Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-14 / 10. szám
helyi história Csepreghy Ferenc: kora legügyesebb, legleleményesebb mesterembere Szalka jeles színműírója Himmler György Lapunk szerkesztőségének szomszédságában emléktábla hirdeti: itt lakott egy időben a múlt század egyik neves magyar színműírója, aki a jeles irodalmi hagyományokat őrző Szálkán, régiónk egyik Ipoly menti községében látta meg a napvilágot, ahol szintén állítottak tiszteletére emléktáblát. C sepreghy Ferenc 1842. augusztus 15-én született Ipolyszalkán. Elődei a Győrössy Csareghyek, Sopron megyéből származtak. Apja főszerkesztő volt, más források szerint fűszerkereskedő, aki fiának jól jövedelmező szakmát kívánt biztosítani, ezért 14 évesen asztalosinasnak küldte Esztergomba. Csepreghy Ferenc már munka mellett is a könyveket bújta, melyeket papneveldében dolgozó unokabátyjától szerzett be. 1860 tavaszán Pestre ment dolgozni, ahol Szabóky Adolf kegyesrendű pap vette pártfogásába, így bekerült a pesti Katolikus Legényegylet tagjai közé, ahol mint színjátszó jeleskedett. 1862-ben kétfelvonásos színművet írt, „Az elnök névnapja” címmel. Legelső irodalmi kísérletei a Pesti Hírnökben (1861), a Vasárnapi Újságban (1867), a Magyarország és a Nagyvies AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG CSEPREGHY FERENC *18« - f 1880 SZÍNMŰÍRÓ EMLÉKÉNEK EBBENAHAZBAN LAKOTT 1860/63 ÉVEKBEN lághasábjain (1870-1875,1880), a Fővárosi Lapokban (1871-1879), továbbá az Athenaeum (1873) rovataiban jelentek meg, míg „Az utolsó esztendő” című regénye a Reform című lapban. Betegsége kialakulása után öccse, Csepreghy János hívására tért vissza Esztergomba, ahol együtt fáradoztak egy legényegylet alapításán, mely az országban másodikként nyílt meg 1863. március 25-én Scitovszky érsek püspökké szentelésének 36. évfordulóján. Az egylet dékánja lett. A „csinosan feldíszített helyiségben, a Széchenyi téri Takarék- pénztár épületében összegyűlt céheket, iparos polgárokat és a tanulóifjúságot az érsek, Szabóky Adolf, a pesti egylet elnöke és a helyi elnök Zajtsék János köszöntötte. Az üdvözlés után: előlépett egy igen fiatal asztaloslegény, Csepreghy Ferenc, ki nemcsak önkészítette beszédének tartalma és logikája, de természetes előadásának megkedveltető modora által is feltűnt, mondhatni általános hatást idézett elő”. Beszédében költőien foglalta össze az egylet lényegét, ahol „a hat napi munkával fárasztott test, s a vele együtt elfáradt lélek révpartot és nyugpontot nyert”. Majd Csepreghy saját versét szavalta el. A korabeli tudósító hozzáfűzte, ha „ily becses elemeket tapasztalunk, melyek ha szerény munkakörükben is maradnak, áldásos befolyást gyakorolhatnak egykor polgártársaikra”. Csepreghy még három hónapig töltötte be Esztergomban az egylet dékáni tisztét. Innen Bécs- be ment, melynek nagyvárosi csillogása nagy hatással volt a művészetek iránt fogékony ifjúra. Színházi élményei alapján írta meg a „Magyar fiúk Bécsben” című művét. A szerepcserés fordulatos darabban viszontláthatjuk korábbi életének érdekesebb figuráit is. 1865-ben katonai sorozásra kellett visszatérnie Esztergomba, ahová magával hozta Bécsben írt színdarabját, melyet a helyi legényegylet nagy sikerrel vitt színre. Esztergom, Deák Ferenc u.10. Legismertebb művei:- Magyar fiúk Bécsben. (Vígjáték 3 felvonásban.) Pest, 1871.- Az utolsó német Pesten- A vízözön. (Víg színmű 5 felvonásban.) Budapest, 1875. - Egy akadémiai pályázaton dicséretet nyert és a budapesti népszínháznak kedvelt darabja lett.- Saul király című szomorújátéka, Budapest, 1875. - szintén dicséretet nyert az akadémiai pályázaton.- Utazás a Föld körül 80 nap alatt, Verne Gyula regénye után. Budapest, 1876.- Utazás a holdba (1876. június 7. Budapest, Népszínház).- Két menyegző (1876. december 2. Budapest, Népszínház).- Strogoff Mihály (1877. március 16. Budapest, Népszínház).- Szép Meluzina (1877. július 5. Budapest, Népszínház).-A sárga csikó (1877. december 14. Budapest, Népszínház).- Lumpáczius (1878. január 8. Budapest, Népszínház).- Kolumbus Kristóf (1878. május 3. Budapest, Népszínház).- A piros bugyelláris- Egy katona története (1878. december 20. Budapest, Népszínház).- Niniss (1878. december 20. Budapest, Népszínház).- Az élhetetlenek (1879. június 27. Budapest, Népszínház, az utolsó színműve).- Perozes (1881. május 15. Budapest, Népszínház).- A szép asszony kocsisa, (először a Népszínházban 1881. szeptember 24.)- A kitűnő vendég. (Vígjáték egy felvonásban.) Esztergom, 1881.-„Akbar zultán". (Tragédia négy felvonásban.) Először Kolozsvárott 1886-ban. Egyre romló egészségi állapota arra kényszerítette Csepreghyt, hogy 1872-ben otthagyja a fűrészporos asztalosműhelyt, s minden idejét az írásnak szentelje. Szerencsés egybeesés volt, hidlap.net
