Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-02-21 / 7. szám

esztergom Grosics Gyula Esztergomban Muzslai Ágnes A legendás Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula volt február 12-én a VII. Esztergomi Polgári Est vendége. Heer Ádám, a Fidelitas esztergomi szerve­zetének elnöke köszöntötte a neves vendéget és a hallgatóságot, akik kö­zött sok tizenéves fiatal is volt. Talán ez késztette Grosics Gyulát arra, hogy a beszélgetés során gyermekkori élmé­nyeire is részletesebben kitérjen. A „Fekete Párducként" becézett legen­dás kapushoz a beszélgetést vezető Bánhidy Vajk első kérdése a sajátos elneve­zéshez fűződött. Grosics Gyula kapusként szakított azzal a hagyománnyal, hogy a ka­pus meze a futballcsapat mezéhez igazodik, fekete mezében semleges és sajátos jelen­sége lett a futballpályáknak. Elsőként Sze­pesi György sportriporter nevezte a labda után párducként vetődő Grosicsot, Fekete Párducnak és így ragadt rá ez az elnevezés. Grosics gyermekkorát Dorogon töl­tötte, Esztergomban járt középiskolába. Hívő szülők gyermekeként vasárnapon­ként ministrált a templomban és édes­anyja kívánságára papi pályára készült, de a sport, a labdarúgás szeretete ott volt az életében. Pályájára a meghatározó lökést az adta, hogy tizennégy éves gyerekként részt vehetett a dorogi felnőtt futballcsa­pat komáromi vendégjátékán. A hábo­rú miatt a csapat mindkét kapusa katona volt, az egyiket Pappnak hívták. „Az edző azt mondta: Ha Papp nincs, a ministráns is jó lesz''- és ezzel elvitte őt a felnőtt csapat játékosaként és ott a kamasz Grosics Gyu­la kiváló játékkal bizonyított. Ez volt az a pont, ami a labdarúgás felé irányította életét. Sokáig játszott a dorogi csapatban majd az NB l-es Honvédhez igazolták le. A tehetséges játékos a válogatott kapusa­ként világszerte bizonyította tudását. Az Aranycsapatot Rákosi-kormánya sa­ját dicsőségének fényezésére használ­ta, ezért engedte őket külföldre játszani. Grosics Gyula nem akart ennek a hazug­ságnak a részese lenni és 1949-ben disz- szidálni akart. Feljelentették és az ÁVH el­fogta őt és társait, persze a testi épségé­re vigyáztak a pribékek, lelkileg próbálták gyötörni és megalázni. Az Aranycsapat kapusára szükség volt, így szabadon en­gedték, de 1954-ben az elvesztett világ- bajnoki döntő után kémkedés gyanújával indult ellene eljárás. Több mint egy évig tartott ez a folyamat, amelynek során többször bevitték kihallgatásra. Ezt követően szerződhetett Tatabányá­ra. „Tizenöt hónap után itt beszéltek ve­lem először ember módjára" - mondta a legendás kapus. Az est folyamán természetesen több­ször is szóba került a berni mérkőzés, az 1954-es világbajnoki döntőn Grosics Gyula szerint a bírói elfogultság miatt lett az aranyból ezüstérem. Akkor az Arany­csapatnak négy világklasszis játékosa volt: Puskás, Kocsis, Bozsik, Hidegkúti. A válogatott futballcsapatokban általában e egy-egy világklasszis labdarúgó játszik, az Aranycsapatban négy volt, ezért vol­tak szinte legyőzhetetlenek. Az őket követő Albert Flórián nevével fémjelzett válogatott folytathatta volna az Aranycsapat dicsőségsorozatát, hiszen a tehetségük megvolt hozzá, de a ma­gyar labdarúgásban akkor már elkezdő­dött morális válság miatt ez nem sikerült. Grosics Gyula szerint az 1970-es években a csapatoknál kialakult „bundázás" erköl­csi válságba sodorta a labdarúgást. A já­tékosoknak nem volt érdekük a pályán bizonyítani, és így a lelátók is kiürültek. Mindezt csak súlyosbították az egyesüle­tek és a szövetség pénzügyi gondjai, és úgy látja, a mai kormány sem tartja fon­tosnak a sportot. „Igazi profiként kellene bizonyítani a labdarúgóknak a hazai fut- ballpályákon, ahogy azt külföldi csapa­toknál is elvárják tőlük" - fogalmazott a labdarúgó-legenda. hidlap.net 18 hídiap fotók: Nyári

Next

/
Thumbnails
Contents