Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-14 / 6. szám
esztergom Korányi-díjasaink a múltról és jövőről A diadal után, új feladatok előtt Pöltl Zoltán Három kiváló férfiú, három remek sportoló állt a 2009-es Sportbál Korányi József- díj átadóján: Kismóni János, Erős Gyula és Kertes László, egy birkózó és két futballista. Előző héten méltatóik segítségével mutattuk be őket, ezúttal azonban arra voltunk kíváncsiak, hogy ők maguk miként látják életük ezen fordulópontját. Kismóni János birkózó, a Magyar Sumo Szakszövetség főtitkára- Milyen érzésekkel állt, mint fiatalember a díjátadón, ahol két idősebb sportembert is kitüntettek?- Nagy meglepetés volt számomra, egyáltalán nem számítottam rá, hogy városi kitüntetést kapok. A díjátadó előtt két héttel értesültem a jó hírről. Hálás vagyok a városnak, és köszönöm szépen. Pár évvel ezelőtt, mint köztisztviselő részt vehettem a városi kitüntetési rendelet előkészítésében, így pontosan tudom, hogy kik kaphatnak Korányi-díjat. Szívből gratulálok Kertes Laci bácsinak és Erős Gyulának.- Nem csak az „anyasportággal", a birkózással, de a japán szumó meghonosításával is foglalkozik. Mit kell tudni a szumó jelenlegi helyzetéről?- Meg kell különböztetnünk az amatőr és a profi szumót. A szabály- rendszere mindkettőnek ugyanaz, de az egyik lényeges különbség, hogy az úgynevezett amatőr szumóban kialakítottak súlykategóriákat férfiak és nők számára egyaránt. Minden évben rendeznek Európa-bajnokságot és világbajnokságot, 4 évente pedig világjátékokat. Idén mindhárom versenyre készülhetünk. Jelenleg a Magyar Sumo Szakzövetség főtitkáraként én intézem a sportággal kapcsolatos dolgokat, versenyeket, utazásokat, szerződéseket és sok minden mást. Ezek mellett az én feladatom intézkedni a szaktárcák irányába is.- Aki ilyen régóta sportol, az negyvenévesen sem hagyja abba. Most milyen sportot űz?-Természetesen birkózom, ahogy régen is, és bár hazai versenyeken már nem indulok, az ifjúsági korcsoporttól a felnőttekig segítem a versenyzők felkészülését a különböző versenyekre. Erős Gyula, az ESC elnöke- Milyen érzésekkel állt a díjátadón, amikor szólt a méltató beszéd?- Már a díjátadás híre is meglepetés volt számomra, nem számítottam rá. Egy ilyen sport elismerésről azt is gondoltam, gondolom, hogy azt nálam prominensebb személyek érdemlik meg. A meglepődésnek az is oka volt, hogy amikor évekkel ezelőtt az akkori elnök, Megy- gyes Tamás a tagságnak engem javasolt az Esztergomi Sport Club elnöki tisztségére úgy tűnt, mindvégig háttérben végzem majd munkám, és nem kerülök ennek kapcsán a nagyobb nyilvánosság elé. Ez eddig a sportolók az edzők, és a csapatirányítók osztályrésze volt. Másrészt pedig az elnökségben egykoron Esztergomban szép eredményeket elérő labdarúgók segítették és segítik munkámat. Nagy öröm nekünk, sportmenedzsereknek is az, amikor a sporteredmények eléréséhez szükséges anyagi, tárgyi és egyéb feltételeket sikerül előteremteni. A díjátadón arra gondoltam, hálás vagyok azért, hogy a város biztosítja kicsiknek és nagyoknak a különböző sportágak feltételeit. Nekem az is jóleső érzés volt, hogy ezzel a díjjal nem csak a sportteljesítményeket, de az a mögött lévő szervezési munkát is értékelik. Nem beszélve arról, hogy ebben az évben olyan kiváló sportemberek társaságában vehettem át a város által adományozott Korányi József-díjat, mint Kertes László és Kismóni János.- Több generációt érint az ön munkája. Kezdjük először a gyerekekkel, fiatalokkal.- Számomra nagyon fontos a sportban, hogy ha ezzel foglalkoznak a gyerekek, akkor bizonyára eszükbe se jut drogozni, alkoholizálni, biztos vagyok benne, hogy ők kevesebbet ülnek a számítógép előtt, és az általunk biztosított szerény körülmények között, a gyerekek, fiatalok, egészséges sportélethez juthatnak.- A méltató beszédben elhangzott, hogy régóta kardoskodik az esztergomi öregfiúk futballcsapatért. Miért fontos ez önnek?- Egyrészt azért mert én is ehhez a generációhoz tartozom, akik az Esztergomi Vasas Öregfiúk Sportbaráti Kör tagjaiból áll32 hídlap hidlap.net
