Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-03-21 / 11. szám

esztergom

Hatásvadászok

Gulya István

Ugyan a múltkoriban a jegyzetrovatban hangot (betűt) adtam a véleményemnek az esztergomi (regionális vonatkozású) mozibezárás álhíre - hazugsága - nyomán, de bennem maradt a tüske. Vagy, hogy más hasonlattal éljek, krónikus mozifüggő lévén nálam most történt a filmszakadás, és azt mondom (kiáltom): eddig és ne tovább, elég a Kárpáti György-félékből!

V;

’an egy film. Szurdi Miklós, amikor még nem tévésorozatozta aprópénzre a tehetségét, 1983-ban leforgatta a Hatásvadászok című szatíráját. Ebben a Linka György megformálta halálos beteg író, amikor egy vidéki teátrumba látogat, azt hiszi, hogy a trupp (Szakácsi Sándor, Eszenyi Enikő, Udvaros Dorottya) a betiltott darabját próbálja, pedig Franz Schubert habos-babos daljátékát, a Három a kislányt gyakorolják. A vezetőrendező (Szakácsi) és a színházigazgató (Végvári Tamás) úgy dönt, megvezetik a pesti szerzőt, meghagyván a hitében.

Nos, ilyen - szerintem: minősíthetetlen - megvezetést (hatásvadászatot) hajtott végre Kárpáti György és a Mo- zinet Kft., amikor azt hazudta, hogy az esztergomi mozi bezár. Ez a tett azért nehezen minősíthető, mert újra csak „veres ülepű ördögként" jelent meg a médiában Esztergom. Kárpáti úgy (gy-) alázott meg minden - mondom: minden - itt lakót, hogy ő nem lakik itt. Messziről ugrándozva kiabálni pedig kockázat- mentes (bár én szerintem fárasztó) -, és aljas. Úgy alázta meg az itt élő embereket, mint akinek semmi sem számít - valószínűleg tényleg nem, kibicnek semmi sem drága a média ehhez meg asszisztált. Egyfelől azért, mert totális egyoldalúság jellemzi mind a mai papig - tessék már megnézni, de komolyan, a mindenféle elektronikus és nyomtatott kiadványok elfogultságát és azoknak az arányát (beszédesek azok az orgánumok, amelyikek minden jelen tényállás ellenére az ország lehetetlen helyzetét a jobboldalra kenik) -, másfelől (mint amiképpen az előző szám jegyzetében írtam) meg lehet borongani (söröngeni), hogy lám, megint adtak a kultúrának. Már hogy: annyi neki.

Hát nem adtak. Vagyis hogy pont fordítva: adtak: fog működni mozi Esztergomban, rendes, magyar nyelvű, klassz programokkal (például: közönségtalálkozókkal, gyűjteményes életmű-vetítésekkel, fesztiválokkal). Merthogy Kárpáti és a cége meghurcolta a régió minden egyes polgárát, amikor azt hazudta, itt az emberek magyar nyelven vetítő mozi nélkül maradnak, és Esztergom meg amúgy sem áldoz a kultúrára. (Ezért Kárpáti, öregem, szóról szóra felolvasnám neked azokat a műveket, amiket a város finanszírozott. Úgy, hogy nem mehetnél ki lazítani. És ezek csupán a kiadványok. Vannak még a fesztiválok, egyéb rendezvények - és így tovább. Az azokról szóló beszámolókat

majd egy másik alkalomkor. Ha erről a vegza- túráról a Mechanikus narancs című Anthony Burgess-regény - és az abból készült film - jut eszébe bárkinek, megértem és sajnálom, de nem minden alap nélkül történik. Tudják, nekem most lett elegem az egészből. Hogy jött- ment senkik szórakoznak velünk.)

Tudják, mint ahogyan a múltkori jegyzetemben írtam, énnekem mindenem a mozi. Tizenöt éve mozgolódom ezen a területen, mindenhol publikáltam-publikálok, ahova- ahol lehetséges, mindenkivel találkoztam, aki ezen a területen számít Magyarországon. S tényleg olyan külföldi nagyságokkal nyílott alkalmam beszélgetni, mint Audrey Tao- tou, Sophie Marceau, Colin Firth, Luc Besson, Jiri Menzel, Michael Haneke - és így tovább (tényleg van tovább is, csupán másokkal takarózva nagyképűsködni nincsen kedvem).

A mozi nem luxus, a kultúránk szerves és ki- szakíthatatlan része. Azon az állásponton vagyok, hogy igenis, támogatni kell a magyar filmgyártást és a hazai filmforgalmazást, még akkor is, ha mondjuk ketten (vagy egyen) ülnek be egy vetítésre. Olyan figyelmet kell erre fordítani, amiképp a franciák tették: egyrészt hétfőn a gall csatornáknak tilos játékfilmet sugározniuk (mindenki menjen moziba), másrészt mindegyik adónak kötelező részt vennie a francia filmfinanszírozásban. Nálunk? A kereskedelmi tévék alibiznek, a közszolgálati egyes arra csodálkozik rá, hogy még képes egy-egy tévéfilmet létrehozni, egyedül talán a Duna Televízió vesz részt érdemben a tevőleges filmgyártásban.

Nehéz idők járnak a mozikra is - de Esztergomban marad a város és a környék mozija. Dorogon nincs. Tokodon nincs. Itt van, és azt állítani aljas módon, hogy nincs, az bizony bűnelkövetés.

Ma Magyarországon a nem multiplex vidéki mozikat az önkormányzatok tartják el, amihez jönnek az állami pályázati pénzek, amik különösen art-besorolás esetén kedvezőek. Kazincbarcikán nem, ott félbe is fűrészelték a megboldogult Béke filmszínházat, aminek egyik részébe bálás butik bútorozott be, a másikban maradt a mozi, így amikor Icuka cuki topra akadva örömében nagyokat ujjong, behallatszik az olyan katartikus filmpillanatokba, hogy „Luke, én vagyok az apád.". Más pénzén mozit üzemeltetni, élősködni (állam, ön- kormányzat) nem nagy kaland. (Merthogy amit a működtetéshez a Mozinet és Kárpáti György hozzárakott ezekhez képest említésre sem méltó.) Nem kívánok a számokba belebonyolódni, mint ahogy sem ez az ember, sem az ominózus cége nem tette. Ellenben beszennyezte az otthonunkat, odarondított, ahol enni kért - és kapott. Ezért, nem a hatásvadászatáért nincs bocsánat.

hidlap.net