház jele, a szeretet cselekedeteinek jelei. A jelek megértéséhez azonban gikus erőt tulajdonítottak. Napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy patakvízzel mosakodtak, hogy megvédjék magukat a betegségektől, és az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni és tisztálkodni. Szokásban volt a határjárás is, melyet megelőzően a férfiak a templom előtt gyűltek össze, aztán csoportosan mentek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről. A feltámadás napján, nagyszombaton, a reggeli mosdóvízbe sok helyen piros tojást tettek, aminek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Ezen a napon a női munkákat tiltották, nem szabadott söpörni, főzni és mosni sem, illetve az állatokat sem fogták be. A húsvéti ételeket, a sonkát, a bárányt, a tojást és a kalácsot a templomban megszenteltették, a morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, és egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, vagy a földekre vitték, hogy bőséges legyen a termés. Húsvétvasárnap hajnalban volt szokás a Jézuskeresés, amikor a falu népe sorban felkereste a falubéli kereszteket. Bizonyos viérzék is kell. Észre kell vennünk, hol és hogyan akar szólni hozzánk az Isten. Különösen is oda kell figyelnünk életünk nehéz pillanataiban, szenvedéseiben. A jelek mögött ugyanis Jézus Krisztus van, aki él. Keresztény életünk egészében véve húsvéti jel a világ számára. Krisztust jelzi, aki nem halt meg örökre, hanem feltámadt, és mi általa élünk. Az Ő nyomdokaiba lépve járunk a megváltás és a szeretet útján. Amen.” Cselényi István esztergomi paróchus, görög katolikus egyház A keleti egyház húsvétja A keleti egyház nem „éjféli misét” végez húsvétkor, hanem Damaszkuszi Szent János húsvéti kánonját. A nyolcadik századi énekszerző - Kelet Aquinóija - az emmauszi találkozás élményét mélyíti el, amikor a Feltámadott „Mózesen kezdve valamennyi prófétánál magyarázta, ami az írásokban őfelőle szóltak" (Lk 24,27). A kánon énekei ezeket az előképeket, próféciákat gyűjti csokorba. Az előképek beteljesedése mellett a kánon másik építő eleme a Krisztus-esemény döntő, nagy mozzanatainak a felidézése. Maga a húsvéti tropár, diadalének, amelyet a húsvéti időszak negyven napja alatt szinte végtelenszer éneklünk, s nemcsak itt, a kánonban, Krisztus halálát a maga dialektikájában ragadja meg: „legyőzte halállal a halált"... az ádámi halált, a bűnt és az önzést halállal, szabad önátadásával győzte le Krisztus. A csúcspontot természetesen a feltámadás felidézése jelenti. Ám Kelet az ikon-ábrázolásokon is kerüli magának a feltámadásnak a megfestését, hiszen az a végső pászka, a nagy átmenet „a földről az égbe”. A feltámadás nem egyszerűen a földi élet meghosszabbítása, hanem új létrend, merőben „más, örök életnek kezdete”. Épp ezért Krisztus feltámadása maga is előkép, ígéret, az általános feltámadás előképe és nyitánya. Húsvét „a paradicsom ajtaját megnyitó pászka”. Húsvét tropárja, diadaléneke is arról szól, az egyetemes feltámadás már el is kezdődött. Krisztus „a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Ugyanakkor még beteljesedésre vár, ezért azt kérjük tőle: „dicső6 hídlap hidlap.net
