Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-14 / 6. szám
tokod Díj a mosolygós generációkért Mindent a gyermekekért! Mostanában nehéz úgy a munkáról cikket írni, hogy valamilyen formában a gazdasági válság, a társadalmat markában tartó depresszió ne bujkálna a sorok között. Éppen ezért üdítő beszélgetni valakivel, akinek negyvenévnyi tevékenységét a Magyar Kultúra Napján BrunszvikTeréz-díjjal ismerte el az oktatásügyi miniszter. Szóda Józsefné, vagy ahogy Tokodon ismerik: Annus óvó néni a négy évtizednyi nevelést, a nehézségek ellenére is örömnek érzi és a gyermekkacajokra emlékszik. m M ég most is hallatszik hangjában a megilletődöttség. Beszélgetésünk előtt néhány órával egykori kollégái díszsorfalat állva köszöntötték tizenkét éve nyugdíjba vonult vezetőjüket. Mint mondja, könnybe lábadt a szeme, amikor ma már csaknem nagymama korú, régi óvodása egy virágcsokorral lepte meg a kitüntetés tiszteletére. „Az Esztergomi Óvónőképzőben végeztem, óvodapedagógusi diplomámat a Soproni Óvónőképzőben szereztem, majd 1975-ben a tokodi óvoda vezetője lettem" - sorolja pályafutása stációit Annus néni. Arra a kérdésemre, hogy a munkában töltött négy évtized alatt hány kisfiú és kislány formálódott a keze között, nem tudja a választ. Sohasem számolta össze. A 125 férőhelyes ovi mindig '"telt házzal" működött, ez azt jelenti, hogy a negyven év szolgálat alatt mintegy 5000 kicsinek osztott tudást és szeretetet. A három-hat éves apróságoknak szívesen mutatta meg a rajzolás, festés, gyurmázás szépségeit, bontogatta a kicsikben rejlő képességeket. Boldogan énekelt velük, bábozással kereste a gyermeki lélekhez vezető legrövidebb utat, és elhintette a régi tárgyak, szokások tiszteletét. Hivatásában mindvégig Brunszvik Teréz - az első magyar óvónő - szavai vezették: Mindent a gyermekekért! Eközben maga is töltődött, hiszen az apró kezek ölelései, az odabújások nyomán lassan erős kötődést alakult ki a melegszívű óvónő és a gyerekek között. Talán éppen ennek köszönhető, hogy szerte a településen nemcsak a pedagógust, hanem az Embert is tisztelik benne. Meséli: sokan még ma is megállítják az utcán, és megosztják vele életük történéseit, éppúgy, mint gyermekkorukban. „Negyvenévnyi szolgálat után nyugdíjba vonultam, de óvodapedagógiai tapasztalataimat még ma is hasznosítom. Lányom ugyanabban az óvodában dolgozik, ahol egykor én. Ma neki és három unokámnak igyekszem mindazt a segítséget megadni, amit hajdan szüleimtől kaptam. Társadalmi feladatot is vállaltam: a bajóti régió szervezésében a tokodi plébánián megalakult Szent Mihály karitatív csoport vezetője lettem. Rászoruló idős, beteg embereket látogatunk meg, ruha- és ajándékosztást szervezünk, kapcsolatot tartunk fenn a családsegítő szolgálattal, figyelemmel kísérjük a nehéz sorsú családok életét. Legfontosabb tevékenységünk mégis a lelki segélyszolgálat, mert az idősek és elhagyatottak örülnek annak, aki ajtót nyit rájuk, hálásak a jó szóért. Hiszem, hogy az élet nem fejeződik be a nyugdíjazással, keresni kell az értelmes feladatokat"- hangsúlyozta a beszélgetés végén Annus néni. Hogy ne kerüljön egy vagyonba a ruházkodása! Hogy ne jöjjön Önnel szemben az utcán a legújabb szerzeménye! Hogy ruhája jó minőségű, kényelmes viselet legyen! Hogy Öné lehessen a turkálás, keresés izgalmai Már ennyi is elég, hogy benézzen hozzánk, de még hosszasan sorolhatnánk az okokat... DIANA különleges minőségű használt ruha! Dorog, Kórház utca, a TV Szerviz mellett! Kossuth Lajos u. 2. hidlap.net hídlap 39
