Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-14 / 10. szám
exkluzív Tolcsvay Béla 1946-ban született Budapesten. Hatéves korától csellózni tanult, majd 1961-ben, először tánciskolában, majd saját együttest alapítva gitáros énekesként muzsikált. Testvérével, Tolcsvay Lászlóval és Balázs Gábor bőgőssel 1967-ben megalakította a Tolcsvay-triót. 1968-ban megnyerték a „Ki Mit Tud?" elnevezésű televíziós vetélkedőt. Bevallása szerint a népzenei elemek felhasználása ettől kezdve tudatosult benne. 1970-73-ig Tolcsvayék és a Trió néven szerepeltek. Tagjai lettek a közismert „KITT-Egyletnek" - Koncz Zsuzsa, Illés együttes, Tolcsvayék és a Trió -, amely 1973-ig működött. 1973 júniusában Tolcsvay Béla szervezésében és rendezésében jött létre az első magyar popfesztivál Miskolcon. Ettől az évtől kezdődően újra mintTolcsvay-trió koncertezik, 1992 óta Egri László szólógitárossal és Czipó Tibor basszusgitárossal. Tolcsvay Béla emellett mint énekmondó önállóan is fellép. 1976-ban az együttes tagjai közreműködtek Latinovits Zoltán színművész legendás előadóestjén. Ezek után sorra hívta életre a folk-beat zenéken/eszmeiségen alapuló klubjait: 1968-ban a budapesti Bem rakparton a Folk-Beat Klubot, 1972-ben (szintén a fővárosban) a KEK-Klubot, 1981-ben a pomáziTolcsvay-tanyát, 1994-ben a Hunyadi-klubot, 1998-ban Thököly-klubot, 2006-ban a Kassai téri Tolcsvay-klubot, 2007-ben a gárdonyi és a székesfehérvári Tolcsvay-klubokat, 2008-ban pedig a tatai Tolcsvay-klubot. Önálló műsoraival az országot járja - és olykor a világot. Számos fellépése volt Kanadától Ausztráliáig. A határon túli magyarsággal szoros művészi kapcsolatot tart. A dalai szövegét és zenéjét maga írja. Számos verset is megzenésített. Színpadi müvekhez szintén szerzett kísérőzenét. Közreműködött (többek között) az Extázis 7-től 10-ig, a Petőfi 73 és a Családi tűzfészek című filmekben. Tolcsvay Béla eddigi munkásságát számtalan elismerés díjazza: a Magyar Falvak Kultúrájáért Alapítvány „Magyar Kultúra Lovagja" címének birtokosa, a „Százak Tanácsa" és a „Trianon Társaság" tiszteletbeli tagja; ezeken túlmenően a Magyar Szellemi Védegylet „Rendületlenül" Díjával kitüntetett, illetve a Magyar Köztársaság Kiskeresztjével érdemesített. (Forrás: www.tolcsvaybeia.hu .) tóság szemét, és utána el is tud velük beszélgetni.- S ebből, gondolom álnaivan, aztán lehet táplálkozni.- Igen, igen, igen, igen! Mert az ember, ha tiszteli a másikat, állandóan tanul a másikból. Azt hiszem, az a dolga a művésznek, hogy a közönséghez közel legyen. Ne távol, ne elefántcsonttoronyban élje az életét. Engem erre tanított a világ, amióta gitárt kaptam a kezembe.- „Énekmondó, zeneszerző, szövegíró, előadóművész” - vallja önmagáról. Akad ezek között olyan, amelyik közelebb áll önhöz? Vagy mindegyik egyformán fontos?- Egyik sem zárja ki a másikat, illetve az egyik erősíti a másikat, mindegyik erősíti egymást. Az énekmondó pusztán azért egy érdekesebb kifejezés, mivel a régi tanítók, táltosok, papok segédje volt annak idején, aki az embereket vezette az énekével, s vitte a hírt (is) egyik helyről a másikra. Én magamat egy ilyen városi - bár most már vidéken élő - ig- ricnek tartom, egy hírvivőnek és ékesí- tőnek - mert hogyha az ember a hétköznapokban a muzsika erejével egy pillanatra a világban rendet tud teremteni, akkor jól végezte a munkáját.- Hogyan ünnepli március 15-ét?- Munkával (nevet). Keresztbe-ka- sul utazom az országot, pénteken Tatán kezdek (az interjú kedden készült - a szerk.), majd onnan utazom Nemcsák Károllyal tovább a Szép szerelmünk, Magyarország című közös műsorunkkal, először 14-ére Miskolcra, majd 15-e dél- előttjét Érden töltjük Karcsival, este pedig Zalaegerszegre vagyok hivatalos.- Gondolom, a fellépések szünetében kerít arra alkalmat, hogy elvonultan néhány személyes, emelkedett ünnepélyes pillanatot is eltöltsön, és tiszteletét tegye az 1848-as forradalom és szabadságharc hősei előtt.- Ez bizony így vagyon. Mivel én a budai Várban születtem, mindig azt láttam, hogy Táncsics Mihály börtönénél, a Táncsics Mihály utcában ott díszelegtek a hóvirágok, számomra a kokárdás március 15-e mindig is felejthetetlen élményt jelentett. Nem beszélve arról, hogy nekem „muzikálisan” is kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen egyrészt a Nemzeti dal megzenésítése a testvérem nevéhez, illetve a Tolcsvay-együtteshez kötődik, másrészt ezen a zenei ünnepen magam hasonlóképpen előszeretettel énekelem a Petőfi Sándor- és Jókai Mór-verseket. Ez egy nagyon szép ünnep, hiszen március 15-e reménye és bizakodása kötődik össze a tavasz és az ifjúság derűs arcával. hidlao.net hídlap 27
