Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-28 / 12. szám
esztergom Forradalom és szabadságharc egykor és ma Párhuzamok találkoznak Knapp János Pál alpolgármester március 15-én mondott ünnepi beszéde - nem véletlenül - meglepően hangos visszhangot váltott ki. Az 1848-49-es szabadságharc esztergomi megemlékezéseiről szóló tudósításunkban csak rövid idézetek szerepeltek, e hiányosságot ezúttal pótoljuk, tekintettel a beszéd rendhagyó fordulataira. M egtiszteltetés számomra, hogy a mai napon megoszthatom Önökkel gondolataimat, miként két esztendővel ezelőtt is. Akkor Kossuth Cassandra leveléből választott idézetekből állt a beszéd, felhívva a figyelmet, hogy a nemzet önként való lemondása szabadságról, jogról, örökre szóló veszteséget okoz. Ahhoz képest néhány hónap elteltével ősszel, a legyengült, néhol már önmagát feladó nemzet szembesült azzal, hogy külső ellenségek belső árulókkal megerősödve támadják végvárainkat. Emlékezzenek rá, ekkor vette ostrom alá egy külföldi multinacionális energia„Ma március 15-én, amikor az 1848-as j forradalom kezdetét ünnepeljük, újra- mintha átok ülne nemzetünkön - végveszélyben ez az ország. Elmúlt a tavalyi év úgy, hogy külföldi spekulációs körök, elsősorban tőlünk keletre, megfelelő hazai és idegen titkosszolgálati erők támogatásával, újabb támadást intéztek nemzetünk kincsei, büszkeségeink, gazdasági potenciánk ellen. Hónapok óta tart az OTP mélyrepülése, amelyet idegen pénzügyi érdekek generálnak. Kilátástalan a belső gazdasági helyzet, magyar családok százezrei válhatnak munkanélkülivé, ezzel földönfutóvá. 2002-ben országunk, mint Európa büszkesége várta az uniós csatlakozást, most pedig meg kell érjük, hogy szomszédainknak teher, ha hazánkat velük egy szintre sorolják" - sorolta az utóbbi idők szomorú eseményeit az alpolgármester, majd folytatta: „Miért is kapcsolódik mindez március 15-höz? Hasonló a helyzet, hiszen akkor is, most is el kellett, el kell kezdeni valamit, ha el akarjuk kerülni a megsemmisülést. Hasonló azért ipari vállalat a MOL-t, tréfásan mondván Tenkes kapitányi szerepbe kényszerítve a vállalatot és annak elnökét Hernádi Zsolt urat, aki nem mellesleg városunk díszpolgára. És ekkor már tébolyult hatalom vakon kiszolgálta a "támadók" érdekeit pénzzel akarattal, információkkal" - kezdte rendhagyó ünnepi beszédét az ünnepi testületi ülésen Knapp János Pál alpolgármester. is, mert először itthon kell rendet tenni, megerősödni, eltakarítani az államtitok fogalma mögé bújó hazaárulókat, és aztán lehet csak megvívni a szabadságharcot. A szabadságharcot külső ellenségeinkkel szemben, akik esetleg valami rossz beidegződés mentén még most is leigá- zott országnak tekintik a hazánkat. 161 évvel ezelőtt kirobbant a pesti forradalom, egy hatalmas akarat kovácsolta öszsze az embereket. Akarat, amely az új akarásán kívül a múlt felszámolását és elszámolását is kitűzte. Visszatekintve ez már innen, 161 év távlatából talán már nem is látszik, de alapfeltétel. Az alapkérdés akkor is és mai is ugyanaz: Mit kíván a magyar nemzet? Békét, biztonságot, boldogulást - reményt és szabadságot. Mint minden nép" - vont párhuzamot múlt és jelen között Knapp János Pál. „Százhatvanegy évvel sem ezelőtt kívántunk mást, csak ama szép reményünk beteljesülését, hogy szabadon dönthes- sünk sorsunk felől, hogy békében és biztonságban élve boldoguljunk. Azt hiszem, és ezt a bőrén érzi minden magyarországi polgár, a boldogulásunk szempontjából elsőrendű, hogy szabadon és a reményeink szerint élhessünk az országban. Ilyen aspektusból pedig egyre megy, ha egy külső hatalom gátol meg ebben, vagy belső, hatalomtól tébolyult vezetők akadályoznak, tesznek tönkre bennünket. Ók és országos és helybéli csatlósaik, akiknek - ha előáll az idő, márpedig előáll, efelől nem lehetnek kétségeik - készeknek kell lenniük az elszámolásra. Egy külső elnyomó rezsim ellenében tetteik súlyát mélyebbre húzza, hogy saját polgáraik, magyarjaik ellen cselekedtek, pusztán önérdekből. Hatalomvágyból, sóvárgásból. Ne legyenek illúzióik, bekövetkezik az elszámolás, minden fondorlatos ármánykodásért, gaztettért, aljasságért fizetni kell. Országosan is, helyben is''- fogalmazott sarkosan az alpolgármester. Knapp János Pál beszéde zárásaként hozzátette: „Ma azonban ünnepelni jöttünk, nem a múltat, hanem a reményt. A reményt, a bizalmat egymásban, magunkban. Emeljük fel tekintetünket a Himnusz és Szózat szavaira, a magyar lobogóra és a jövő bizodalma töltse meg szívünket. Keserűnek és kiábrándultnak nem szabad lennünk. Mint ahogy - ebben biztosnak érzem magunkat - ha most együtt vagyunk, akkor nem vagyunk azok. Nem adjuk fel, szeretünk, remélünk, bízunk egymásban - és küzdünk. Ahogy 1848 forradalmárai, ahogy 1849 szabadságharcosai. Amiképpen a Tizenkét pont fogalmaz: „Legyen béke" - zárt a beszédét az alpolgármester.-hídlap24 hídlap hidlap.net
