Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-01-24 / 3. szám
esztergom zés szövege, akkor Szegfű rendkívül negatívan nyilatkozott Mindszenty Józsefről. Állítólag kifogásolta - és hát miért találta volna ki ezt Zvorin hogy a hercegprímás hosszú időn át egyes számú kerékkötője volt az egyházi iskolák államosításának. Ha Szegfű Gyula is, aki ekkor már a kommunisták bábja, hisz szóba került, mint külügyminiszter, ha ő így beszél, akkor mit lehet mondjuk elvárni az akkori magyar politikai elittől: kommunisták, szociáldemokraták, a kisgazda- és a parasztpártban lévő kriptokommunistáktól, mit lehet elvárni? Azt, ami be is következett: Puskin irányításával átveszik a szovjet politikai, egyházpolitikai doktrínát, keményebben lépnek fel a Vatikánnal és Esztergommal szemben. Ugyanakkor Rákosi már megkerüli Puskint, ahogyan a szovjet hatalom erősödik ’45-től Magyarországon, furcsa módon nem a szovjet követ kezd diktálni, nem a szovjet hadsereg parancsol, hanem Rákosi. Mert Sztálinnak van egy új módszere: mindenhol a helyi egyes számokat megerősíteni, „mini Sztálinokat” csinálni belőlük. (...) Rákosinak megengedi Sztálin, hogy önállóbb legyen, ő meg buzgón cselekszik, és hiába tartotta Puskin korainak Mindszenty József letartóztatását, Rákosi szerint eljött az idő. Most a hatvanéves eseményekről csak nagyon röviden beszélnék: január 20- án a szovjet külügyminisztérium felső utasításra elhatározza, hogy hozzájárul a Mindszenty elleni vizsgálati eljáráshoz. Akkor egy egész dossziét küldenek róla Budapestre, Újszászy István tábornok, a horthysta VKF2 volt vezetőjének a vallomásait. Korábban már megírattak Mindszenty Józsefről apait-anyait, befeketítik őt, kémnek nyilvánítják. Moszkvában összeállítják a dossziét és egy különgép elhozza Budapestre. Az eredeti gépírt szöveg alig 11 nap múlva visz- szakerül Moszkvába Puskin nagykövet lakonikus megjegyzésével: magyar barátaink nyugtázták Újszászy bejelentését. Ezzel párhuzamosan aktivizálódik a szovjet ENSZ-képviselet is, amely felkészült az amerikai és angol diplomaták esetleges fellépésére az őrizetbe vett Mindszenty József védelmében. A kirakatper alatt, majd az 1949. májusi országgyűlési magyarországi választásokat követően meglehetősen primitív, otromba vita folyt a per jelentőségéről az akkori magyar vezetők és szovjet tanácsadóik között. Puskinnak és társainak februárban az volt a véleménye, és ennek hangot is adnak a Sztálin asztalára küldött jelentéseikben, hogy „a Mindszenty elleni eljárás csupán az első komolyabb csapás a magyar katolikus reakcióra, és a közeljövőben tovább kell ütni a vasat”. Rákosi Mátyás ellenben büszkén hangsúlyozta: „leszámoltunk a reakcióval, amelynek Mindszenty volt az utolsó támasza. Mi már győztünk” Hát kiderült, hogy nem: voltak tüntetések, ezekről írnak részletesen, különböző városokban az iskolák államosítása, az egyházi oktatás eltörlése hatalmas fölzúdulást, felháborodást váltott ki, ezek a jelentések még nincsenek feldolgozva, remélem, hogy előbb-utóbb ezek publikálásra kerülnek! És egy utolsó dolog, ami számomra nagyon érdekes volt, mert igazán tanulmányoztam a Mindszenty József-per körüli forrásokat, de erről nem tudtam. Most, hogy Kiss-Rigó püspök úr megkért, ez nekem nagyon nagy megtiszteltetés, nekem ezek kegyelmi napok voltak, mert annyi érdekes dolgot olvastam el, és annyira megpróbáltam beleélni magam ezekbe a szörnyű dolgokba, de egy nagyon nagyon érdekes forrásra bukkantam: 1949. május 12-én Rákosi budapesti irodájában, Farkas Mihály jelenlétében egy Zavorski nevű szovjet pártfunkcionárius, aki Budapestre érkezett a Jugoszlávia elleni küzdelem fellendítésére, elmondta: a Magyar Katolikus Egyház vezetői kérik tőle (Rákositól), járuljon hozzá, hogy Mindszenthy Józsefet cseréljék ki a spanyol köztársaságiak egy csoportjára, akik Franco börtönében senyvednek. Másnap Rákosi lakásán erről egy újabb megbeszélés folyt, jelen volt Szakasits Árpád, Rajk László és Kádár János. A magyar pártvezető, Rákosi Mátyás visszatért a témára, és azt mondta Zavorskinak, hogy vigye el Moszkvába a hírt és hátha Moszkva dönt, - mert a legfőbb kérdésekben mindig kikérte Sztálin véleményét. A Rákosi szobája melletti kisszobában volt egy külön rejtjelező készülék, rádiókészülék, ez be volt kötve Sztálin titkárságára. Mint egy szolga, úgy referált a főnöknek. Rákosi tehát nem zárta ki akkor még a csereakció lehetőséget, de hozzátette: szeretné kicserélni a bíborost, de a spanyol foglyok mellett a bebörtönzött görög kommunistákra is. A jelenlévők mélyen hallgattak és a beszélgetés más irányt vett, és Moszkva se pozitívan, se negatívan nem reagált erre. Hát eddig tartott volna az előadás, és most azért fölhasználom az alkalmat, hadd mondjak valamit, ami úgy nyomaszt, vagyis inkább úgy fölkavar az utóbbi időben. Amikor olvastam ezt a sok történelmi dokumentumot, arra gondoltam, ha nem is ilyen formában, ha nem is ilyen módszerekkel, de néhány olyan érték ellen azért napjainkban is bizony folynak...hát ha nem is megtorlások, de nyomás és jobbik esetben negligálás, de inkább nyomás: nemzeti értékek, család, vallás, közösségi érdekek ellen. (...) Egy nagyon nehéz év előtt állunk, a hitnek, a léleknek, vagy egyáltalán a jó szándéknak nagyon nagy szerepe lesz benne, és mindenkinek azt mondom, hogy a történész sokszor hiába dolgozik: a múltból az emberek nem okulnak, én sem okulok nagyon, mások sem. De azért törekedni kell erre!” - zárta előadását Kun Miklós.-ics -n 20 hídlap hidlap.net
