Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-21 / 7. szám
cégér Nobel-díjas ötletekre várva A cseh Hospodarske Noviny jegyzete szerint közgazdasági Nobel-díjat érdemel az, aki úgy talál megoldást a magyar gazdaság állapotára, hogy sem újabb adósságba nem veri az országot, sem a társadalmi békét nem borítja fel. Jórészt egyetértek, ám magam nem közgazda- sági Nobel-díjasra várnék, mert bár gazdaságunk bajban van, de a jobbítás eszközeiről elég sok tudható - csak éppen hiányzik az iparosok szorgossága a megvalósításban. Viszont művész-nemzet vagyunk: mindent másoknál cifrábban csinálunk. Máshol a kormány az év végén beterjeszti az adókra és a közkiadásokra vonatkozó üzleti tervét, amit állami költségvetésnek neveznek, majd a parlamenti többség azt alaposan, több menetben („olvasatban") megvitatja, végül tövénybe foglalja, miheztartás végett. Annak alapján szedik az adókat, utalják az állami kiadásokat. A vállalkozók, a családok, az önkormányzatok egy évre előre tudnak tervezni. Nem így nálunk. Az Országgyűlés a télen rendben elfogadta a beterjesztett adó- és kiadási tervezetet, aminek a summázata az, hogy a válságos időkre tekintettel most nincs mód az adók és a társadalombiztosítási járulékok mérséklésére, bármennyire sürgeti is az ellenzék, a szakmai szövetségek hada, meg hát a józan ész. Más országokban éppen a válságra tekintettel csökkentették az adókat: ha több pénz marad a cégeknél és családoknál, akkor kisebb lehet a gazdaság lassulása, netán visszaesése. Az államnak persze mindenhol kell a pénz, de minden adó bizonyos fokig visszafogja az emberek, vállalkozások aktivitását. Jó üzletmenet esetén nyugodtan lehet adóztatni, mert elbírja az élet, de krízis idején jobb egy kis deficit árán is köny- nyíteni az értéket termelők életén. No, a magyar virtus az volt: nálunk nincs adóreform. Majd azt hallottuk, hogy lesz. Mert - így szólt az érvelés - a magyar gazdaság állapota a vártnál rosszabb, és ugye a sok adó, járulék, állami elvonás visszafogja az emberek, cégek értékteremtő aktivitását. Ezért az utóbbi idők legnagyobb adóreformját fogják bejelenteni februárban. Most megismerhettük az új ötleteket. Nekem mind ismerős tavaly őszről: le kellene vinni a legálisan dolgozók személyi jövedelemadójának a kulcsát, vissza kell végre vonni a cégekre és személyekre kivetett („szolidaritási" fantázianevet viselő) átmeneti különadót, csökkentendő a társadalombiztosítási járulék, mert mértéke fékezi a foglalkoztatást, és valamit kezdeni kellene a nyugdíj- és szociális célú állami kifizetésekkel, mert ezt így egészben nem bírja az ország. Az időzítés kétségkívül formabontó, de nem sok benne a kunszt. A cégek eddig a 16 százalékos nyereségadón felül „átmeneti időre" még 4 százalék pótadót fizettek: most az adóreform keretében 19 százalékot fognak fizetni. Amíg a cégvezető örvendezik a szerényke könnyítésen, talán nem veszi észre, hogy egyben tartósult az átmenetinek meghirdetett pótadó. (Észreveszi.) A személyi jövedelemadó alsó kulcsa 18 százalékról 19-re nő, a 40 százalékos 38 százalékra mérséklődik, a sávhatár az idén év közben 2,2 millió, jövőre pedig 3 millió forintra nő. A tervezett módosítások hatására a minimálbér kétszeresénél kevesebbet keresők valamivel rosszabbul, az afelettiek némileg jobban járnak. De a szegényebbeknek biztosan rosszabb lesz, mert 3 százalékkal emelik az áfát, és méginkább a dohányt és italt terhelő jövedéki adókat - márpedig minél szegényebb valaki, a családi büdzséjéből jellemzően annál nagyobb hányadot tesz ki a vásárolt fogyasztás, amit a forgalmi adók emelése nyilván megdrágít. A nagyobb ügyeket is említsük: a társadalom- biztosítási járulék 5 százalékponttal csökkenne - így persze ennyivel kevesebb befizetés kerül a nyugdíj- és egészségügyi alapba, vagyis akkor valamit tenni kell a biztosítottakkal. A terv a nyugdíjkorhatár emelése - majd egyszer, 2016-ban. Másként, az államra nézve takarékosabban kellene kiszámolni az éves nyugdíjemelést. Várható tovább az értékalapú ingatlanadó bevezetése - de nem az idén és nem is jövőre. Ez utóbbiak valóban súlyos tételek. A bibi csak az, hogy amit a következő Országgyűlésre és a későbbi kormányokra terhelnének, azt előtte alaposan meg kellene vitatni a lehetséges érintettekkel. Azaz a miniszterelnöknek ilyen horderejű ügyekben nem elég elmennie a saját pártja képviselői közé, pláne kisebbségi kormányzás esetén, nem sokkal választások előtt, hanem meg kellett volna nyernie az ötletekhez az összes fő politikai erő egyetértését vagy legalább tudomásulvételét. így maradt egy újabb bejelentés - februárban, a válság közepén. Lényegében arról, hogy majd lesznek újabb döntések. Nyáron, ősszel, 2011-ben és 2016-ban. Művészet lesz így kikecmeregni a bajból. Kár, hogy művészeti Nobel- díjra nem lehet pályázni. (A szerző a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, tanszékvetető egyetemi tanár) hidlap.net hídlap IS
