Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-04 / 13. szám
Bajnai Gordon köszöntése KORTÁRSUNK, PETŐF Nagykárolyban Szeptember 7. 1846 Hát e falak közt hangozának Nagy szavaid, oh Kölcsey?... Ti emberek, nem féltek: épen E szent helyet ily nagy mértékben Megszentségteleníteni? Nem féltek-e, hogy sírgödréből Kikéi a megbántott halott? Hogy sírgödréből ide jő el, S - hogy hallgassatok - csontkezével Szorítja össze torkotok? Nem, ő a sírt el nem hagyandja; De lenn, sírjában, nem hiszem, Hogy könnyei ne omlanának Éretted, te az aljasságnak Sarába sűlyedt nemzetem! Mily szolgaság, milyen hizelgés! S mindig tovább mennek, tovább, S ki legszebben hizelg, az boldog. Ha már kutyákká aljasodtok: Miért nem jártok négykézláb? Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyübb zsarnokát, Hadd kapjon érdeme dijába' Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát! E zt írta Petőfi Sándor - mint a fenti dátumból látható, 1846 szeptemberében. Ugye olyan, mintha tegnap reggel írta volna. Jó-jó, ne a nyelvezetet figyeljék, hanem a mondandót. Különösen a két utolsó versszakot. Valamiért azt gondolom, hogyha a mi Sándorunk ma élne, már bent lenne a Gyorskocsi utcában, és testüregi motozáson esne éppen át. S azt is bevallom őszintén, szerintem ez nem Őt minősítené... Hanem a rendszert. S benne e helóta népet. Persze Madáchunk így sóhajt az Ember tragédiájában: „E gyáva népet én meg nem átkozom..."S mi tagadás, számos érvet lehet felhozni e sóhaj mellett. S minden érv egyben felmentés is. De ettől még mi most és itt arcátlanul be vagyunk csapva. S nem először, s ha hagyjuk, hát nem is utolszór. („Utolszór szól itten furulyám panasza"...) Át vagyunk verve, s„te tetted ezt, király...". így érkezett közénk Bajnai Gordon. Aki eddig is itt volt miközöttünk. Csöndben, háttérben, szürkén - s a legnagyobb pénzek felett diszponált ez idáig. Ült az aranyon, minta disznófejű nagyúr... S most megérkezett, s úgy tesz, mintha eddig a holdon ült volna. Ezek mindig úgy tesznek, mintha éppen a holdról érkeznének. Ezt eljátszották már 1990-ben. Negyven (mondom 40!!!) esztendei kormányzás után, mikor tönkretettek, csődbe vittek mindent, átadták a hatalmat, s mindjárt másnap csodálkozva körülnéztek, és megkérdezték a harmadik magyar köztársaság első szabadon választott kormányát, hogy hát akkor miért is van itt ilyen nehéz helyzet?... És nem pofozta fel őket senki sem. S addig kérdezgettek, addig-addig iz- gágáskodtak és pofátlankodtak, addig szervezték a taxis blokádot, míg az én helóta népem visszaszavazta őket a hatalomba, immáron demokratikusan. Aztán történt, ami történt - s most ismét készülődik ez a mutatvány. Machiavelli megy, mintha jönne, és azt mondja, ideje egy széles felhatalmazással s hitelességgel rendelkező kormánynak. Majd előadnak egy egyhetes színdarabot, műfaját tekintve leginkább tragikomédiát, majd áll és néz az ország, és várja, hogy mindjárt felkérést kap özvegy Weinergruber Elemérné a Práter utca 7. fszt. 4-ből, ugyan legyen már miniszterelnök, de aztán még sem. Jöjjön inkább Bajnai Gordon, a leköszönő Gyurcsány bizalmi embere, a bukott kormány egyik csúcsminisztere, akinek odaadták az összes EU-s pénzt - jöjjön ő, és legyen szélesen elfogadott meg hiteles. S közben azt mondogatják, lihegik és sziszegik, hogy ha szabad választások lennének, az maga lenne a tragédia. A rendszerváltás huszadik esztendejében szabad választásokkal fenyegetik a népet ezek. S a helóta nép, Sándorunk népe áll, és néz. S hinni ugyan már nem hiszi, de tenni sem tesz semmit. S Bajnai Gordon most majd hitelesen és széles körű támogatást élvezve megtanítja a helóta népet hason csúszni. Aztán jövőre, a választások előtt öt perccel szétoszt majd valami alamizsnát, s kegyesen meg fogja engedni, hogy négy- kézlábra álljunk. A helóta nép pedig boldogan és hálásan négykézlábra emelkedik, s megnyalja a gazdi kezét. Nagyjából így látom most a helyzetet. S csak egyetlen reménysugár maradt: Petőfi Sándor, és az a dátum ott a vers elején. 1846. Két esztendővel a forradalom előtt a mi Sándorunk a következő szélsőséges sorokat vetette papírra Nagykárolyban: Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyübb zsarnokát, Hadd kapjon érdeme dijába' Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát! Lássuk be, azért ez elég reménytelennek tűnik. Ám két év múlva kitört a forradalom. Nem hiszem, hogy most lenne két évünk. Aki érti, érti... hidlap.net hídlap 13
