Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-28 / 8. szám
Himmler György Hetem bah Vízkereszttől hamvazószerdáig A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang a bálok és a vidám összejövetelek időszakában a különböző maskarákba öltözött alakoskodók, a vaskos, helyenként durva tréfák, jelképes cselekedetek, valamint az is, hogy az egész közösség nézője és egyszersmind közreműködője ennek a színjátéknak - mindez közös jellemzője a farsangi szokásoknak, legyen szó a Csallóközben ismert dőrejárásról vagy a Mohács környékén élő délszlávok busójárásáról, esetleg a különböző halottas-, betyár- és lakodalmas játékokról, netán a kakasütés vagy a gúnárnyakszakítás meglehetősen drasztikus szokásáról. Farsang idején, s kivált a böjt kezdetét megelőző néhány napban - amit farsangfarkának is neveznek - természetesnek számít a vidámság, a jókedv, s aligha véletlen, hogy ilyenkor az átlagosnál jóval gyakrabban rendeznek bálokat, különböző mulatságokat. A farsangfarkának minden szokása gonoszűző, tisztulatot adó, termésvarázsló. Ilyen a zajos kongázás, hajnalozás, az állakodalom, a tréfás temetés, amely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél„elhantolása"is; de ilyen a turizás, sardózás, a turka, a busójárás is. A menetben ott haladtak a tipikus figurák (cigány, koldus, betyár, vándorkereskedő, borbély...), időnként megálltak és rögtönzött tréfás jeleneteket adtak elő. Gyakran szerepelt a menetben egy álmenyasszony, illetve álvőlegény is, és különösen, ha abban az időben nem tartottak valódi lakodalmat a faluban, tréfás esküvőt rendeztek nekik. Hogy a móka még nagyobb legyen, gyakorta a férfi-női szerepeket felcserélték, vagy a női szerepeket is férfiak alakították. A felvonulókat általában muzsikusok is kísérték. Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevéből), melynek során kecskebőrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket. Ezek a felszabadult mókázás, vagy ahogyan mondják: a fordított világ napjai. Ezt mutatják a zártkörű kocsmai asszonymulatságok, a farsangi paródiák /pl. temetésparódiák/ és az álesküvők. egyéb lehetséges és lehetetlen eszközzel csörömpölve igyekszenek minél messzebbre űzni az immár hosszan tartó ocsmány telet. Egykor a résztvevők az utolsó szalmabála égetésénél levették jelmezeiket, és a tűzbe dobálták azokat. Ezzel azt jelezték, hogy a tűzugrások közben ők a lángoktól megtisztultak, s készek az újrakezdésre. A falu népe vendégmarasztaló borral és pálinkával ki nálja egymást és a vendégeket úton-útfélen. Mire a menet leér az Ipolyhoz, már javában illatozik két katlanban a gulyás, ami mellé a helembai pincék nedűje szolgál szomjoltónak. Az egykori maskarázások során a fiatalok minden házba bezörgettek, s némi elemózsia és itóka ellenében korommal kenték be a gazda arcát. A begyűjtött tojásból, kolbászból, sonkából, borból, pálinkából jutott az asztalra mindenkinek az esti mulatságon, no meg a muzsikusokat is ki tudták belőle fizetni. A múlt század eleji „régi" öregek, Korcsmáros László helybé- j li néprajzkutató elmondása szerint, még emlékeztek arra, hogy 1904-1910 között farsang vasárnapja a maskarások - ökör szarvával ékesített kiszárított tökből, harisnyából, festett papírból kultúra Farsangfarkán emberemlékezet óta vidám maskarás felvonulásra gyűlik össze Helemba apraja és nagyja, hogy elűzze a lucskos telet, és előcsalogassa a tavasz napsugarát. Igazi népünnepély ez, amelyen szívesen vesznek részt a faluból elszármazottak és a környékbeliek is. Az idei„karneválra" február 21-én voltunk hivatalosak. A késő téli hideg még harapott, de a nap is megmutatta első melegét. L eleményes maskarákba öltöznek ilyenkor a mókás kedvű falubeliek, s nagy csinnadrattával vonulnak végig a községen. Időnként megállnak, meggyújtanak egy szalmabálát, amelynek tüze körül önfeledten táncolnak, bohóckodnak, átugrálják azt, s bele is gázolnak. S hogy a maskarás ruhák ne kapjanak lángra, sűrűn hevernek bele az út menti árok havába. Mókás látvány, ahogy a szalmaláng füstje a hosszú szoknyák alatt gomolyog. Van, hogy a vidám ifjak összekapaszkodnak, és csoportosan ugrálják át a magasra csapó lángokat. Közben botokkal, kereplőkkel, s minden
