Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-28 / 12. szám
helyi história Egy ősi mesterség históriája Hajómalmok a Dunán A 18-19. században a Dunán több hajómalom is működött, amelyek némelyikének makettje látható a párkányi Városi Múzeum most megnyílt kiállításán is. A párkányi Podlupszky Mihály adatgyűjtése alapján készült írásunk az ezekkel kapcsolatos emlékeket foglalja csokorba. A rendelkezésre álló forrásmunkák tudósítása szerint Esztergom határában 1720-ban két dunai malom működött: az egyik a Kovács-patak partján, a másik pedig a Dunán állott. 1728-ban a Duna hátán már több malom is őrölte a gabonát, ezek között voltak úgynevezett „parasztőrlő“ és „szitás" malmok egyaránt. Az 1800-as évek elején a dunai gőzhajózás megjelenésével rendezni kellett a malmok elhelyezését is. 1817-ben a Helytartótanács a Dunán való hajózás feltétlen biztosítására arra utasítja a vármegyét, hogy Guba István párkányi malmának helyét ennek megfelelően jelölje ki a vármegye mérnöke. 1856-ban Szentgyörgymezőnél 16, míg Párkánynál hét malomról tudunk. 1862-ben a párkányiak az alacsony vízállás miatt mind a hét malmukat áthozták a szent- györgymezői oldalra. Feltételezhető, hogy ezek egy része már nem is került vissza a régi helyére, így a szentgyörgymezői révben a múlt század révén mintegy 20 hajómalommal számolhatunk. 1870 után egyre nagyobb számban jelennek meg a gőzmalmok, amelyek a hajómalmok számának csökkenését idézik elő. 1889-ben a lisztnek több mint felét már gőzmalmok őrlik Magyarországon. A 19. század második felében az esztergom-párkányi Duna- szakaszon 18-20 vízimalom állt, és ezek három révbe tömörültek. Legfelül volt a Szentkirályi rév, legalul - Kovácspatakkal szemben - pedig az „Alsó rév“. Közöttük a Duna bal partján helyezkedett el a párkányi rév. A Szentkirályi rév azonban lassú vize miatt fokozatosan megszűnt, s a párkányi révben is csak két malom maradt a századfordulóra. Ezek a párkányi „Gurgyal“ magasságában állottak és a Juhász család tulajdonát képezték. Végnapjaikban a malmokat a Garamra vontatták, s ott is maradtak, míg tönkre nem mentek. A hajómalom deszkából épített, fazsindelyes építmény volt. Négy fő részből állt: két hajótest tartotta középen a malomkereket, s a két hajótestet egy hídszerű alkotmány fogta ösz- sze. A nagyobbik hajótest neve „anyahajó“ vagy „őrlőház“ volt. Ebben a többszintes építményben végezték az őrlést. Ez tartotta a malomkerék gerendájának egyik végét, míg a másik végét a kisebbik hajótest, azaz a „vízhajó“. A malmok egy részénél a hajótesteket tölgyfából, míg mások a hajótest vízben lévő részét vörösfenyőből készítették. Vörös- vagy lucfenyőből készítették a malomkerék gerendáját is. A malomkerék lapátjait fűzfa bilincsekkel rögzítették. A két hajó között hátul helyezkedett el a malomkerék, elöl pedig a „vízenjáró“. A malomkerék vázát vaselemekből csavarozták össze. A váz „levéltartóiba“ helyezték el a lapátokat. Az anyahajó háromszin34 hídlap hidlap.net
