Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-07 / 9. szám
cégér Bod Péter Ákos Vajon mikor lesz nekünk is euronk? V álság idején korábbi bizonyosságok válnak hirtelen kérdésessé, és korábban elképzelhetetlen ötletekből lehet valami. így még az sem teljesen kizárt, hogy az Európai Unió változtat valamennyit azokon a szabályokon, amelyek teljesítése esetén egy ország bekerülhet a közös európai valutát használók körébe. Nem valószínű, de ma már nem lehetetlen. Ha az lehetséges, hogy nagy német vagy olasz autógyártó cégeket állami támogatásban részesítsenek,félretéve az eddigi versenypolitikai elveket, hogy nyugat-európai pénzintézeteket állami irányítás alá vonjanak, hogy egy sor uniós tagország tudatosan figyelmen kívül hagyja az államháztartási hiány elfogadható mértékére vonatkozó Stabilitási és Növekedési Egyezményt (amelyet hazánk az EU-ba való belépésünk óta megsért), akkor egyéb valószínűtlen dolgok is megeshetnek. Minthogy azt sem sokan gondolták volna akár csak fél éve, hogy egy uniós tagország (igaz, új fiú, a volt keleti blokkból: Magyarország) a Nemzetközi Valutaalap kölcsönével tudja csak elodázni az államcsődöt. Mindeddig az euro átvételének a szabályait elég szigorúan vették: az első körben bejelentkezők közül Görögország két évig ki is maradt a mutatók nem-teljesítése miatt. Később Litvánia csúszott le hajszállal a belépésről, mert az összes mutatót egy kivétellel teljesítette, de az inflációs határértéket átlépte, és így nem nyert felvételt. Ám Szlovénia 2006-ra eleget tett a belépési feltételeknek, és így 2007-től részévé váltak az eurozónának, és északi szomszédunk is megkapta a zöld fényt tavaly nyáron. Nem is beszél senki szlovén vagy szlovák valutaválságról - merthogy nincs már saját nemzeti valutájuk, ami válságba juthatna. Hazánk jelenleg az eurozónába való bejutáshoz szükséges négy pénzügyi mutató egyikét sem teljesíti, sőt még be sem lépett abba az árfolyam- rendszerbe (a pénzügyi zsargon szerint: ERM2- be), amelyben legalább 24 hónapot kellene „megrázkódtatás nélkül" eltölteni. Rajtunk ezért jelenleg nem segítene, ha kissé enyhébbre vennék a belépési feltételeket. De mégsem mindegy, hogy reménytelenül messze vagyunk, vagy kemény munkával ledolgozható a távolság. Mindenesetre az első lépés az európai árfolyamrendszerbe való belépés. Ahhoz tulajdonképpen nincsenek szigorúan meghatározott belépési ismérvek, így már jó ideje bent is lehetnénk - ha az összes többi mutató terén nem kerültünk volna távol az elérendő referencia-értékektől, és így komoly formában nem is foglalkozott az üggyel a magyar államvezetés. Jelenleg az államháztartási hiány mértéke már sokkal kisebb, mint a botrányos 2006-os évi, az infláció is egy fokkal kisebb veszély, mint eddig. Ha látnánk, hogy a magyar gazdaság túlesik a mostani visszaesésen, és végre csökkenne az államadósságnak a nemzeti jövedelemhez mért aránya, akkor nemzetközi fórumokon, másokkal együtt, halkan szóba lehetne hozni az eurozóna felvételi szabályainak puhább értelmezését. Addig nem, mert ugyanúgy járunk vele, mint Gyurcsány Ferenc minapi ötleteivel a miniszterelnökök találkozóján: félretolják sajnálattal (vagy lesajnálva). Ugyanakkor most már talán megértették a magyar politikai osztály leglassúbb felfogású tagjai is, hogy hazánk adottságai mellett elemi érdekünk a stabil, nem inflációs, nemzetközileg tekintélyes európai valutára való áttérés. Akkor is, ha az átvétel előtt rendbe kell hozni az állampénzügyeket. Hiszen azt egyébként is rendben kellett volna tartani. Hogy a feladat nem megoldhatatlan, azt Szlovákia példája mutatja: 2005 őszén beléptek az európai árfolyamrendszerbe, és folyamatosan javították pénzügyi mutatóikat, így 2008 nyarára megkapták az uniós hozzájárulást. Mire a nemzetközi pénzügyi vihar kitört, ők már e vonatkozásban révbe értek: 2009-et az eurozóna tagjaként kezdték. Sok kemény munka és egy kis szerencse. Ha mi legalább ez év során belépnénk az árfolyamrendszerbe, és megindulna végre a kemény munka, és talán 2013-ra.... Akkor is kellene a szerencse. Meg az uniós jóindulat. De csak szerencsére és jóindulatra számítani - botorság, amit az európai sajtó kendőzetlenül ki is mondott a magyar kormányzatról. Az államcsőd elkerülésének is ez az egyetlen biztos útja. Ha a pénztulajdonosok ismét elhiszik, hogy Magyarország belátható időn belül áttér az eurora, akkor a magyar állam által kibocsátott - igen szépen kamatozó - állampapírokat talán ismét elkezdik vásárolni, elvégre azok egyszer eurot fognak érni. Ma sok minden lehetséges, de az nem, hogy válságos időben mások oldják meg a mi problémáinkat. hidlap.net hídlap 15
