Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-06-20 / 24. szám

exkluzív Esztergom-emberek Minden mozdulata muzsika Három héttel ezelőtt öt magyarországi városban, közöttük Esztergomban egy időben rendezték meg Franz Joseph Haydn A teremtés című oratóriumának kon­certjét, aminek apropóját - kapcsolódva a Haydn-emlékév eseményeihez - a ze­neszerző géniusz halála napjának kétszázadik évfordulója szolgáltatta. Ennek al­kalmából kérdeztük Reményi Károly korábbi zeneiskolai igazgatót, az Esztergo­mi Szimfonikus Zenekar, a Balassa Bálint Vegyeskar karnagyát.- Hogyan került ön kapcsolatba ezzel a rendezvénysorozattal?- Az Esztergomban Liszt-hangverse­nyeket is szervező KLASZ budapesti ze­nei iroda ajánlotta a figyelmünkbe ezt a kezdeményezést, mondván hogy milyen nagyszerű volna, ha ehhez az osztrák ere­detű elképzeléshez, miszerint Európa ösz- szes nagyobb városában, ha arra mód és lehetőség nyílik, május 31-én adjanak hangversenyt Haydn tiszteletére, kapcso­lódnánk. Magyarországon ugyanezen a napon (illetve már az előző naptól kezd­ve) egy huszonnégy órás nonstop kon­cert is elhangzott (a budapesti Belváro­si templomban), amelyen óránként vál­tották egymást az együttesek - kórusok, zenekarok, aki éppen ráért. Bennünket is hívtak, ám mivel mi a KLASZ-iroda koráb­bi megkeresésének tettünk eleget, erre már nem tudtunk elmenni. Egyébként pedig aznap Európa több városából szer­veztek körkapcsolást rádión keresztül. Hazánkból - ha jól emlékszem - Fischer Ádámékat kapcsolták a fertődi kastély­ból. Az elfoglaltságaink miatt, sajnos, nem hallottam. Ezt az egész ötletet nagyon jó­nak tartom, és örülök, örülünk, hogy kap­csolatba kerülhettünk vele.- Más szerzőkhöz viszonyítva mennyi­ben más Haydnt játszani?- Amennyiben a három nagy klasszi­kust, Haydnt, Mozartot és Beethovent vesz- szük alapul, amellett hogy nyilvánvalóan mindegyikőjüket máshogyan kell játszani, Haydn annyiban eltérő, hogy a muzsiká­jában nagyban támaszkodik az úgyneve­zett „népi vonulatra", a népi stílusnak sok elemét használja. Érdekes módon Mozar­tot a legnehezebb játszani. Annyira finom, letisztult, könnyű, illetve pontosabban: át­tetsző a muzsikája, hogy a legkisebb, mor­zsányi hiba is mindjárt kihallatszik és kitű­nik. Haydn - és Beethoven -„népies"zenéi hozzá képest egy kicsit „vaskosabb" mu­zsikák, és ezért az előadást tekintve köny- nyebbek is, hiszen nem annyira könnye­den jönnek elő a nehézségei az adott mű­veiknek. Igaz, végül is Haydnt sem könnyű jól prezentálni, de csak ha már így „arányi­juk", akkor mondhatom, hogy sokkal köny- nyebb, mint Mozartot játszani. De például Beethovennél a monumentalitás a nehéz. Az óriási zenekar igénye teszi - úgymond - komplikálttá. De, hála Istennek, elég so­kat játszom, és immáron a negyvennegye­dik esztendőmet töltöm Esztergomban, úgyhogy ezalatt ezeket a zenéket jól be­gyakorolhattuk, és eléggé fölkészültünk a nehézségekre.- Már negyvennégy éve tevékenykedik az itteni zenei életben?- Igen. 1965-ben végeztem a zene- akadémián, és akkor ide kerültem. S „itt ragadtam".- Az élet hozta így, vagy szándékosan döntött Esztergom mellett? Valamiért fontos volt ez a hely?- Nézze, az ember annyiszor annyi min­dent dönt, hogy nosza! S aztán a végén - ahogy mondani szokás - nem „jön be" (nevet)... De nekem „bejött". Ami amel­lett szólt, hogy idekerüljek, Esztergom­ba az, hogy egy kedves és szép hely. Ak­koriban túl sokat nem tudtam róla, csak azt, hogy a Duna partján terül el (nevet), és hogy hegyek magasodnak errefelé. Pécs környékéről származom, és nekem a domborulatok számítottak. Amikor egy évet Szolnokon jártam gimnáziumba, az Alföld élményéből elegendőt elraktároz­Reményi Károly 1941-ben született Szigetvá­ron. Rendszeres zenei képzést és igazi, egész életre szóló művészi élményt a Pécsi Székesegy­ház Énekiskolája nyújtott számára. 1960-ben fel­vették a Liszt Ferenc Zeneakadémia karvezetői szakára. Esztergomi pályafutása 1965-ben kez­dődött. Kezdetben szolfézstanár volt, később magánéneket is tanított. 1970-től a Városi Zene­iskola igazgatói posztját töltötte be. Tehetség- kutatást szervezett az általános iskolákban, így a zeneiskola létszáma évről évre gyarapodott. Az 1970-től eltelt időszakban sok növendéke ment zenei pályára, akik közül többen mint zeneisko­lai tanárok vissza is tértek az alma materbe. Az Esztergomban eltöltött évek alatt a város szinte minden általános és középisko­lájában segítette a munkát. A tavaszi dalosünnepek és a megyei kórustalálkozók várt és elismert résztvevői voltak azok a kórusok, amelyek karnagyi irányítását Reményi Károly végezte. Az általa vezetett Dobó Katalin Gimnázium Vegyeskara 1983-ban a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen az ifjúsági kórusok kate­góriájában harmadik helyezést ért el. 1968-tól újjászervezte a Városi Szimfoni­kus Zenekart. A Balassa Bálint Vegyeskarral már 1965 óta kapcsolatban áll. 1984 óta ő az együttes karnagya, s egy két évvel későbbi angliai zenei versenyen a vegyeskari kategóriában diadalmaskodtak. 1994-ben a Balassa Bálint Vegyeskart „Pro Űrbe"címmel tüntette ki a királyváros helyhatósága. A kórus ötvenéves fennállása alkalmából adott hangversenyen a KÓTA zsűrije „Hangversenykórus Cum Laude" minősítést adott a csapatnak. Reményi Károly az eddigi pályafutása alatt több elismerésben részesült. Az együttesek is, amelyeket irányít számos kitüntetést vehettek át. Reményi 1997- ben Vasas Művészeti-díjat kapott, két évvel később Balassi-emlékplakettet az esztergomi Balassa Társaságtól. 2007-ben pedig Esztergom Város Önkormányza­tának Képviselő-testülete Babits Mihály-díj„Esztergom Kultúrájáért" kitüntetéssel ismerték el példás zenei, zenepedagógiai munkásságát. 24 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents