Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-28 / 12. szám
esztergom aztán nyomozás.„Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen" indítottak eljárást. A fordulat ne tévesszen meg senkit. „Ismeretlen tettes"-t nem azért írnak, mert nem tudnak felelőst megnevezni. Az„ismeretlen tettes"oka gyakorlati: akik felje- lentgettek, hamis vádjuk miatt joggal perbe vonhatók lennének, ha megnevezték volna azállítólagos„tettest". Név híján azonban nem lehet visszaperelni őket, hogy egy életre elmenjen a kedvük attól, hogy a rendőrséget, ügyészséget és a bíróságot hitvány politikai érdekeik szerint rángassák. Hiába írt az ügyészség megszüntető határozatot, hiába, hogy kiderült: ismét alaptalanul vádaskodtak a szocialisták. Ők az „ismeretlen tettes"-sel kibújnak a felelősség alól. Ki tudná megmondani, meddig nyögnék az esztergomi MSZP-sek, ha a feleslegesen indított, számukra rendre kudarccal végződő eljárások költségeit a „névtelen feljelentőknek" kellene megtéríteni. S ki tudja, miért nem érzik a felelősségét annak, hogy az érdekeik érvényesítéséhez felhasznált rendőrség, ügyészség a kudarcokkal, és természetesen magával a politika kiszolgálásával lejáratja magát. Nekik elég ennyi, mert az ügyek jogi lezárása (az ő kudarcuk) nem jelenti az ügy végét a sajtóban, a propagandában. Arról ők gondoskodnak. Ehhez nem kell, hogy valakit ügyész megvádoljon, bíró elítéljen. Nekik, az MSZP-s propagandistáknak, elég, ha valakinek a neve felmerül, már lehet is sejtetni a sajtóban, névtelen internetes fórumokon:„valami bűzlik..." na meg hogy„nem zörög a haraszt...". Az ártatlanul meghurcoltakat, az MSZP-sek bemocskolta embereket könnyű kényszerhelyzetbe hozni, felzaklatott lelkiállapotuk könnyen hibákba sodorhatja őket. Ezt és az önkormányzatban történteket, amihez jóformán soha nem volt jobbító javaslatuk, épkézláb ötletük, évekig dölyffel szemlélték. Most előre megnyugtatom az Olvasót: azért a méltó politikai büntetést megkapták. A 2002-es hattagú MSZP-frakció 2006-ban egyharmadára, kettőre olvadt. De ebből Nyíri nem okult, sőt. Ismerős módszerek: megfélemlítés, zsarolás, elhallgatás és elhallgattatás És nem csak zaklatnak. Vannak segítőik, akik nyíltan meg is félemlítenének. Vannak olyan szereplők az ügyekben, akiket szintén nem vontak felelősségre, pedig még a nevüket is tudhatjuk. Ilyen az a rendőr, aki két ügy gyanúsítottját is megpróbálta rám nézve terhelő vallomásra bírni. Az önkormányzat vagyonkezelő vállalatának, a Strigoni- umnak egykori alkalmazottját az előzetesben, magánzárkában azzal akarta „megtörni" hogy mentesítik a büntetéstől - ha engem „betanúskodik" az ügybe. A hölgy, akit gyermekei karácsonyra hiába vártak haza, vallomást is tett arról, hogy a nyomozó gyors szabadulást ajánlott fel neki, ha rám terhelő vallomást tesz. Ezt a bíróság tárgyalási jegyzőkönyvében is rögzítette. Egy másik ügyben meggyanúsított köztisztviselőnek is értésére adták: a cél nem ő, hanem én vagyok. Elmondták ezt neki akkor, amikor egy MSZP-s képviselő irodájába hívták, hogy mentességet ajánljanak neki. Az ár: tegyen rám terhelő vallomást. Aztán ugyanezt az árat szabta egy rendőr is. Éppen az, aki a strigoniumos hölgynél is próbálkozott. A nyomozó ellen az ügyészség nem indított eljárást, pedig az ajánlattételről korábban, ahogy írtam is, jegyzőkönyvet vettek fel, és a bírósági ítélet indokolásában is idézték ezt. Én voltam tehát a cél megint. Ugyanígy maradt el a felelősségre vonás akkor, amikor Misz- néder János küldött nyilatkozatot Horváth Mihály jogi képviselőjének arról, hogy nem működik együtt Horváthtal. A tárgyaláson a bíró is jelezte: kétséges a bizonyítékként benyújtott okirat hitele. Az ügynek mégsem lett folytatása. Pedig Misznéder nem készíthetett volna az előzetesben számítógépes szöveg- szerkesztővel nyilatkozatot, azt nem tudta volna nyomtatón kinyomtatni, hiszen ilyesmit nem tarthat magánál. Emellett sem két tanú együttes jelenlétében nem készíthette, sem két tanú jelenlétében saját készítésűként nem ismerhette volna el. A folytatás mégis elmaradt. Nem volt folytatása annak sem, hogy a bíróság jegyzőkönyvében rögzítette azt a tanúvallomást, ami arról szólt: Horváth Mihály megbízásából a Nemzeti Nyomozó Irodától (NNYI) és a megyei rendőr-főkapitányságról irat-másolatokat„szereztek be". A vallomást tévő maga látta ezeket a papírokat. Erről engem már a gyújtogatás előtt tájékoztatott, de csak az ellenem irányuló bűncselekmény után tudatosult bennem a jelentősége. Éppen ezért tájékoztattam az NNYI-t - kétszer is - az esetről. Nincs tudomásom arról, hogy valamit kezdtek volna az üggyel. Miért nem? Talán ha a Nyíri-társaság tudja „fogni" a szerveket, azok a valódi ügyben nem indítanak eljárást? Csak mert „fideszestől" kapják a bejelentést? Jellemzi a magyar igazságszolgáltatás mai állapotát, hogy a városi televíziót rótták meg azért, mert az ezt a kijelentést tartalmazó nyilatkozatot úgy küldte adásba, hogy nem kérdezte meg az említett szerveket: „tessék mondani, tetszettek-e hagyni, hogy aktákat lopkodjanak ki Önöktől?" A Kedves Olvasó mit 14 hídlap hidlap.net
