Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-07 / 9. szám
exkluzív Esztergom-emberek Átütő siker Az ifjú esztergomi kick-boxos sportoló, Krempf Réka számtalan országos bajnoki címe, helyi, regionális és világkupája mellé tavalyelőtt semi-kontaktban (lásd: keretes írásunkat - a szerk.) világbajnoki címet nyert - lightban ezüstérmet kapott (mindezért a magyar szövetség 2007-ben az ország legeredményesebb kick- boxosának választotta) -, a tavalyi portugáliai Európa-bajnokságon az ötven kilogrammos súlycsoport sémi- és light-kontakt szabályrendszerében pedig a legcsillogóbb éremmel gazdagította a gyűjteményét. Az „aranyos" leányzót telefonon - már csak a nőnap apropója miatt is - többek között az utóbbi versenyről kérdeztük.- Miért választ egy hölgy egy olyan kemény sportágat, mint a kick-box? Te például miért kezdtél el kick-boxolni?- Nagyon sok évvel ezelőtt történt, amikor én ebbe belevágtam. Az edzőt, Zrínyi Miklóst személyesen ismertem, és mivel egy kisvárosban elég korlátozottak a sportolási lehetőségek, és hallottam, hogy milyen jó eredményeket érnek el a kick-boxolók, úgy döntöttem, hogy lemegyek az edzésre, és megnézem, hogy milyen is az.- Könnyebb úgy versenyezni, hogy az esztergomi mestered, meg, ugye, aki „elcsábított" kick-boxolni, Zrínyi Miklós egyben a szövetségi kapitányod is? Vagy éppen fordítva: nehezebb? (Pont azért, mert betéve tudja minden rezdülésedet, a viselkedésedet?)- Szerencsésnek tartom ezt a felállást, szerintem sokkal könnyebb így edzeni - egy válogatott edzőtáborban is. Versenyzéskor szintén könnyebb a helyzetem, mivel mögöttem azon edző ül (illetve tartja előtte a felkészítő tréningeket), aki nap mint nap foglalkozik velem. Annyira ismer már, annyira tudja, hogy mikor hogyan kell hozzám szólni, mikor milyen tanácsokat kell adni, hogy én ennek csak az előnyét látom.- Melyik „fegyveredet" használod szívesebben, a kezedet vagy a lábadat?- Inkább a kezemet használom. A kéztechnikám sokkal jobb, mint a láb-, de utóbbi nélkül nincs kick-box, úgyhogy mind a kettőt muszáj alkalmazni.- Tavaly decemberben Európa-bajnok- ságot nyertél - amihez ezúton is gratulálunk! Melyek voltak ennek a versenynek a számodra legemlékezetesebb mérkőzései, pillanatai?- Óh, igen szívesen emlékszem visz- sza az egész Európa-bajnokságra! Nehéz meccseket kellett vívni, mert nagyon keménynek bizonyult a mezőny, és különböző küzdőstílusú embereket kellett legyőzni, és minden stílushoz alkalmazkodni kellett. Ezért aztán külön nem tudnám kiemelni egyik ellenfelemet sem, mindegyik valamiben másnak mutatkozott, azt mondanám közös vonásnak, hogy megpróbáló volt ellenük küzdeni. Akadt, aki a kezével bánt ügyesen, akadt, akinek a magassága vált előnyére, és közben nagyszerűen tudta használni a lábait, és a küzdőtérre lépett olyan is, akinél mind a kettő jól működött. Szóval: tényleg nehéz volt.- Jutott-e arra időtök, hogy szétnézzetek egy kicsit a rendező országban, Portugáliában és a városban, Guimaraesben? Tudtatok-e valamennyire ismerkedni a környezettel, az emberekkel?- Igen, adódott rá lehetőségünk. Amikor megérkeztünk, akkor még a mérlegelés előtt - ilyenkor többnyire egy, másfél nap áll erre a rendelkezésünkre, egy kis városnézés, ismerkedés mindig belefér - meg tudtuk nézni Guimaraest. Körbementünk a városban, a nagyobb nevezetességeket felkerestük, de természetesen azért ügyeltünk arra, hogy nemsokára kezdődik a verseny, úgyhogy nem tarthatott ez olyan sokáig. Sajnos, merthogy Guimaraes amúgy nagyon szép település.- S hol fekszik? Az ország közepén vagy az óceán partján?- Nem messze Portótól. Körülbelül ötven kilométerre.- Azt nyilatkoztod a versenyt követően, hogy az itt szerzett kontinensarany akár egyfajta szép lezárása is lehet a pályádnak. Vissza akarsz vonulni az aktív versenyzéstől?- Hát az igazság az, hogy még nem tudom. Akkor megfordult a fejemben, most már viszont úgy gondolom, hogy edzek tovább folyamatosan és keményen, s majd meglátjuk. A munkám is nagyban befolyásolja, hogy el tudok-e menni egy versenyre, vagy nem. Gulya István 22 hídlap hidlap.net
