Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-14 / 10. szám
esztergom Gyorsteszt a főiskola integrációjáról és annak hatásairól Vitéz kontra Pázmány Bakos Mónika A címben szereplő mondatot egy esztergomi főiskolás dolgozatából kölcsönöztem, aki, a szakmai gyakorlatot lapunk szerkesztőségében töltő társaival együtt, azt a feladatot kapta, hogy térképezze fel, miként érintette a hallgatókat a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Pázmány Péter Katolikus Egyetembe történő integrálása. B ő három évvel ezelőtt városunk egyetemi karral még nem, csupán két főiskolával dicsekedhetett. A Hittudományi Főiskola mellett a tanítóképző erősítette Esztergom diákvárosi szerepét, mígnem 2005-2006-ban megindult a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola integrációja a patinás univerzitással, amelynek nevét - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karként - csak tavaly januárban vette fel. A folyamatot a dolgozatok tanúsága szerint a hallgatók bizakodva várták, sokan voltak ugyanis, akik úgy számoltak, megszerzendő diplomájuk „felértékelődik" azáltal, hogy főiskola helyett a magasabb szintű intézmény állítja ki azt. Egy, hasonló véleményen lévő kommunikáció és médiatudomány szakos hallgató így emlékezik vissza a hír fogadtatására: „Örültem neki, mert szerintem jobban mutat majd az oklevelünkben, hogy Pázmány Péter Katolikus Egyetem, mint az: Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola". Persze, nemcsak nevében változott meg a Majer István úti intézmény. A belső átalakulás legmarkánsabban az ösztöndíj- és támogatási rendszert érintette. Az integráció ugyanis magával hozta bizonyos Pázmányon alkalmazott szabályok, eljárások átvételét. Ez pedig nem talált egyértelműen pozitív fogadtatásra. Az addig sem mindenki által támogatott, ám kiszámítható keretek helyett bizonytalan lett a tanulás anyagi motivációja. A diákok úgy látják, a főiskolai oktatás egyetemi nívóra emelkedése elsőként a tanulókkal szembeni elvárásokban öltött testet, s ezt - nem meglepő módon - sérelmezték az érintettek. „Sokkal magasabbra tették a lécet, és már ott tartunk, hogy 5 egész feletti átlag kell az ösztöndíjhoz." - fogalmaz némileg túlhidlap.net zón egy diák. A nem reprezentatív közvélemény-kutatásban résztvevők szerint az amúgy is alacsony ösztöndíjakat még szőkébbre szabták, miközben az ehhez elvárt átlagot folyamatosan emelték. A dolgozatokból kitűnik: az új szabállyal egyenlőtlen helyzet alakult ki, amelyben azok jártak anyagilag is jól, akik lehetőségeikhez mérten több magas kreditszámú tantárgyat tudtak felvenni. Az integráció nem érintette a hallgatói, oktatói ügyintézési rendszert, de, ha érintette is, nem gyorsította meg azt. Sok panasz érkezik a tárgyfelvétellel kapcsolatban az intézmény tanulmányi osztályához, ám ez a probléma nem újkeletű, nem lehet az egyetemhez csatlakozás számlájára írni. Az, hogy a főiskola egyetemi karrá avanzsált, értelemszerűen az oktatókra is hatott. „E téren a hallgatók nem éreznek változást, elmondásuk szerint az oktatás és a tanárok felkészültségi szintje nem változott az integráció következtében. Egyrészt azért, mert a megkérdezettek nem találkoznak az egyetemről újonnan érkezettekkel, másrészt azért, mert a korábban is mindkét helyen oktató tanárok ugyanolyan jól végzik munkájukat, mint korábban." - írja Bozori Ivett végzős diák. Összességében a hallgatók többsége pozitívan fogadta a változást, nemcsak azért, mert ma már szükségtelen magyarázkodni úgy, mint régebben a tanítóképző nevét említve - „pázmányosként" ugyanis már egyértelmű, hogy nem kizárólag tanítói oklevelet lehet szerezni - hanem, mert az állásinterjúkon jobb ajánlólevél az egyetemi diploma. Még akkor is, ha a jelenlegi gazdasági helyzetre tekintettel néhány megkérdezettnek az az igencsak józan meglátása: manapság akár főiskolai, akár egyetemi diplomával nehéz lesz munkát találni. > fim mmmm l m jjjj I liiU-i w=— -
