Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-27 / 25. szám
párkány Párkányi szocreál Kísért a múlt A bolsevizmus évtizedeiből többek között a kocka, mint a legcélszerűbb építészeti „forma" maradt ránk, de azért a díszítőművészet sem tűnt el teljesen a süllyesztőben. Ennek ékes példáit a mai napig megtalálhatjuk a rendszerváltás előtt született egynémely párkányi épületen is. A panelházakon kívül a városban számos olyan szocreál épület és egyéb műtárgy található, amely magán viseli a szocialista építészet, szobrászat jellegzetes jegyeit. A sétálóutcát évekig romhalmazként csúfító szolgáltatások házát néhány éve átépítették, így egykori tervezői ma már talán rá sem ismernének„remekművükre". A poliklinika és takarékpénztár is megszépült egy-egy tatarozás nyomán, s ma csuA madarak által megbecstelenített lyukas szobor Lakótömb főbejárata felett két vasöntő munkás, Diófa utca pán a forma utal születésük idejére. A sétálóutca szökőkútjával szembeni áruház épülete és az 1983-ban átadott járási kommunális szolgáltató vállalat székháza azonban máig megőrizte eredeti arculatát. Ezen építészeti kategóriába sorolhatók még az időközben kibővített Temo (Jednota) áruház, a városi hivatal és a rendőrség épülete, az öreg fürdő szállodaépülete, a „Hron" turistaszálló, valamint az egykori járásbírósággal szemben épített üzletsor épülete. A rendszerváltás óta eltelt közel húsz év alatt a párkányi Fő utca gyökeres változáson ment át. Eltűntek a mosolyt fakasztó transzparensekre festett szocialista jelmondatok, felépült az új posta, uniós támogatással megépült a sétálóutca, a tulajdonosok több házat új köntösbe öltöztettek, emellett csinos üzletek, irodák és vendéglők ékesítik a városközpontot. A városi hivatal előtt 1959-től egy Lenin-szobor uralta a teret. Ennek helyére 1993-ban „A regélő szikla" került, amely a település legfontosabb történelmi eseményeit örökíti meg. A parkban létesített ötágú csillag alakú szökőkút helyén 1994-től a „Pro memoria" emlékmű figyelmeztet a két világháború szörnyűségeire. A Lenin-szobor és a szökőkútkihullottak az idő rostáján, viszont megmaradtak Diófa utca, lakóház főbejárata felett egy bányászt ábrázol í a már említett épületek, továbbá a Terno előtti körforgalomnál a jó ízlés határát súroló módon odavetettjyukas szobor", valamint a város különböző pontjain található rozsdás telefonfülkék, a hirdetőoszlopoknak kinevezett ízléstelen kanalizációs beton- | csövek, és az orosz tisztek egykori Diófa | utcai házainak portáljait díszítő dombor- I művek. Az ott lakókat igazán nem szeret- I ném megbántani, de szerintem csupán I az ablakokról kellene leszedni a függö- í nyöket, valamint a Diófa utcát átkeresz- j telni Sztálin lakótelepre, és az ember azt hihetné, hogy valamely rendszerváltás előtti orosz kisvárosban jár. Kis iróniával úgy is fogalmazhatnánk, hogy megfelelő reklámmal e „szovjet társasházak" domborműveik révén a szocializmust visszasírok zarándokhelyévé is válhatnának. Oravetz Ferenc 34 hídlap hidlap.net
