Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-27 / 25. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy haditábor mementója Pöltl Zoltán Július 1-jén adják át ünnepélyesen Esztergom-Kertváros- ban azt a katonai temetőt, melynek sírjaiban az egykori orosz, olasz, román és szerb hadsereg katonái alusszák örök álmukat. Az avatási ceremónia kapcsán helytörténeti rovatunkban ezúttal Esztergom-Tábor hadi históriáját meséljük el. Cikkünk alapját a kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház helytörténeti összeállítása képezte. N éhányan, akik a királyváros és környékének régi helyneveit nem ismerik, tán furcsa lehet, hogy Esztergom- Kertvárost Kenyérmezőnek vagy Tábornak is hívják errefele. Pedig pont ezen utóbbi elnevezés utal arra, hogy az Esztergom és Dorog között elterülő térség egyes részei, hosszú időn át voltak a hadseregek számára - elhatározásból és kényszerűségből - lakhelyek. A bevezetőben említett katonai sírkert is ennek az időszaknak az egyik mementója. Az említett írásban olvashatjuk, hogy a 19. század második felében ezen a területen 1500 kataszteri holdon harcászati lőteret alakítottak ki az Osztrák- Magyar Monarchia katonái számára. Az 1890-es években a korábban ide települt üveggyárat a katonai kincstár vette át, és átalakították katonai táborrá. Az épületeket raktárnak, baEsztergom-Tábor, Törzstiszti pavilon, kávéház és’íéndéglő ..’SAxr, jjm j rjfl II •f -i [ifin jK ■ rakknak használták. A helytörténettel foglalkozók szerint innen ered az „Esztergom-Tábor” elnevezés. Ennek egyes részeit Kenyérmezői-majornak illetve Zsalazsonnak nevezték. Itt gyakorlatoztak a budapesti IV. és a pozsonyi V. hadtest katonái. A városi képviselő-testület 1907-ben 30 évre bérbe adta a az itteJúlius 1 -jén szerdán, 10 órakor az esztergom-kertvárosi Duna-lpoly Nemzeti Parkban adják át az esztergom- kenyérmezői I. világháborús hadifogoly-temetőt. Az ünnepségen beszédet mond Németh József, Esztergom alpolgármestere és Holló József Ferenc nyugalmazott altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Az ava- tón részt vesznek a történelmi egyházak képviselői, illetve azok a civilek is, akik a katonasíroknál koszorút kívánnak elhelyezni. A katonai temető rendbetételéhez félmillió forintot Esztergom adott, a főként bozótirtásból álló munkálatokat a Honvéd Kulturális Egyesület és más önkéntesek végezték. A temetőbe a Falvak Kultúrájáért Alapítvány fafaragói két keresztet (egy orthodox és egy latin) és egy díszkaput készítenek. Ez utóbbi tartalmazza majd a tájékoztató táblákat és az elhunytak neveit. A díszkapu elkészítését Szalai István 300 ezer forinttal segítette, az avató ünnepség megrendezését a Duna Takarék 50 ezer forinttal támogatta. ni legelőket harcászati lőgyakorlatra, illetve barakktábor létesítésére. 1910-ben József főherceg és Frigyes főherceg is látogatást tettek a kenyérmezői katonai táborban. A terület az első világháború alatt kezdett benépesedni, amikor itt állították fel Magyarország legnagyobb hadifogolytáborát 1914. augusztus 27-én. A hatalmas barakkokban egyenként 600 ember fért el. A tábor a háború alatt folyamatosan terjeszkedett. Raktárak, tiszti házak, újabb barakkok, uszodák, szennyvíztisztító-telep és imaház épültek, valamint megvalósult a melegvízellátás is. Az első világháborúban a hadifogolytáborban összesen kétmillió ember raboskodott, és több mint 70 ezren haltak meg, nagyrészük a szerb foglyok között kitört kolerajárványban. A tábor állandó létszáma 100-120 ezer fő volt. Azokat a foglyokat, akiket nem tudtak elhelyezni, Dunaszerdahelyre szállították. A barakk-kórház 1914 decemberében készült el, és csak a szigorú karanténnak köszönhető, hogy a járvány nem terjedt ki a városra. A következő évben a tífuszjárvány tizedelte meg a földbe ásott barakkok lakóit. Ekkor a földkunyhók helyére állandó épületeket emeltek. A tábor 1918 novemberében szűnt meg. Ekkor már csak 40 ezer fogoly lakta. Az őrök és a foglyok aztán mindent széthordták vagy elpusztítottak. 1921-ben a tábor területének egy részén megszervezték a Magyar Honvédség 4. Kerékpáros Zászlóalját. Ugyancsak itt kapott helyet a Trianon miatt felvidékről áttelepített fiúnevelő intézet (az olasz tiszti épületekben), ahol később a szalézi rend vezetésével fiúnevelő intézetet és polgári fiúiskolát hozták létre. A laktanyába 1927-ben új parancsnokot neveztek ki. 1940-ben az egységet Lévára vezényelték, majd onnét az orosz frontra, ahol azután az alakulatot a partizánok szétverték. A megmaradt csapatot a szovjet hadsereg oszlatta fel. 1945 után a laktanya a Magyar Páncélos Tüzérezred Felderítő Hadosztályának székhelye lett. 1956-ban a szovjet hadsereg foglalta el, és birtokolta a rendszerváltásig. Ezt követően sokáig üresen állt, míg végre tisztázódott a tulajdonjoga. Ma már lakótelepek és vállalatok épültek a helyén. A lőtér területe természetvédelmi terület lett, mely a Duna-lpoly Nemzeti Park része. 32 hídlap hidlap.net
