Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-03-07 / 9. szám

esztergom A kommunizmus áldozataira emlékeztek Esztergomban Főhajtás a mártírok előtt Muzslai Ágnes Múlt csütörtökön emlékezett meg Esztergom a kommuniz­mus áldozatairól. A Mindszenty téren tartott megemlékezé­sen a Fidesz és a Fidelitas helyi szervezete nevében Steindl Balázs és Heer Ádám mondott ünnepi beszédet, Esztergom város képviseletében pedig Németh József alpolgármester helyezett el koszorút Mindszenty József emléktáblájánál. M integy kétszázötvenen emlékeztek a Mindszenty téren múlt csütörtökön a kommunista diktatúra áldozataira. A megje­lenteket Bánhidy Vajk köszöntötte, majd a Himnusz eléneklése után az ifjúság nevében Heer Ádám, a Fidelitas Esztergomi Szer­vezetének elnöke beszédében felidézve Rákosi Mátyás, Pozsgay Imre és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szavait, feltette a kér­dést, hogy igazi rendszerváltásról beszélhetünk-e a mai magyar közéletet szemlélve:,,...fáj ismét és sokadszorra is ki kell monda­nunk. A kommunista bűnökért, a több ezer magyar áldozatért, a recski haláltáborért, az Andrássy út 60-ért, 1956-ért, a kádári dik­tatúráért és a 2006-os őszi eseményekért máig nem lettek szá­mon kérve a bűnösök és a felelősök. Sőt nemhogy számon kérve nem lettek, de a mai napig itt vannak velünk. A volt kommunis­ták és leszármazottaik uralkodnak fölöttünk"- hangsúlyozta Heer Ádám.„A szabad Magyar Köztársaságban miniszterelnök lehetett az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik leverője, a pufaj- kás Horn Gyula. Miniszterelnök lehetett egy valódi besúgó, ártat­lan emberek életét tönkretevő lll/lll-as ügynök, Medgyessy Péter, és miniszterelnök lehetett egy olyan ember, aki a gyilkos kom­munista eszme ifjú titánjainak dicstelen vezére volt, a KISZ elnök Gyurcsány Ferenc. Ezek a kommunistából vad kapitalistává váló emberek irányítják és irányították a mai szabadnak hitt Magyaror­szágot. Gyurcsány Ferenc már egészen odáig merészkedett, hogy két éve a kommunizmus áldozatai kifejezést is a szájára merészel­te venni, hogy utána gyorsan átszaladjon dicsérni és ajnározni a tömeggyilkos kommunista Che Guevara emlékét a Fiatal Baloldal fesztiválján. Itt kell megjegyeznem, hogy a Fiatal Baloldal volt el­nöke, Zuschlag János már mszpés választási csalásokról is beszél a bíróságon. Tisztelettel kérdezem, ezek után van-e értelme még rendszerváltásról beszélni? Hát, lehet-e rendszerváltás az, ami­kor az előző rendszer vezetői hatalomban maradnak az új szabad rendszerben is? Lehet-e rendszerváltás az, amikor a volt rendszer Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata ér­telmében minden év február 25-én tartjuk a kommunizmus áldozataira való megemlékezést. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszál­ló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. gyilkosai vidáman élvezik szégyenletes munkájuknak gyümölcsét zsíros nyugdíjak formájában? Lehet-e rendszerváltás az, amikor a volt kommunista gyilkos sértődve követel elégtételt áldozatától, mert az kimondta az igazságot és gyilkosnak nevezte ebben az „új" rendszerben? Lehet-e rendszerváltás az, amikor a múlt rend­szer haszonélvezői rózsadombi rabolt villáikból szabnak új irányt az új rendszernek? Lehet-e rendszerváltás az, és most ki kell, hogy mondjam, amikor a kommunisták irányítják az országot még ma is? Nem! Sajnos, ma még nem lehet teljes egészében igazi rend­szerváltásról beszélni! Legfeljebb hatalomátmentésről!"- mondta a Fidelitas esztergomi elnöke. A megemlékezés folytatásaként Steindl Balázs, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség Esztergomi Szervezetének elnöke az áldozatok erkölcsi tartását és tanítását állította példaképül a hallgatóság elé: „Azért gyűltünk ma össze, hogy fejet hajtsunk a kommunista dik­tatúra áldozatai előtt, hogy megidézzük mindazokat a hősöket és szabadságharcosokat, katonákat és civileket, hétköznapi polgáro­kat és szerencsétlen sorsú embereket, akiknek közös ismertető­jele, hogy a kommunizmus tette tönkre, tette elviselhetetlenné, vagy vette el - sokszor a legvadabb képzeletet is felülmúlóan - az életüket. Az áldozatokra emlékezni mindig szívszorító érzés, mert ilyenkor nemcsak az elpusztítottak emlékével, hanem az eszmék eltorzíthatóságával is szembesülnünk kell, hiszen a kommuniz­mus, miközben földi mennyországot ígért, valójában a poklot te­remtette meg a világ számos országában. A kommunizmus egyik legnagyobb hazugsága, hogy a „közös", a „miénk" diadalát hir­dette, holott mindent csak magának akart. És a nagy miénk-ben odaveszett az enyém és a tiéd közötti különbség. Az erkölcsöket is államosították. Mindszenty József szavaival: ez volt „a célok és eszmék kompromittálódásának kora". Ma újra efféle kompromittá- lódásnak vagyunk tanúi: bárki„közös érdeknek" hazudhatja a mil­liókat elszegényítő politikát. Ha a hatalmon lévőket nézzük, úgy tűnik: ma is sokan merítenek ebből a forrásból, egyszerűen, mert nekik ebbe az eszmerendszerbe kapaszkodik a gyökerük. Nincs az a napsütés, ami jó termést hozna ki belőlük. Ezúttal a felelősséget és a terheket kolhozosítják. A„közös nehézségeink" ma azt jelenti: én elrontottam, a javítást pedig a te pénzedből álljuk" — folytatta 12 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents