Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-04-04 / 13. szám

exkluzív nagy pluszt adott ahhoz, hogy ezt a bunyós sportot űzzem. Még most is nagy élménnyel tudom nézni, amikor egyszer-egyszer újrajátssza valamelyik csatorna. A kezdeti lendület pedig meg­maradt, és viszonylag hamar elkezdtem versenyezni, Zrínyi Mik­lós ugyanis látott bennem fantáziát. Aztán már gyerekként jöt­tek a sikerek, 1994-ben már például világkupát nyertem.- Hét évre rá pedig már felnőttek között tizennyolc évesen világ- bajnokságon szerepeltél...- Már tizenhárom évesen elkezdtem felnőttek között verse­nyezni, így nagy rutint szereztem addigra már, mire elértem a tényleges felnőtt kort. Az elején persze rengeteg kudarc is ért, akadt, hogy több száz kilométert utaztam egy menet bunyóért, de hát ezekből tanultam, erősödtem meg.- Tizenöt évet nehéz összefoglalni, mind a befektetett munkát, mind az elért eredményeket, de mégis hogyan lehet mindezt leírni?- Leginkább nagyon sok munka jellemzi, főleg a világverse­nyek előtt, de aztán ha megvan a háttér és az ember úgy áll fel a pástra, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy jó ered­ménnyel térjen haza, akkor meg is lesz az eredmény, persze nyil­ván kell hozzá némi szerencse is, de azt gondolom, Zrínyi Miki egy annyira vérprofi edző, hogy mindig megfelelő felkészültség­gel mentünk el ezekre a versenyekre. Nem hiába, hogy az esz­tergomi kick-boxosok ilyen eredményeket tudnak elérni. Az ér­zések?! Amikor a dobogókon álltam, akkor én mindig szerettem pityeregni, akkor megy ki az emberből az egész stressz. A világ- versenyek eredményeit ezzel együtt mindig nehéz volt felfog­ni, számomra ehhez legalább egy hét kellett. Viszont szerintem, amikor már több EB-t, vb-t nyer az ember, akkor már az elvárá­sok miatt van rajta egy nagy teher. így volt ez a 2006-os két Eu- rópa-bajnoki címe megszerzésekor is. Ezt a stresszt pedig valaki vagy tudja kezelni, vagy nem, viszont én kicsit érzékenyebb va­gyok, így ezt nekem nem mindig sikerült, volt, hogy ment el vb meccsem emiatt.- Ez szerepet játszott abban, hogy abbahagytad az élvonalbeli sportolást?- Nem, nem ezzel volt a probléma, hanem hiányzott az elis­merés, jól esett volna, ha országos szinten is a megbecsülnek, és itt nem anyagira gondolok, hanem erkölcsire. Mindez annak ellenére, hogy a magyar kick-boxosok, így természetesen az esz­tergomiak is a világ elitjébe tartoznak. A világversenyeken a töb­bi nemzet versenyzői mindig azt nézik, hogy melyik ágon szere­pel magyar bunyós, mert tőlünk tartanak. Ezt viszont, aki nincs benne a sportágban azt nem nagyon tudja. Az elismertség hiá­nyához persze társultak az álmaim, céljaim, amik megvalósítá­sát már nem tudtam az élsporttal összehangolni. Még tíz évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy a kick-boxból megyek nyugdíjba, de végül azonban ez nem így lett. Sport mellett pénzt keresni, rendkívül nehéz, sőt nem is lehet. Sajnos pénzből élünk, ráadá­sul most különösen fontos, hogy több lábon álljon az ember, aki viszont benne van az élsportban, az nem igazán tud olyan pénz- kereseti lehetőséget szerezni, ami tényleg előre is viszi. Tengeni- lengeni lehet az életben, de nekem ez kevés volt, így sajnos vál­toztatnom kellett.- Mikor tetted meg ezt a komoly lépést?- Az utolsó évem 2006 volt, 2007 január-februárjában még el­kezdtem edzeni, de már nem éreztem azt a tüzet, amit érezni kell, mert anélkül nem megy.- Az olyan eredményes sportolók, mint te, végleg azért sosem szakadnak el a sporttól, nálad ez hogyan alakult?- Hobbi szinten továbbra is sportolok, meg is őrülnék, hogy ha nem mozoghatnék. Elsősorban a kick-box-aerobickozom, heti kétszer tartok órákat Gyermelyen és Esztergomban, ebben pedig százszázalékosan kiélem magam, és nagyon élvezem. Néha úgy érzem kevés, akkor jó lenne lemenni az edzőterembe püfölni a zsákot. Ezenkívül egyébként még elkezdtem futni - na ha ezt a Miki most meglátja, biztosan nem fogja elhinni, mert so­sem szerettem futni, mindig én voltam a legutolsó. Amikor futó­edzést tartottunk, a többiek már mind lefürödtek mikor én elő­keveredtem a futásból. Most viszont, hogy nem kötelező, úgy látszik, megjött a kedvem hozzá, így egyik kedves ismerősöm­mel heti egyszer-kétszer eljárunk futni, vagyis inkább kocogni. Szóval így élem ki minden mozgási vágyamat, de a sport mindig megmarad az életemben, csak most az a jó, hogy én osztom be, hogy mikor, mihez van kedvem.- Esztergomban születtél, pályafutásod alatt mindig itt éltél, de felvetődött-e benned valaha, hogy elhagyod a várost?- Korábban lett volna lehetőségem más városokban sportol­ni, kaptam több helyről is ajánlatot, némelyikben igen komoly pénzt ígértek például egy-egy magyar bajnoki címért, de mind­ezek ellenére mégis itt maradtam, mert szeretem Esztergomot. Éppen ezért nem is tervezem, hogy elköltözők innen. Sportem­berként szerintem egy komolyabb sportkomplexum azért hiány­zik, de szerencsére erre már vannak tervek a városban. Kívánom a mostani esztergomi fiataloknak, hogy megfelelő körülmények között, egy új sportcsarnokban készülve még jobb eredménye­ket érjenek el a jövőben! hidlap.net hídlap 27

Next

/
Thumbnails
Contents