Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-03-28 / 12. szám

esztergom aztán nyomozás.„Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűt­len kezelés bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen" indítottak eljárást. A fordulat ne tévesszen meg sen­kit. „Ismeretlen tettes"-t nem azért írnak, mert nem tudnak fele­lőst megnevezni. Az„ismeretlen tettes"oka gyakorlati: akik felje- lentgettek, hamis vádjuk miatt joggal perbe vonhatók lennének, ha megnevezték volna azállítólagos„tettest". Név híján azonban nem lehet visszaperelni őket, hogy egy életre elmenjen a ked­vük attól, hogy a rendőrséget, ügyészséget és a bíróságot hit­vány politikai érdekeik szerint rángassák. Hiába írt az ügyészség megszüntető határozatot, hiába, hogy kiderült: ismét alaptalanul vádaskodtak a szocialisták. Ők az „is­meretlen tettes"-sel kibújnak a felelősség alól. Ki tudná meg­mondani, meddig nyögnék az esztergomi MSZP-sek, ha a feles­legesen indított, számukra rendre kudarccal végződő eljárások költségeit a „névtelen feljelentőknek" kellene megtéríteni. S ki tudja, miért nem érzik a felelősségét annak, hogy az érdekeik érvényesítéséhez felhasznált rendőrség, ügyészség a kudarcok­kal, és természetesen magával a politika kiszolgálásával lejárat­ja magát. Nekik elég ennyi, mert az ügyek jogi lezárása (az ő kudarcuk) nem jelenti az ügy végét a sajtóban, a propagandában. Arról ők gondoskodnak. Ehhez nem kell, hogy valakit ügyész megvádol­jon, bíró elítéljen. Nekik, az MSZP-s propagandistáknak, elég, ha valakinek a neve felmerül, már lehet is sejtetni a sajtóban, névte­len internetes fórumokon:„valami bűzlik..." na meg hogy„nem zörög a haraszt...". Az ártatlanul meghurcoltakat, az MSZP-sek bemocskolta embereket könnyű kényszerhelyzetbe hozni, fel­zaklatott lelkiállapotuk könnyen hibákba sodorhatja őket. Ezt és az önkormányzatban történteket, amihez jóformán soha nem volt jobbító javaslatuk, épkézláb ötletük, évekig dölyffel szem­lélték. Most előre megnyugtatom az Olvasót: azért a méltó po­litikai büntetést megkapták. A 2002-es hattagú MSZP-frakció 2006-ban egyharmadára, kettőre olvadt. De ebből Nyíri nem okult, sőt. Ismerős módszerek: megfélemlítés, zsarolás, elhallgatás és elhallgattatás És nem csak zaklatnak. Vannak segítő­ik, akik nyíltan meg is félemlítenének. Vannak olyan szereplők az ügyekben, akiket szintén nem vontak felelősség­re, pedig még a nevüket is tudhatjuk. Ilyen az a rendőr, aki két ügy gyanúsí­tottját is megpróbálta rám nézve terhe­lő vallomásra bírni. Az önkormányzat vagyonkezelő vállalatának, a Strigoni- umnak egykori alkalmazottját az elő­zetesben, magánzárkában azzal akar­ta „megtörni" hogy mentesítik a bün­tetéstől - ha engem „betanúskodik" az ügybe. A hölgy, akit gyermekei kará­csonyra hiába vártak haza, vallomást is tett arról, hogy a nyomozó gyors szaba­dulást ajánlott fel neki, ha rám terhelő vallomást tesz. Ezt a bíróság tárgyalási jegyzőkönyvében is rögzítette. Egy másik ügyben meggyanúsított köztisztviselőnek is értésére adták: a cél nem ő, hanem én vagyok. Elmondták ezt neki akkor, amikor egy MSZP-s kép­viselő irodájába hívták, hogy mentességet ajánljanak neki. Az ár: tegyen rám terhelő vallomást. Aztán ugyanezt az árat szabta egy rendőr is. Éppen az, aki a strigoniumos hölgynél is próbálkozott. A nyomozó ellen az ügyészség nem indított eljárást, pedig az ajánlattételről korábban, ahogy írtam is, jegyzőkönyvet vettek fel, és a bírósági ítélet indokolásában is idézték ezt. Én voltam tehát a cél megint. Ugyanígy maradt el a felelősségre vonás akkor, amikor Misz- néder János küldött nyilatkozatot Horváth Mihály jogi képvise­lőjének arról, hogy nem működik együtt Horváthtal. A tárgya­láson a bíró is jelezte: kétséges a bizonyítékként benyújtott ok­irat hitele. Az ügynek mégsem lett folytatása. Pedig Misznéder nem készíthetett volna az előzetesben számítógépes szöveg- szerkesztővel nyilatkozatot, azt nem tudta volna nyomtatón ki­nyomtatni, hiszen ilyesmit nem tarthat magánál. Emellett sem két tanú együttes jelenlétében nem készíthette, sem két tanú jelenlétében saját készítésűként nem ismerhette volna el. A foly­tatás mégis elmaradt. Nem volt folytatása annak sem, hogy a bíróság jegyző­könyvében rögzítette azt a tanúvallomást, ami arról szólt: Hor­váth Mihály megbízásából a Nemzeti Nyomozó Irodától (NNYI) és a megyei rendőr-főkapitányságról irat-másolatokat„szereztek be". A vallomást tévő maga látta ezeket a papírokat. Erről engem már a gyújtogatás előtt tájékoztatott, de csak az ellenem irányu­ló bűncselekmény után tudatosult bennem a jelentősége. Ép­pen ezért tájékoztattam az NNYI-t - kétszer is - az esetről. Nincs tudomásom arról, hogy valamit kezdtek volna az üggyel. Miért nem? Talán ha a Nyíri-társaság tudja „fogni" a szerveket, azok a valódi ügyben nem indítanak eljárást? Csak mert „fideszestől" kapják a bejelentést? Jellemzi a magyar igazságszolgáltatás mai állapotát, hogy a városi televíziót rótták meg azért, mert az ezt a kijelentést tar­talmazó nyilatkozatot úgy küldte adásba, hogy nem kérdezte meg az említett szerveket: „tessék mondani, tetszettek-e hagy­ni, hogy aktákat lopkodjanak ki Önöktől?" A Kedves Olvasó mit 14 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents